Jay Richmond

jayrich@sysc.com

1996. augusztus 6. &tm-attrib.freebsd; &tm-attrib.ibm; &tm-attrib.linux; &tm-attrib.microsoft; &tm-attrib.powerquest; &tm-attrib.general; Ez a leírás azt tárgyalja, miképpen lehet a &os;-t olyan más népszerû operációs rendszerek, mint mondjuk a &linux; &ms-dos;, &os2; és &windows; 95 mellé telepíteni és használni. Külön köszönet: Annelise Anderson andrsn@stanford.edu, Randall Hopper rhh@ct.picker.com és &a.jkh;. Fordította: Páli Gábor, utolsó ellenõrzés: 2010.11.28. A legtöbben nem tudják az említett operációs rendszereket kényelmesen egymás mellé rakni egy kisebb méretû merevlemezen, ezért a nagyobb EIDE-meghajtókkal kapcsolatos ismeretekrõl is szó fog esni. Mivel rengeteg kombinációja létezik a különféle operációs rendszereknek és merevlemezeknek, valószínûleg az fog a leírás leghasznosabb részének bizonyulni. Itt találhatóak meg ugyanis azok a speciális beállítási sémák, amelyek több operációs rendszer használata esetén alkalmazhatóak. Ez a cikk feltételezi, hogy a merevlemezünkön már elõkészítettünk kellõ mennyiségû szabad helyet az újabb operációs rendszer(ek) számára. Minden egyes alkalommal, amikor újra felosztjuk a merevlemezünket, egyúttal kockára tesszük a meglevõ partícióinkon levõ adataink épségét is. Viszont ha a merevlemezünkön teljes egészében csak a DOS található, akkor a FIPS nevû segédprogramot hasznosnak fogjuk találni (megtalálható a &os; CDROM-on, a \TOOLS alkönyvtárban, vagy FTP-n. Segítségével anélkül tudjuk partícionálni a merevlemezünket, hogy kockára tennénk a rajta levõ adatainkat biztonságát. Valamint létezik még egy &partitionmagic; nevû kereskedelmi alkalmazás is, amellyel minden komoly következmény nélkül tudunk partíciókat átméretezni és törölni. Csak röviden bemutatnánk néhány elterjedt boot managert. Közülük, a számítógépünk kiépítésétõl függõen, egyet vagy többet jó eséllyel tudunk majd használni. Boot Easy Ez a &os; alapértelmezett boot managere. Szinte bármilyen rendszert képes indítani, többek közt a BSD, &os2; (HPFS), &windows; 95 (FAT és FAT32) és &linux; típusú rendszereket. Az indítandó partíciót a funkcióbillentyûkkel választhatjuk ki. &os2; Boot Manager Elindítja a FAT, FAT32, HPFS, FFS (&os;) és EXT2 (&linux;) partíciókat, amelyet a nyilakkal választhatunk ki. Az &os2; Boot Manager az egyetlen az itt felsoroltak közül, amely a saját partícióját használja, miközben az összes többi a Master Boot Record (MBR)-ot. Ennek következtében az 1024. cilinder elé kell telepítenünk, hogy elkerüljük az ezzel kapcsolatos esetleges indítási problémákat. LILO-val telepített &linux;-ot csak akkor képes indítani, amikor az a boot szektorban található, nem pedig az MBR-ben. Az Interneten található &linux; hogyanok között további információkat találhatunk az &os2; boot manager és a &linux; kapcsolatáról. OS-BS Ez egy másik boot manager a Boot Easy mellett. Valamivel több kontrollt ad a rendszerindítási folyamat felett, például beállítható benne az alapértelmezett indított partíció és egy várakozási idõ. A program béta változatában már a nyilak segítségével lehet kiválasztani az indítandó operációs rendszert. Szintén megtalálható a &os; CD-jén a \TOOLS könyvtárban vagy FTP-n. LILO, avagy LInux LOader Ez egy korlátozott képességû boot manager. Képes elindítani a &os;-t, habár ehhez szükség van némi finomhangolásra a hozzátartozó konfigurációs állományban. A FAT32 a