<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2"?>
<!DOCTYPE article PUBLIC "-//FreeBSD//DTD DocBook XML V5.0-Based Extension//EN"
"http://www.FreeBSD.org/XML/share/xml/freebsd50.dtd">
<!-- The FreeBSD Hungarian Documentation Project
Translated by: PALI, Gabor <pgj@FreeBSD.org>
%SOURCE% en_US.ISO8859-1/articles/laptop/article.xml
%SRCID% 1.25
-->
<article xmlns="http://docbook.org/ns/docbook" xmlns:xlink="http://www.w3.org/1999/xlink" version="5.0" xml:lang="hu">
<info><title>&os; laptopon</title>
<abstract>
<para>A &os; néhány buktatótól eltekintve
remekül mûködik a legtöbb laptopon. A
következõkben nagyító alá vesszük
azokat a problémákat, amelyek a &os; laptopon
történõ futtatását
akadályozhatják, az asztali
számítógépektõl eltérõ
hardverkövetelményekre vonatkozóan.</para>
<para><emphasis>Fordította: Páli Gábor,
utolsó ellenõrzés:
2010.11.28.</emphasis></para>
</abstract>
<legalnotice xml:id="trademarks" role="trademarks">
&tm-attrib.freebsd;
&tm-attrib.linux;
&tm-attrib.microsoft;
&tm-attrib.general;
</legalnotice>
<pubdate>$FreeBSD$</pubdate>
<releaseinfo>$FreeBSD$</releaseinfo>
</info>
<para>A &os;-t gyakran az Internetes kiszolgálók
operációs rendszerének vélik, ám
éppen ugyanolyan jól alkalmazható egy asztali
számítógépre is, és ha egy laptopon
kívánjuk használni, továbbra is
élvezhetjük a korábban megszokott elõnyeit:
rendszerezett felépítés, könnyû
karbantarthatóság és
frissíthetõség, a programok
telepítéséhez kidolgozott port- és
csomagkezelõ rendszer, és így tovább.
(Az egyéb elõnyei, mint mondjuk a
megbízhatóság, kiemelkedõ
hálózati teljesítmény, nagy
terhelés alatti teljesítmény, természetesen
nem feltétlenül szembetûnõek egy laptopon.)
Azonban a laptopokra történõ telepítése
gyakran felvet olyan gondokat, amelyek az asztali
számítógépek esetén nem jelennek meg,
és ezért általában nem is kerülnek
szóba (a laptopok ugyanis az asztali
számítógépekénél jóval
nagyobb mértékben µsoft.windows;-ra vannak
tervezve). Ebben a leírásban szeretnénk
megtárgyalni ezeket a problémákat.
Néhányan ugyan már elõzetesen
feljegyezték a &os;-vel kapcsolatos tapasztalataikat bizonyos
modellek esetén olyan oldalakon, amelyek nem részei a &os;
hivatalos dokumentációjának. Emiatt könnyen
elõfordulhat, hogy úgy is találhatunk hasznos
információkat a témában, ha egyszerûen
rákeresünk valamelyik népszerû
keresõben a laptopunk modelljére és a
<quote>&os;</quote> szóra. Ezen kívül
létezik még egy külön &os;-hez kialakított
Internetes adatbázis, ahol a különféle laptopok
hardveres problémáihoz találhatunk
segítséget: ez <link xlink:href="http://laptop.bsdgroup.de/freebsd/">A &os; laptop
kompabilitási lista</link>.</para>
<para>Amennyiben szeretnénk felvenni a kapcsolatot más &os;
laptop felhasználókkal, érdeklõdjünk a
&a.mobile.name; listán. Valamint megéri még
ellátogatni <link xlink:href="http://tuxmobile.org/mobile_bsd.html">erre</link> a &os;-s
laptopokkal foglalkozó oldalra is. </para>
<sect1 xml:id="xorg">
<title>&xorg;</title>
<para>Az <application>&xorg;</application> legújabb
változatai képesek együttmûködni a
napjainkban kapható laptopok videóvezérlõivel.
