Murray Stokely Írta: A virtualizációs szoftverek lehetővé teszik, hogy ugyanazon a számítógépen egyszerre több operációs rendszert is futassunk. Ezeknek a programcsomagoknak gyakorta részük egy gazda operációs rendszer is, amely a virtualizációs szoftvert futattja és ismer bizonyos vendég operációs rendszereket. A fejezet elolvasása során megismerjük: a gazda- és a vendég operációs rendszerek közti különbségeket; hogyan telepítsünk &os;-t egy &intel;-alapú &apple; &macintosh; számítógépre; hogyan telepítsünk a Virtual PC használatával &os;-t µsoft.windows;-ra; hogyan hozzuk ki a legtöbbet &os; rendszerünkből virtualizáció alatt. A fejezet elolvasásához ajánlott: alapvető &unix;-os és &os;-s ismeretek (); a &os; telepítésének ismerete (); a hálózati kapcsolatok beállításának ismerete (); külsős alkalmazások telepítésének ismerete (). A Parallels Desktop a &macos; 10.4.6, vagy afeletti verzióját futattó, &intel;-alapú &apple; &mac; személyi számítógépekre fejlesztett kereskedelmi alkalmazás. A &os;-t teljes mértékben támogatja vendégként. Miután telepítettük a Parallels-t a &macos; X-re, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd erre felraknunk a kívánt vendég operációs rendszert. A &os; &macos; X/Parallels párosra telepítéséhez első lépésként készítenünk kell egy új virtuális számítógépet. A létrehozás során válasszuk a Guest OS Type-nak (a vendég operációs rendszer típusának) a &os;-t: Ezután adjunk meg egy nagyjából elfogadható méretet a virtuális merevlemezünknek, valamint annyi memóriát, amennyire szükségünk lehet a virtuális &os;-nk használata során. Egy 4 GB-os lemez és 512 MB rendszermemória a legtöbb esetben jó választásnak bizonyulhat a &os; Parallels alatti használata során: Válasszuk ki a hálózatkezelés típusát és a hálózati csatolót. Mentsük el és fejezzük be a konfigurálást. Miután a &os;-s virtuális gépünk elkészült, telepítenünk kell rá magát az operációs rendszert is. Ezt a legegyszerűbben a hivatalosan &os; telepítő CD-ről, vagy a hivatalos FTP oldalról letölthető CD-képpel tehetjük meg. Ha lemásoltuk a megfelelő CD-képet a &mac; helyi állományrendszerére, vagy behelyeztük a telepítő CD-t a CD-meghajtóba, kattintsunk a &os;-s Parallels ablakunk jobb alsó sarkában található lemez ikonjára. Ekkor feljön egy párbeszédablak, ahol összerendelhetjük a virtuális gépünk CD-meghajtóját egy lemezen található képpel, vagy éppen a valódi CD-meghajtónkkal. Ahogy megtettük az imént említett összerendelést, indítsuk is újra a &os;-s virtuális gépünket a megszokott módon, az újraindítás ikonjára kattintva. Ekkor a rendszer megtalálja a &os; telepítőlemezt és a sysinstall segítségével megkezdi a telepítést a ben leírtak szerint. Ha szükségünk van rá, telepíthetjük az X11-et is, de egyelőre még ne próbáljuk beállítani. A telepítés befejezését követően indítsuk újra a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. Miután telepítettük a &os;-t &macos; X/Parallels-re, még vár ránk néhány konfigurációs lépés a rendszer virtuálizált működésének optimalizálása érdekében. A legfontosabb lépés a kern.hz változó értékének csökkentése, amivel így a &os; processzor-kihasználtságát is csökkentjük a Parallels alatt. Ezt a következő sor hozzadásával tehetjük meg a /boot/loader.conf állományban: kern.hz=100 Enélkül egy üresjáratban levő &os; Parallels-vendég az &imac; egy processzorának durván 15%-át foglalja le. A változtatás életbe léptetése után azonban ez megközelítően 5%-ra redukálható. Nyugodtan eltávolíthatjuk az összes SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtót. A Parallels által felkínált virtuális hálózati csatolót az &man.ed.4; meghajtón keresztül tudjuk elérni, ezért az &man.ed.4; és &man.miibus.4; meghajtókon kívül az összes többi elhagyható. Az alapvető hálózati beállítás a virtuális gépünkön a DHCP aktiválása, aminek segítségével csatlakozni