FAT állományrendszer kiváltására szolgál, amelyet a Microsoft 1996 végén, a &windows; 95 OSR2 béta változatától kezdõdõen indított útjának, ezzel lecserélve a &windows; 95-tel telepített számítógépek alapértelmezett FAT típusú állományrendszerét. Úgy alakítja át a megszokott FAT-ot, hogy lehetõvé teszi a kisebb kiosztási egységek használatát nagyobb merevlemezeken is. Továbbá a FAT32-ben megváltoztatták a hagyományos FAT boot szektorát és kiosztási táblázatát is, összeférhetetlenné téve ezáltal néhány boot managerrel. Tegyük fel, hogy van két nagyobb EIDE merevlemezünk és szeretnénk rájuk &os;-t, &linux;-ot és &windows; 95-öt telepíteni. Íme, hogyan tennénk mindezt az alábbi merevlemezekkel: /dev/wd0 (az elsõ fizikai lemez) /dev/wd1 (második fizikai lemez) Mindkét lemeznek 1416 cilindere van. Elsõként indítsunk az &ms-dos; vagy &windows; 95 rendszerindító lemezével, amelyen az FDISK.EXE segédprogram található. Ennek segítségével készítünk egy kis, nagyjából 50 MB méretû elsõdleges partíciót (35-40-et a &windows; 95-nek, meg hagyunk egy kis helyet levegõzni is) az elsõ lemezen. Ezen kívül még készítsünk egy nagyobb partíciót a második merevlemezen, ahol a &windows;os alkalmazásaink és az adataink foglalnak majd helyet. Indítsuk újra a gépet és telepítsük fel a &windows; 95-öt a C: partícióra (amit egyébként könnyebb mondani, mint megtenni). Következõként a &linux;-ot telepítsük fel. Nem vagyok benne biztos, hogy ez mindegyik &linux;-disztribúcióra igaz, de a Slackware tartalmazza a LILO-t (ld. ). A &linux;-os fdisk parancsával tovább partíciónálva én a &linux;-ot az elsõ lemezre tenném (nagyjából 300 MB elegendõ egy kövérebb rendszerpartíciónak és némi lapozóállománynak). Miután feltelepítettük a &linux;-ot és éppen a LILO elhelyezése elõtt állunk, mindenképpen ellenõrizzük, hogy a &linux;-os rendszerpartíció boot szektorába telepítjük, nem pedig az MBR-be! A fennmaradó hely mehet mind a &os;-nek. Vigyázzunk, hogy a &os; rendszerslice-a ne kerüljön az 1024. cilinderen túlra. (Az 1024. cilinder az 528. MB-nál található a most feltételezett 720 MB-os lemezükön.) A merevlemez többi részét (nagyjából 270 MB) az /usr és / slice-okra is fel lehet használni. A második lemez fennmaradó részén (aminek a mérete az 1. lépésben kialakított, &windows;-os alkalmazásoknak és adatoknak szánt partíció méretétõl függ) még elfér a /usr/src slice és a lapozóállomány. Ha most megnézzük a &windows; 95 fdisk programjával, a merevlemezeket valahogy így láthatjuk: --------------------------------------------------------------------- Partíció információinak megjelenítése Aktuális merevlemezes meghajtó: 1 Partíció Állapot Típus Kötetcímke Megabájt Rendszer Felhasznált C: 1 A PRI DOS 50 FAT** 7% 2 A Non-DOS (Linux) 300 43% Teljes lemezterület: 696 megabájt (1 megabájt = 1048576 bájt) A folytatáshoz nyomja meg az Esc billentyût. --------------------------------------------------------------------- Partíció információinak megjelenítése Aktuális merevlemezes meghajtó: 2 Partíció Állapot Típus Kötetcímke Megabájt Rendszer Felhasznált D: 1 A PRI DOS 420 FAT** 60% Teljes lemezterület: 696 megabájt (1 megabájt = 1048576 bájt) A folytatáshoz nyomja meg az Esc billentyût. --------------------------------------------------------------------- ** Ez FAT16 vagy FAT32 lehet attól függõen, hogy OSR2-t használunk-e. Lásd . Telepítsük fel a &os;-t. Mindenképpen az