Habár a hardveres gyorsítás nem
feltétlenül támogatott, az általános
SVGA módnak használhatónak kell lennie.</para>
<para>Keressük meg a laptopunk kézikönyvében,
hogy milyen videóvezérlõ található
benne, majd vessük össze ezt az
<application>&xorg;</application> dokumentációjával,
amibõl kiderül, mennyire támogatja. Ha kiemelten nem
támogatná, használjuk az általános
eszközt (<emphasis>generic device</emphasis>, de ne hagyjuk
megtéveszteni magunkat semmi hasonlóval). Mellesleg
szerencsét próbálhatunk az
<userinput>&xorg; -configure</userinput> paranccsal is, amely
magától képes felderíteni
konfigurációnk nagy részét.</para>
<para>A legtöbb gondot egyébként a monitor
beállítása okozza. Az
<application>&xorg;</application>-ra vonatkozó források
többnyire kizárólag csak
katódsugárcsöves megjelenítõkre
összepontosítanak, így egy
folyadékkristályos megjelenítõ
esetén némileg trükkös lehet eltalálni a
megfelelõ <literal>modeline</literal>
beállításokat. Elképzelhetõ
egyébként, hogy szerencsénk van, és
egyáltalán nem is kell megadni modeline-t, vagy
egyszerûen csak a megfelelõ <literal>HorizSync</literal>
és <literal>VertRefresh</literal>
értéktartományokat kell behangolni. Ha azonban
ezek sem mûködnének, a legjobb, amit ilyenkor
tehetünk, hogy további forrásokat nézünk
át az Interneten a helyes beállítások
után keresve (ezek gyakorta &linux;-os oldalak, de ez a mi
esetünkben most nem számít, hiszen ugyanazt az
<application>&xorg;</application>-ot használja mind a két
rendszer) és bemásoljuk a konfigurációs
állományba a mienkhez hasonló hardverre
talált modeline beállításokat.</para>
<para>A laptopok legtöbbjét a pozícionáló
eszközeiken két gombbal szállítják, ami
eléggé problémás tud lenni az X esetén
(tekintettel arra, hogy a középsõ gombot bevett
módon szövegek másolására
használják), ennek feloldására be lehet
állítani úgy az X-et, hogy a bal és jobb gomb
egyszerre történõ lenyomása helyettesítse
a középsõ gombot. Ehhez adjuk meg a</para>
<programlisting>Option "Emulate3Buttons"</programlisting>
<para>sort az <filename>xorg.conf</filename> állományban, az
<literal>InputDevice</literal>szekcióban.</para>
</sect1>
<sect1 xml:id="modems">
<title>Modem</title>
<para>A laptopokba általában szerelnek belsõ
(beépített, integrált) modemeket is. Sajnos, ez
az esetek döntõ részében valamilyen
<quote>winmodem</quote>, ahol a tényleges funkciókat
szoftveres úton valósítják meg és csak
a &windows;-hoz fejlesztett meghajtók képesek ezeket
elérhetõvé tenni (ámbár
néhány ilyen meghajtó már szárnyra
kapott más operációs rendszerekhez is:
például, ha <emphasis>Lucent LT</emphasis> chipsetes
modemmel rendelkezünk, akkor elõfordulhat, hogy
támogatja a <package>comms/ltmdm</package> port).
Ilyenkor kénytelenek vagyunk egy külsõ modemet
vásárolni: erre az egyik legjobb megoldás egy
PC-kártyás (PCMCIA) modem (ld. lentebb), de a soros vagy
USB-s modemek esetlegesen olcsóbbnak bizonyulhatnak.