tudunk arra a helyi hálózatra, amelyen maga a gazda &mac; is megtalálható. Ezt az alábbi sor felvételével tudjuk megoldani az /etc/rc.conf állományba: ifconfig_ed0="DHCP". Bővebb információkért járuljunk a fejezethez. A &windows;-ra fejlesztett Virtual PC a µsoft; egyik szabadon letölthető szoftverterméke. A rendszerkövetelményeit bővebben lásd a linken. Miután telepítettük a µsoft.windows;-ra a Virtual PC alkalmazást, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd telepítenünk kell rá a kívánt vendég operációs rendszert. Amikor a &os;-t a µsoft.windows; és Virtual PC párosra akarjuk telepíteni, akkor kezdjünk egy egy új virtuális gép létrehozásával. Ehhez válasszuk ki a menüből a Create a virtual machine (Virtuális gép létrehozása) pontot. Majd válasszuk az Operating system (Operációs rendszer) beállításánál az Other (Egyéb) opciót. Ezután válasszuk ki a szándékainknak megfelelően a telepítendő &os; példányhoz mért memória és lemezterület mennyiségét. Ahhoz, hogy a &os; fusson Virtual PC alatt, 4 GB-nyi lemezterület és 512 MB RAM beállítása a legtöbb esetben kiválóan megfelelő. Mentsük el és fejezzük be a konfigurációt. Válasszuk ki a &os;-s virtuális gépünket, majd kattintsunk a Settings (Beállítások) menüre és állítsuk be hálózati csatoló és hálózatkezelés típusát. A &os;-nek otthont adó virtuális gépünk létrehozása után telepítenünk is kell rá a rendszert. Ez legegyszerűbben a hivatalos &os; telepítő CD-vel vagy a hivatalos FTP oldalról letölthető CD-képpel tehetjük meg. Amikor letöltöttük a megfelelő CD-képet a helyi &windows;-os állományrendszerünkre vagy behelyeztük a telepítéshez használható CD-t a CD-meghajtónkba, a &os;-s virtuális gépünk elindításához kattintsunk rá duplán. Ezt követően a Virtual PC ablakában kattintsunk a CD menüre és válasszuk ki belőle a Capture ISO Image... (Lemezkép használata...) pontot. Ennek hatására megjelenik egy ablak, amiben a virtuális gépünk CD-meghajtóihoz tudunk csatlakoztatni lemezképeket vagy akár létező CD-meghajtókat. Miután sikeresen beállítottuk a telepítő CD forrását, indítsuk újra a virtuális gépet az Action (Művelet) menün belül a Reset (Újraindítás) pont kiválasztásával. Így a Virtual PC újraindítja a virtuális rendszert egy olyan speciális BIOS használatával, amely a normális BIOS-hoz hasonlóan először megkeresi az elérhető CD-meghajtókat. Ebben az esetben a &os; telepítőeszközét fogja megtalálni és megkezdi a ben ismertetett szokásos, sysinstall programra alapuló telepítési eljárást. Ennek során az X11-et is feltelepíthetjük, habár egyelőre még ne állítsuk be. Ne felejtsük el kivenni a meghajtóból a telepítéshez használt CD-t vagy elengedni a megfelelő lemezképet, amikor befejeződőtt a telepítés. Végezetül indítsuk ismét újra a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. Miután a &os;-t minden gond nélkül telepítettük a µsoft.windows;-on futó Virtual PC-re, még további beállítási lépéseket is meg kell tennünk a rendszer virtualizált működésének finomhangolásához. A legfontosabb teendőnk csökkenteni a kern.hz konfigurációs beállítás értéket, aminek köszönhetően vissza tudjuk fogni a Virtual PC alatt futó &os; processzorhasználatát. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a /boot/loader.conf állományba felvesszük a következő sort: kern.hz=100 Enélkül a Virtual PC alatt üresjáratban futó &os; vendég operációs rendszer egy egyprocesszoros számítógép idejének durván 40%-át foglalja le. A változtatás után azonban ez az érték pusztán közel 3%-ra csökken le. Nyugodtan eltávolíthatjuk a SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtókat. A Virtual PC által felajánlott virtuális hálózati csatolót a &man.de.4; meghajtón keresztül tudjuk használni, ezért a &man.de.4; és &man.miibus.4; eszközön kívül az összes többi hálózati eszköz támogatása kiszedhető a rendszermagból. A legalapvetőbb hálózati beállítás csupán annyiból áll, hogy DHCP-n keresztül csatlakoztatjuk a virtuális gépünket ugyanahhoz a helyi hálózathoz, amiben a gazda µsoft.windows;-os gépünk is megtalálható. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a /etc/rc.conf állományba megadjuk a ifconfig_de0="DHCP" sort. A komolyabb hálózati beállításokat a ben találhatjuk. A &mac;-ek számára fejlesztett VMWare Fusion egy olyan kereskedelmi termék, amit az &intel; alapú &apple; &mac; gépekre tudunk telepíteni a &macos; 10.4.9 és későbbi változatain. A &os; itt egy teljesen támogatott vendég operációs rendszer. Miután a VMWare Fusion felkerült a &macos; X rendszerünkre, be kell állítanunk a virtuális gépet és telepítenünk rá a vendég operációs rendszert. Először indítsuk el a VMWare Fusion-t, aminek eredményeképpen betöltődik a Virtual Machine Library. Egy új virtuális gépre létrehozásához kattintsunk a "New" gombra: Ekkor bejön az új gép összeállítását segítő New Virtual Machine Assistant, ahol a továbblépéshez kattintsunk a Continue gombra: Az operációs rendszerek (Operating System) közül válasszuk az egyéb (Other) kategóriát, majd a Version fülön a FreeBSD vagy a FreeBSD 64-bit változatot attól függően, hogy 32 bites vagy 64 bites támogatásra van szükségünk: Adjuk meg a virtuális gép képének nevét és a könyvtárat, ahova el akarjuk menteni: Válasszuk meg a virtuális géphez tartozó virtuális merevlemez méretét is: Mondjuk meg, hogy milyen módon szeretnénk telepíteni a virtuális gépre, ISO formátumú lemezképről vagy CD-ről: Ahogy a Finish feliratú gombra kattintunk, a virtuális gép máris elindul: Telepítsük fel a &os;-t a megszokott módon vagy a utasításai mentén: Miután befejeződött a telepítés, módosítsuk a virtuális gép beállításait, például a memória mennyiségét: A virtuális gép hardveres beállításai a futása alatt nem változtathatóak meg. A virtuális gép által használható processzorok számát: A CD-meghajtó állapotát. Általában lehetőségünk van a virtuális gépet leválasztani a CD-meghajtóról vagy ISO lemezképről, ha már nem használjuk. A hálózati csatlakozás a virtuális géppel kapcsolatban utolsóként beállítandó tényező. Ha a befogadó gépen kívül még más gépeket is el akarunk érni a virtuális gépről, akkor ehhez mindenképpen a Connect directly to the physical network (Bridged) opciót válasszuk. Minden más esetben a Share the host's internet connection (NAT) az ajánlott, mivel így a virtuális gép eléri az internetet, de a hálózatról nem lehet azt elérni. Miután befejeztük a beállítások finomhangolását, indítsuk is el a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. Ahogy a &os;-t sikeresen telepítettük a &macos; X alatt futó VMWare-re, néhány konfigurációs lépést még meg kell tennünk a virtualizált rendszer teljesítmények optimalizálása érdekében. A legfontosabb lépés talán a kern.hz változó értékének csökkentése, amivel a VMWare alatt futó &os; processzorhasználatát szoríthatjuk vissza. Ezt a következő sor hozzáadásával érhetjük el a /boot/loader.conf állományban: kern.hz=100 Enélkül az üresjáratban zakatoló &os;-s VMWare vendég nagyjából az &imac; egyik processzorának 15%-át emészti fel. Ezzel a módosítással azonban ez lenyomható közel 5%-ra. Nyugodtan törölhetjük az összes FireWire és USB eszköz meghajtóját. A VMWare egy &man.em.4; meghajtón keresztül elérhető virtuális hálózati kártyát biztosít, így az &man.em.4; kivételével az összes hálózati eszköz meghajtóját kivehetjük a rendszermagból. A legegyszerűbb hálózati beállítás mindösszesen a DHCP használatát igényli, aminek révén a virtuális gépünk a befogadó &mac;-kel egy helyi hálózatra kerül. Ezt úgy tudjuk engedélyezni, ha az /etc/rc.conf állományba felvesszük az ifconfig_em0="DHCP" sort. Ha ennél komolyabb hálózati beállítások is érdekelnek minket, akkor olvassuk el a et. Gazda operációs rendszerként a &os; évekig nem kapott