elsõ merevlemezrõl indítsuk el a számítógépet, ezért a BIOS-ban állítsuk NORMAL-ra. Ha nem az lenne, adjuk meg a lemez valós geometriáját indításkor (a lekérdezéséhez indítsuk el &windows; 95-öt, majd a Microsoft Diagnostics-ot (MSD.EXE, esetleg nézzük meg a BIOS-ban) a hd0=1416,16,63 paraméterrel, ahol a 1416 megadja a merevlemez cilindereinek számát, a 16 a fejek számát sávonként, valamint a 63 a szektorok számát sávonként. A merevlemez partícionálása során a Boot Easy-t mindenképpen az elsõ lemezre tegyük. A második lemez miatt különösebben ne aggódjunk, semmi bootolni való nincs rajta. Újraindítás után a Boot Easy várhatóan felismeri mind a három indítható partíciót: DOS (&windows; 95), &linux; és BSD (&os;) néven. A legtöbb operációs rendszer meglehetõsen kényes abban a tekintetben, hogy hova helyezzük õket a merevlemezen. A &windows; 95-öt és DOS-t az elsõ merevlemez elsõ elsõdleges partíciójára kell telepítenünk. Az &os2; innen nézve kívételnek számít, mivel egyaránt telepíthetõ az elsõ vagy a második merevlemezre is, tetszõleges elsõdleges vagy kiterjesztett partícióra. Ha nem vagyunk benne biztosak, az indítható partíciókat tegyük mindig az 1024. cilinder elé. Ha a &windows; 95-öt egy már meglévõ BSD rendszer mellé telepítjük, tönkre fogja tenni az MBR-t, és ezért újra kell telepítenünk a korábbi boot managerünket. A Boot Easy-t a &os; telepítõ CDROM-jának \TOOLS könyvtárában található, vagy az FTP-n letölthetõ BOOTINST.EXE segítségével tudjuk visszarakni. Másik lehetõség gyanánt elindíthatjuk a telepítõt is, és megkereshetjük benne a partíciószerkesztõt. Itt jelöljük meg &os;-t tartalmazó partíciót indíthatónak (bootable), majd válasszuk a Boot Managert és nyomjuk le a W-t (mint (W)rite out) a boot manager tényleges MBR-be írásához. Most már újraindíthatjuk a számítógépet és a Boot Easy pedig felismeri a &windows; 95-öt mint DOS. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az &os2; ugyan képes FAT és HPFS partíciókat olvasni, viszont FFS-t (&os;) és EXT2-t (&linux;) nem! Ehhez hasonlóan a &windows; 95 csak FAT és FAT32 partícókat (ld. ) tud írni és olvasni. A &os; ismeri a legtöbb állományrendszert, de jelenleg nem tud HPFS partíciókat olvasni. A &linux; képes HPFS partíciókat olvasni, de nem tudja írni õket. A &linux; kernel legújabb (2.x-es) változatai már képesek írni és olvasni a &windows; 95 VFAT partícióit (a VFAT az, aminek a segítségével a &windows; 95 képes hosszú állományneveket kezelni — egyébként teljesen olyan, mint a FAT). A &linux; tehát képes írni és olvasni a legtöbb állományrendszert. Érthetõ? Remélem! (ennek a szakasznak szüksége van még némi átdolgozásra, várjuk a hozzászólásokat a témában a jayrich@sysc.com címre). &os; + &windows; 95: Ha a &os;-t a &windows; 95 után telepítettük, akkor a &windows; 95-öt a Boot Easy menüjében DOS-ként kell látnunk. Ha viszont a &windows; 95-öt a &os; után telepítettük, olvassuk el a fenti t. Amíg nincsenek olyan merevlemezeink, amelyek mérete meghaladná az 1024 cilindert, nem kell különösebben aggódnunk a bootolás miatt. Amikor azonban valamelyik partíciónk az 1024. cilinder fölé merészkedik és DOS (vagy &windows; 95) alatt olyan hibaüzeneteket kapunk, mint mondjuk a Rossz rendszerlemez, valamint a &os; sem képes elindulni, keressünk meg a BIOS-unk beállításai között > 1024 cylinder support-ot (1024-nél több cilinder támogatása) vagy a NORMAL/LBA