Általánosságban elmondható, hogy a
hagyományos modemek (a nem winmodemek) minden
nehézség nélkül
használhatóak.</para>
</sect1>
<sect1 xml:id="pcmcia">
<title>PCMCIA (PC-kártyás) eszköz</title>
<para>A laptopokon általában találhatóak PCMCIA
(vagy más néven PC-kártya)
bõvítõhelyek, ezek &os; alatt eléggé
jól támogatottak. Ellenõrizzük le a
rendszerindulás során megjelenõ üzenetek
között (a &man.dmesg.8; segítségével),
hogy ezeket a rendszer megfelelõen észlelte-e
(<filename>pccard0</filename>, <filename>pccard1</filename> stb.
neveken kell megjelenniük a bõvítõhelyeknek,
valamint az így csatlakoztatott eszközöknek
<filename>pcic0</filename> stb. néven).</para>
<para>A &os; 4.X a 16 bites PCMCIA-kártyákat
támogatja, a &os; 5.X pedig már ismeri a
16 és 32 bites (<quote>CardBus</quote>) kártyákat
is. A jelenleg támogatott kártyák adatbázisa
fellelhetõ a <filename>/etc/defaults/pccard.conf</filename>
állományban. Vásárlás elõtt az
itt szereplõ kártyákban érdemes gondolkodni.
Az itt nem szereplõ kártyák mûködhetnek
általános (<quote>generic</quote>) eszközként:
a legtöbb (16 bites) modem ragyogóan
használható, feltéve, hogy nem winmodem (ezek
gyakran PC-kártya formájában is megjelennek,
legyünk óvatosak). Érdemes megemlíteni, hogy
ha a kártyánkat általános modemként
ismerte fel a rendszer, a <filename>pccard.conf</filename>
állományban alapértelmezés szerinti
található egy 10 másodperces
késleltetés (hogy elkerüljük a fagyást
egyes modemeken), ami sok esetben túlzott
óvatosságra vall, így ha nem érezzük
szükségét és van kedvünk
állítgatni, csökkentsük ezt az idõt vagy
akár teljesen ki is kapcsolhatjuk.</para>
<para>Elõfordulhat, hogy a <filename>pccard.conf</filename> egyes
részei átírásra szorulnak.
Nézzük meg, hogy rendszerünkben melyik
megszakítások (IRQ) vannak már használatban
és töröljük õket. Tehát ha mondjuk
van egy hangkártyánk, amely az 5-ös IRQ-t
használja, vegyük ki a felsorolásból a
számát (máskülönben a rendszer
lefagyásába futhatunk bele egy kártya
behelyezése során). Ellenõrizzük
továbbá a szabad memória
bõvítõhelyeket; ha a kártyánkat nem
ismerte még fel a rendszer, próbáljuk meg
átállítani egy másik megengedett
értékre (ezek megtalálhatóak a
&man.pccardc.8; kézikönyvében).</para>
<para>Ha még nem futna, indítsuk el a &man.pccardd.8;
daemont. (Ha minden indításkor szeretnénk
aktiválni, akkor tegyük bele az
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományba a
<programlisting>pccard_enable="YES"</programlisting>
sort.) Innentõl kezdve minden behelyezett és kivett
kártyát észlel a rendszerünk, amirõl a
naplóban értesítést is ad.</para>
<para>A &os; 4.4 kiadása elõtt komolyabb
változások történtek a pccard
forrásában (pl. a megszakítások ISA-n
keresztüli közvetítése olyan
számítógépek esetén, ahol a &os; nem
tudja használni a PCI BIOS-t). Ha ezzel kapcsolatosan