hivatalosan támogatást egyetlen elterjedtebb virtualizációs megoldás részéről sem. Sokan erre a célra eddig a VMWare korábbi és inkább már elavult, a &linux; kompatibilitási rétegre épülő változatait (mint például emulators/vmware3) használták. Nem sokkal azonban a &os; 7.2 megjelenése után a Sun &virtualbox; OSE (Open Source Edition) natív &os; alkalmazásként bukkant fel a Portgyűjteményben. A &virtualbox; egy folyamatos fejlesztés alatt álló, komplett virtualizációs csomag, amely immáron elérhető a legtöbb népszerű operációs rendszerre, mint a &windows;, &macos;, &linux; és a &os;. Egyaránt képes &windows; és &unix; fajtájú vendégrendszerek futattására. Nyílt- és zárt forráskódú változatban is elérhető. A felhasználók szempontjából a kettő közti talán legfontosabb eltérés, hogy a nyílt forráskódú változat nem tartalmaz USB támogatást. A különbségek teljes listája megtalálható a &virtualbox; wiki Editions oldalán, a címen. &os; alatt jelenleg csak a nyílt forráskódú változat érhető el. A &virtualbox; a emulators/virtualbox-ose könyvtárból érhető el portként, és onnan a következő parancsokkal telepíthető: &prompt.root; cd /usr/ports/emulators/virtualbox-ose &prompt.root; make install clean A beállítások közt az egyik leghasznosabb a GuestAdditions nevű programcsomag telepítése. A benne található programokon keresztül a vendégként futó operációs rendszer számos hasznos szolgáltatását el tudjuk érni, úgy mint az egérmutató integrációját (ekkor az egérkurzor zökkenőmentesen használható a gazda és a vendég rendszerben is) vagy a videomemória gyorsabb elérését (különösen &windows; esetében). A vendégekhez telepíthető ilyen jellegű kiegészítések az adott rendszer telepítése után a Devices menüből érhetőek el. A &virtualbox; első indítása előtt el kell még végeznünk néhány további beállítást. Fontos tudnunk, hogy a port a telepítés során a /boot/modules könyvtárba tesz még egy rendszermagmodult is, amelyet még külön be kell töltenünk: &prompt.root; kldload vboxdrv Ehhez még vegyük fel a következő sort a /boot/loader.conf állományba, így a modul a rendszer minden egyes indításakor magától betöltődik: vboxdrv_load="YES" A &virtualbox; 3.1.2 előtti változatai ezenkívül még igénylik a proc állományrendszer csatlakoztatását is. Az újabb változatokban erre már nincs szükség, mivel ezekben helyette már a &man.sysctl.3; könyvtár függvényeit használják. Ha viszont a port valamelyik korábbi változatát használjuk, akkor kövessük a lentebb szereplő utasításokat és csatlakoztassuk a proc állományrendszert: &prompt.root; mount -t procfs proc /proc Ha hozzáadjuk az alábbi sort a /etc/fstab állományhoz, akkor ez a beállítás is megmarad a rendszer újraindítása után: proc /proc procfs rw 0 0 Nagyon valószínű, hogy proc állományrendszerrel van gondunk, amikor a következő hibaüzenetet kapjuk a &virtualbox; indításakor: VirtualBox: supR3HardenedExecDir: couldn't read "", errno=2 cchLink=-1 Ilyenkor a mount parancs kiadásával ellenőrizzük az állományrendszer sikeres csatlakoztatását. A &virtualbox; telepítése során keletkezik még egy vboxusers nevű csoport. Ide azokat a felhasználókat vegyük fel, akik részére szeretnénk engedélyezni a &virtualbox; használatát. A csoportba új tagokat például a pw paranccsal tudunk felvenni: &prompt.root; pw groupmod vboxusers -m felhasználónév Ezek után a &virtualbox; indításához válasszuk a grafikus környezetünk menüjében található Sun VirtualBox menüpontot, vagy egy terminálban gépeljük be ezt a parancsot: &prompt.user; VirtualBox A &virtualbox; beállításának további lehetőségeiről a címen elérhető hivatalos holnapon olvashatunk. Tekintettel arra, hogy a &os; port még viszonylag friss és folyamatos fejlesztés alatt áll, ehhez még érdemes átolvasnunk a &os; wikiben szereplő oldalt is, ahol a vele kapcsolatos legfrissebb információkat és egyéb tudnivalókat találhatjuk.