nevezetû módot. A DOS-nak ebben az esetben ugyanis szüksége lehet az LBA (Logical Block Addressing) bekapcsolására a bootoláshoz. Ha nem akarjunk minden egyes rendszerindításkor eljátszani ezt, a CD-n található FBSDBOOT.EXE segítségével akár a DOS-on keresztül is el tudjuk indítani a &os;-t. (Ez ugyanis megkeresi a &os;-s partíciót és elindítja azt). &os; + &os2; + &windows; 95: Nincs új a nap alatt. Az &os2; boot managere képes elindítani mindezen operációs rendszereket, ez a kombináció tehát nem okozhat problémát. &os; + &linux;: A Boot Easy segítségével mind a két rendszer elindítható. &os; + &linux; + &windows; 95: (ld. ) Számtalan &linux; hogyan foglalkozik az egy merevlemezre telepíthetõ operációs rendszerek problémájával. A &linux;+DOS+Win95+OS2 mini-hogyan az &os2; boot managerével kapcsolatosan nyújt némi segítséget, valamint a &linux;+&os; mini-hogyan is érdekes olvasmány lehet. A &linux;-hogyan is fontos információkat tartalmazhat. A &windowsnt; Loader Hacking Guide-ban sok érdekesség megtalálható a &windowsnt;, &windows; 95 és DOS más operációs rendszerekkel együtt történõ használatáról. Hale Landis Hogyan is mûködik? c. leírása is rengeteg hasznos apróságot árul el a különfél lemez geometriákról és a rendszerindítással kapcsolatos egyéb tudnivalókról. Ezt itt találhatjuk meg. Végezetül, erõsen javallott tüzetesen átnézni a &os; rendszermag rendszerindításáról szóló dokumentációját is, amely megtalálható a rendszermag forrásában (alapértelmezés szerint a /usr/src/sys/i386/boot/biosboot/README.386BSD helyre kerül). (Köszönet érte Randall Hoppernek rhh@ct.picker.com) Ebben a szakaszban megpróbálunk kellõ mennyiségû alapvetõ ismeretet átadni a használatban levõ merevlemezekrõl, valamint ezen lemezek rendszerindítási folyamatáról, elegendõt ahhoz, hogy le tudjuk küzdeni azokat a leggyakoribb problémákat, amelyek több operációs rendszer indítása során leselkednek ránk. Teljesen a kezdetektõl indul, ezért javasolt egészen addig a pontig ugrani az olvasásban, ahol már ismeretlen dolgok is kezdenek feltûnni. Három alapvetõ jellemzõ írja le a merevlemezen található adatok pontos helyét: cilinder, fej, szektor. Igazából nem teljesen lényeges tudni, hogy ezek milyen viszonyban is állnak egymással, kivéve annyit, hogy ezek együttesen azonosítják be fizikailag a lemezen található adatokat. Egy merevlemeznek van adott számú cilindere, feje és szektora az egyes cilinder-fej párosok mentén (amelyet egyébként sávnak is neveznek). Ezek az információk adják meg együttesen a merevlemez fizikai geometriáját. Általában 512 byte található szektoronként valamint 63 szektor fejenként, azonban a cilinderek és a fejek száma jelentõsen változik lemezenként. Ezért a merevlemezen maximálisan tárolható adatok mennyiségét a következõképpen lehet kiszámítani ezek ismeretében: (a cilinderek száma) × (a fejek száma) × (63 szektor/sáv) × (512 byte/szektor) Például, ez egy 1,6 gigabyte-os Western Digial AC31600 EIDA merevlemez esetén: (3148 cilinder) × (16 fej) × (63 szektor/sáv) × (512 byte/szektor) amely 1 624 670 208 byte-nak felel meg, ami pedig nagyjából 1,6 gigabyte. Az egyes merevlemezek fizikai geometriáját (a cilinderek, fejek és a sávonkénti szektorok számát) az ATAID és az Interneten megtalálható egyéb hasonló programokkal lehet lekérdezni. De valószínûleg magán a merevlemezen is megtalálható ez az adat. Azonban nem árt óvatosnak