felmerülne bármilyen probléma, érdemes
frissíteni a rendszert.</para>
</sect1>
<sect1 xml:id="power-management">
<title>Energiagazdálkodás</title>
<para>Sajnálatos módon ezek a funkciók
egyáltalán nem mondhatóak jól
támogatottnak &os; alatt. Ha szerencsénk van, akkor egyes
funkciók jól mûködnek, mások pedig
egyáltalán nem.</para>
<para>Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, két
szabvány is létezik az energiagazdálkodásra:
az APM és az ACPI, ahol az utóbbi bõvebb és
kiterjedtebb szabvány, mint az elõbbi, de több
problémát is felvet.</para>
<para>Egyes laptopok az APM-et és az ACPI-t is
támogatják (adott mértékig), mások
pedig csak az egyik szabványt ismerik. Emiatt mind a kettõvel
kísérletezni kell egy elfogadható
energiagazdálkodási séma
kialakításához.</para>
<note><para>Egyszerre nem lehet bekapcsolni az APM-et és az ACPI-t,
még akkor sem, ha a laptop mind a kettõt
támogatja.</para></note>
<sect2>
<title>APM</title>
<para>Az APM (Advanced Power Management) BIOS támogatást ad
a különféle energiagazdálkodási
jellemzõkhöz, mint mondjuk a készenléti
állapot, hibernálás, a processzor
órajelének csökkentése stb., amelyek
el is érhetõek &os; 4.X és &os; 5.X
alatt.</para>
<para>Az APM támogatás bekapcsolásához
fordíthatunk energiagazdálkodásra
felkészített rendszermagot
(<literal>device apm0</literal> &os; 4.X esetén és
<literal>device apm</literal> &os; 5.X esetén) is, de
a &os; 5.X vonal rendszermagjához már létezik
külön APM modul is, amelyet az indítás
során tudunk betöltetni úgy, hogy
<filename>/boot/loader.conf</filename> állományhoz
hozzávesszük az <literal>apm_load="YES"</literal>
sort.</para>
<para>Ezen felül &os; 5.X esetén még be kell
írni a <literal>hint.apm.0.disabled="0"</literal> sort is a
<filename>/boot/device.hints</filename>
állományba.</para>
<para>Az APM-et minden indítással együtt
aktivizálhatjuk, ha megadjuk az
<literal>apm_enable="YES"</literal> sort a
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományban. Ezen
kívül még hasznos lehet elindítani a
&man.apmd.8; daemont is, méghozzá a
<literal>apmd_enable="YES"</literal> sor
hozzávételével. Ez a daemon felügyeli a
BIOS-nak küldött különbözõ
APM-eseményeket, így készenléti
állapotba tudjuk helyezni a laptopunkat gombnyomásra,
vagy akár összecsukással is.</para>
<para>A APM-parancsok a &man.apm.8; kézikönyvében
szerepelnek. Például, az <command>apm -b</command>
paranccsal le lehet kérdezni az akkumulátor
töltöttségét (vagy 255-öt ad vissza, ha
nem támogatott ez funkció), a <command>apm -Z</command>
energiatakarékos állapotba, ill. a
<command>apm -z</command> (vagy a <command>zzz</command>) parancs
készenléti állapotba helyezi a laptopot. A
számítógép kikapcsolásához
és áramtalanításához a
<command>shutdown -p</command> parancsot kell használni.