lennünk: ha a BIOS-ban LBA-t állítottunk be (ld. ), az említett programok egyikét sem tudjuk használni. Ezért sem képes sok más program (pl. az MSD.EXE vagy a &os; fdisk) megállapítani a fizikai lemez geometriát; helyette az átértelmezett geometriát (a LBA-ból származó virtuális azámadatokat) adják vissza. Errõl még beszélni fogunk. Még egy apróság ezzel kapcsolatban. A 3 szám — nevezetesen a cilinderek, a fejek és a szektorok sávonkénti száma — ismeretében képesek vagyunk betájolni egy konkrét abszolút szektort (vagyis egy 512 byte-os adatblokkot) a lemezünkön. A cilindereket és fejeket 0-tól, míg a szektorokat 1-tõl szokták számozni. Azok számára, akik még jobban el akarnak mélyedni a technikai részletekben, a lemezek geometriájában, a boot szektorok és BIOS-ok stb. titkaiban, mindent megtalálhatnak róluk az Interneten. Keressenek rá bátran a Lycos, Yahoo stb. szolgáltatásokban a boot sector vagy master boot record szavakra. A sok hasznos ismeret között esetleg találkozni fogunk Hale Landis Hogyan is mûködik? c. leírásgyûjteményével is. Ezzel kapcsolatban ld. a t. Rendben, ennyi elég is lesz a terminológiáról. Beszéljük a bootolásról! A merevlemez elsõ szektorában (azaz a 0. cilinder, 0. fej, 1. szektor) lakozik a Master Boot Record (MBR). Ez tartalmazza lényegében a teljes lemez térképét. Legfeljebb 4 partíciót képes tárolni, amelyek mindegyike a lemez egy-egy folytonos darabkája. A &os; ezeket a partíciókat egyébként slice-oknak hívja annak érdekében, hogy elkerülje a saját partícióival történõ összetévesztésüket, habár mi most nem így fogunk tenni. Minden egyes partícióra telepíthetõ egy-egy operációs rendszer is. Az MBR-ben található összes partíciós bejegyzésnek van egy ún. partíció azonosítója, egy kezdõ cilinder/fej/szektor értéke és egy befejezõ cilinder/fej/szektor értéke. A partíció azonosítója megadja, hogy az adott partíció milyen típusú (milyen operációs rendszer használja), a kezdõ/befejezõ értéke pedig azt, hol található. A ban a teljesség igénye nélkül felsoroltunk néhány ismertebb azonosítót. Az. (hex) Leírás 01 Elsõdleges DOS12 (12 bites FAT) 04 Elsõdleges DOS16 (16 bites FAT) 05 Kiterjesztett DOS 06 Elsõdleges nagy DOS (> 32MB) 0A &os2; 83 &linux; (EXT2FS) A5 &os;, NetBSD, 386BSD (UFS) Megjegyezzük, hogy nem mindegyik partíció indítható (ilyen pl. a kiterjesztett DOS). Egyesek igen — mások pedig nem. Amitõl egy partíció bootolhatóvá válik, az a partíció boot szektora, amely az egyes partíciók elején található. Amikor beállítjuk a kedvenc boot managerünket, az tulajdonképpen átnézi az összes merevlemez MBR-jeinek partíciós táblájában található bejegyzéseket és lehetõvé teszi számunkra, hogy elnevezgessük õket. Majd amikor elindítjuk a számítógépet, a boot manager az elsõként próbált merevlemez Master Boot Recordjában elhelyezett speciális program segítségével életre kel. Felkeresi a választásunknak megfelelõ partíciót az MBR partíciós táblájában, és felhasználva az így megismert kezdõ cilinder/fej/szektor adatokat, betölti az adott partíció boot szektorát, majd átadja neki a vezérlést. A partíció boot szektora ezek után már elegendõ információt tartalmaz a rajta levõ operációs rendszer indításához. Egyetlen fontos tudnivalót nem említettünk meg még: minden merevlemezen található MBR. Azonban ezek közül csak az tekinthetõ fontosnak, amely a BIOS által elsõként próbált lemezen található. Ha csak IDE csatolós merevlemezeink vannak, ez általában az elsõ IDE lemez (pl. az elsõdleges lemez az elsõ vezérlõn). Ugyanez a helyzet a csak SCSI-t tartalmazó rendszerekben. Ha viszont van IDE és SCSI merevlemezünk is, a BIOS általában az IDE lemezeket próbálja elõször elindítani, így az elsõként elindított lemez az elsõ IDE lemez. A boot managert tehát az elsõként elinduló merevlemez MBR-jébe kell elhelyeznünk a fentiekben leírtak szerint. Most pedig következzen mindaz, amire nagyon oda kell figyelnünk. A bootolás folyamatának elsõ része a BIOS-on keresztül megy végbe (ha még nem ismernénk: a BIOS az az alaplapon található chip, amely a számítógép indításához nélkülözhetetlen rutinokat tárolja). Mint olyan, a folyamat elsõ része tehát a BIOS interfészének korlátozásaitól függ. Ezen idõtartam alatt a BIOS által nyújtott interfészt használjuk a merevlemez olvasására (13H megszakítás, 2-es funkció), amely 10 bitet használ a cilinderek, 8 bitet a fejek és 6 bitet a szektorok számozására. Ezzel lekorlátozza használóját (tehát az MBR-bõl induló boot managereket és a boot szektorokban található betöltõket) az alábbiakra: legfejlebb 1024 cilinderre legfejlebb 256 fejre legfejlebb 64 szektorra sávonként (ami ténylegesen 63, mivel a 0. nem használható) Mostanában azonban a nagyobb merevlemezeknek tengernyi cilinderük van, de nem túl sok fejük, ezért ezek a lemezek szinte kivétel nélkül átlépik az 1024 cilinderes határt. Ha vesszük ezt a tényt és összevetjük a BIOS által kínált interfésszel, rájöhetünk, hogy nem bootolhatunk akárhonnan a lemezrõl. A rendszerindító kódnak (tehát a boot managernek és az összes indítható partícióban található betöltõnek) az 1024. cilinder alatt kell lennie. Tényekre fordítva a szót, ha van egy átlagos merevlemezünk, aminek 16 feje van, ez nagyjából: 1024 cilinder/lemez × 16 fej/lemez × 63 szektor/(cilinder - fej) × 512 byte/szektor, ami megfelel a sokszor emlegetett 528 MB-os határnak. Itt jön a képbe a BIOS LBA (Logical Block Addressing). Ennek segítségével ugyanis a BIOS-hívások használója képes hozzáférni az 1024. feletti fizikai cilinderekhez is a BIOS-on keresztül, méghozzá a cilinderek átdefiniálásával. Vagyis újraértelmezi a cilinderek és a fejek számát, és ezzel olyan képzetet ad, mintha a merevlemeznek kevesebb cilindere de több feje lenne, mint a valóságban. Másképp fogalmazva, kihasználja azt a helyzetet, hogy a modern merevlemezekben viszonylag kevés fej és sok cilinder található, ezért eltolja a kettõ között nyugvó osztást, aminek köszönhetõen mind a két érték az imént említett határok (1024 cilinder, 256 fej) alatt tud maradni. A BIOS LBA használatával a merevlemezek ezen korlátozása virtuálisan el is tûnik (nos, valójában csak 8 gigabyte-nyival arrébb kerül). Ha LBA-t támogató BIOS-unk van, akkor a &os;-t és minden más operációs rendszert bárhova pakolhatunk, hiszen így nem fogunk az 1024 cilinderes korlátba ütközni. Az elõbb példaként felhozott 1,6 gigabyte-os Western Digital esetén tehát a fizikai geometria: (3148 cilinder, 16 fej, 63 szektor/sáv, 512 byte/szektor) Azonban a BIOS LBA ezt így fordítja át: (787 cilinder, 64 fej, 63 szektor/sáv, 512 byte/szektor), ami ugyanazt a tényleges lemezméretet eredményezi, azonban a cilinder- és fejadatok a BIOS-hívások által kezelhetõ tartományba esnek. (Mellékesen megjegyzem, hogy nekem pont egy &linux; és egy &os; partícióm van az egyik merevlemezemen, éppen