Még egyszer megemlítjük, hogy a tárgyalt
funkciók közül nem mindegyik mûködik
megfelelõen vagy akár egyáltalán
nem mûködik.</para>
<para>Esetenként tapasztalhatjuk, hogy a laptop
energiatakarékos vagy készenléti állapotba
helyezése ugyan mûködik konzolon, de X alatt
viszont nem (vagyis nem kapjuk vissza a képet). Ha
&os; 5.X-et használunk, erre egy megoldás lehet,
ha beletesszük a
<literal>options SC_NO_SUSPEND_VTYSWITCH</literal> sort a
rendszermagunk konfigurációs
állományába és újrafordítjuk
azt. Másik lehetõség, hogy átváltunk
egy virtuális konzolra (a
<keycombo action="simul">
<keycap>Ctrl</keycap>
<keycap>Alt</keycap>
<keycap>F1</keycap>
</keycombo>
lenyomásával, vagy ugyanígy egy másik
funkcióbillentyûvel), majd elindítjuk az
&man.apm.8;-et. Ha &man.apmd.8;-t használunk,
automatizálhatjuk is ezt a rendszert a &man.vidcontrol.1;
segítségével. Ehhez nem kell mást
tennünk, csupán átírni a
<filename>/etc/apmd.conf</filename> állományt az
alábbiak szerint:</para>
<programlisting>apm_event SUSPENDREQ {
exec "vidcontrol -s 1 < /dev/console";
exec "/etc/rc.suspend";
}
apm_event USERSUSPENDREQ {
exec "vidcontrol -s 1 < /dev/console";
exec "sync && sync && sync";
exec "sleep 1";
exec "apm -z";
}
apm_event NORMRESUME, STANDBYRESUME {
exec "/etc/rc.resume";
exec "vidcontrol -s 9 < /dev/console";
}</programlisting>
</sect2>
<sect2>
<title>ACPI</title>
<para>Az ACPI (Advanced Configuration and Power Management Interface)
nem csak energiagazdálkodást tesz lehetõvé,
hanem hardver-felderítést is (ezzel szinte
feleslegessé téve a PnP-t és a PCI
BIOS-t). Az ACPI támogatása csak &os; 5.X
alatt érhetõ el, és alapértelmezés
szerint aktív. Ilyenkor tehát nem kell semmit se
csinálni, hogy mûködésre bírjuk. Az
ACPI viselkedését az &man.acpiconf.8;-al tudjuk
vezérelni.</para>
<para>Sajnos azonban, a gyártók gyakorta hibás
ACPI-implementációval szállítják a
laptopokat, aminek következtében az ACPI
bekapcsolása több gondot okoz, mint hasznot, egészen
annyira, hogy akár a &os; bizonyos gépeken
képtelen elindulni aktív ACPI
támogatással.</para>
<para>Ha az ACPI használata gondokat okoz, ajánlott
érdeklõdni a laptopunk
gyártójánál, hogy vajon
készült-e ACPI-vel kapcsolatos BIOS-frissítés
az utóbbi idõben. Mivel a &os; ACPI
implementációja is még gyerekcipõben
jár, ezért érdemes még frissíteni a
rendszerünket is, elképzelhetõ ugyanis, hogy a
problémánkat azóta már
megoldották.</para>
<para>Az ACPI kikapcsolásához egyszerûen ki kell
bõvíteni a <filename>/boot/device.hints</filename>
állományt a <literal>hint.acpi.0.disabled="1"</literal>
sorral. Ha gondunk lenne egy ACPI-t használó gép
indításával, ideiglenesen ki tudjuk kapcsolni az
ACPI-t az indítás során aktiválható
paranccsoron keresztül is, az <literal>unset acpi_load</literal>
parancs kiadásával. A &os; 5.1-RELEASE
kiadásától kezdve már egy
rendszerindító menüben is kiválaszthatjuk,
hogyan induljon a rendszer: itt az egyik menüpont az
ACPI kikapcsolása. Ekkor tehát az ACPI
kikapcsolásához válasszuk a
<guimenuitem>2. Boot &os; with ACPI disabled</guimenuitem>
(2. A &os; indítása ACPI támogatás
nélkül) pontot a menüben.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A monitor energiagazdálkodása</title>
<para>Az X ablakkezelõ rendszer (<application>&xorg;</application>)
is tartalmaz energiagazdálkodást a
megjelenítõ eszközök számára
(ajánlott ezzel kapcsolatosan megnézni a &man.xset.1;
man oldalt, rákeresve a <quote>dpms</quote> szóra).
Valószínûleg ezt is hasznos lesz megismerni.
Azonban vegyük figyelembe, hogy sokszor nem következetesen
mûködik a laptopokon: elõfordulhat, hogy kikapcsolja
ugyan a megjelenítõt, de nem kapcsolja ki
a háttérvilágítást.</para>
</sect2>
</sect1>
</article>