az 1024. cilinder felett, és mind a kettõ remekül bootol, hála az LBA-nak). Egy másik fontos dolog, amire figyelnünk kell a boot managerek telepítése során, az éppen a boot managernek foglalt hely a lemezen. A legjobb erre már elõre gondolni, és ezzel elkerüljük egy vagy több operációs rendszerünk újratelepítését. Ha nyomonkövettük a Master Boot Recordról (avagy hol is található az MBR), a partíciók boot szektoráról és a rendszerindítási folyamatról szóló t, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a merevlemezükön hova is fog kerülni maga a boot manager. Nos, egyes boot managerek kellõen kis méretûek ahhoz, hogy teljes egészében elférjenek a Master Boot Recordban (0. cilinder, 0. fej, 1. szektor), a partíciós tábla mellett. Másoknak ellenben valamivel több helyre van szüksége és tulajdonképpen a 0. cilinder 0. fejének sávjában nyúlnak túl az MBR-en néhány szektornyival, mivel azok általában szabadon maradnak… általában. És itt jön a csel! Egyes operációs rendszerek (köztük a &os; is) megengedik, hogy a partíciójuk akár közvetlenül a Master Boot Record után kezdõdjön a 0. cilinder 0. fejének 2. szektorában. Tulajdonképpen, ha a &os; telepítõjének egy olyan lemezt adunk meg, amelynek az eleje vagy a teljes egésze éppenséggel üres, a &os; partícióját alapértelmezés szerint közvetlenül ide rakja (legalább is így tette, amikor megpróbáltam telepíteni). Ezután szépen felrakjuk a boot managert, és ha az éppenséggel hajlamos elfoglalni az MBR után következõ néhány szektort, akkor ezzel együtt felül is írja az elsõ partíció adatait. A &os; esetében így felülírja a lemezcímkét, amitõl a &os; partíció ezáltal bootolhatatlanná válik. Ha egyszerûen el akarjuk kerülni ezt a problémát (és megadni az esélyt más, kevésbé rugalmas boot managerek számára), akkor hagyjuk szabadon a lemezen található elsõ sávot. Vagyis ne tegyünk semmilyen partíciót a 0. cilinder, 0. fej, 2. szektorától kezdõdõen egészen a 0. cilinder, 0. fej 63. szektoráig, hanem helyezzük azt a 0. cilinder 1. fejének 1. szektorára. Ugyan nem mernék rá megesküdni, de ha létrehozunk egy DOS partíciót a lemez elején, a DOS alapértelmezés szerint ezt a területet szabadon hagyja (ezért is gondolja úgy néhány boot manager, hogy szabad). Ezt inkább magam szeretem csinálni, ezért létrehozok egy 1 megás DOS partíciót a lemez elején, mivel ezzel ráadásul meg tudom akadályozni, hogy elsõleges DOS meghajtónevek felcserélõdjenek egy újrapartícionálást követõen. Hivatkozásképpen, a következõ boot managerek használják a Master Boot Recordot az adataik és kódjuk tárolására: OS-BS 1.35 Boot Easy LILO Ezek a boot managerek használnak további szektorokat a Master Boot Record után: OS-BS 2.0 Beta 8 (2-5. szektorok) Az &os2; boot managere Egyes esetekben elõfordulhat, hogy a boot managerek telepítése során az MBR-t olyan állapotba sikerül hozni, ahonnan a számítógépünk nem képes elindulni. Ugyan nem valószínû, de megtörténhet, amikor ismételten használjuk az FDISK-et egy már meglevõ boot manager alatt. Ha van a lemezen egy bootolható DOS partíció, akkor indítsuk el azt egy DOS-os rendszerlemezrõl, és írjuk be: A:\> FDISK /MBR Ennek segítségével vissza tudunk rakni egy egyszerû DOS rendszerbetöltõ kódot az MBR-be, ami után be tudjuk tölteni a DOS-t (de csak a DOS-t) a merevlemezrõl. Másik megoldás lehet, hogy simán újra felrakjuk a boot managerünket egy rendszerindító lemezrõl.