doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/disks/chapter.xml
2013-01-21 17:39:10 +00:00

5724 lines
178 KiB
XML

<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2"?>
<!--
The FreeBSD Documentation Project
$FreeBSD$
-->
<!-- The FreeBSD Hungarian Documentation Project
Translated by: PALI, Gabor <pgj@FreeBSD.org>
%SOURCE% en_US.ISO8859-1/books/handbook/disks/chapter.xml
%SRCID% 1.298
-->
<chapter id="disks" lang="hu">
<title>Háttértárak</title>
<sect1 id="disks-synopsis">
<title>Áttekintés</title>
<para>Ez a fejezet arról szól, hogy miként
használjuk a lemezeinket a &os;-vel. Itt többek
közt szó esik a memória (alapú)
lemezekről, a hálózaton keresztül
csatlakoztatott meghajtókról, a szabványos
SCSI/IDE tárolóeszközökről és
az USB felületet használó
eszközökről.</para>
<para>A fejezet elolvasása során
megismerjük:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>a &os; által alkalmazott
terminológiát, amivel a fizikai lemezeken
elhelyezkedő adatokat írja le
(partíciók és slice-ok);</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan bővítsük rendszerünket
további merevlemezekkel;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan állítsuk be a &os;-t USB
tárolóeszközök
használatára;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan állítsunk be virtuális
állományrendszereket, például
memórialemezeket;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan használjuk a kvótákat a
lemezterület használatának
korlátozására;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan védjüket meg lemezeinket
titkosítással az
illetéktelenektől;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>&os; alatt hogyan készítsünk és
írjuk CD-ket, DVD-ket;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>a biztonsági mentések
készítésének
különböző lehetőségeit;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan használjuk a &os; alatt
rendelkezésünkre álló,
biztonsági mentést készítő
programokat;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan mentsünk floppy lemezekre;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>mik az állományrendszerek
pillanatképei és hogyan kell ezeket
hatékonyan használni.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>A fejezet elolvasásához ajánlott:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>a &os; rendszermag
beállításának és
telepítésének ismerete (<xref
linkend="kernelconfig"/>)</para>
</listitem>
</itemizedlist>
</sect1>
<sect1 id="disks-naming">
<title>Az eszközök elnevezései</title>
<para>A most következő listában felsoroljuk a &os;
által ismert fizikai
tárolóeszközöket és a
hozzájuk tartozó elnevezéseket.</para>
<table id="disk-naming-physical-table" frame="none">
<title>A fizikai lemezek elnevezésének
szabályai</title>
<tgroup cols="2">
<thead>
<row>
<entry>A meghajtó típusa</entry>
<entry>A meghajtóeszköz neve</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry>IDE merevlemezek</entry>
<entry><literal>ad</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>IDE CD-meghajtók</entry>
<entry><literal>acd</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>SCSI merevlemezek és USB
tárolóeszközök</entry>
<entry><literal>da</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>SCSI CD-meghajtók</entry>
<entry><literal>cd</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>Különböző nem szabványos
CD-meghajtók</entry>
<entry><literal>mcd</literal> (Mitsumi CD-ROM) és
<literal>scd</literal> (Sony CD-ROM)
</entry>
</row>
<row>
<entry>Floppy meghajtók</entry>
<entry><literal>fd</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>SCSI szalagos meghajtók</entry>
<entry><literal>sa</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>IDE szalagos meghajtók</entry>
<entry><literal>ast</literal></entry>
</row>
<row>
<entry>Flash meghajtó</entry>
<entry><literal>fla</literal> (&diskonchip; Flash
eszköz)</entry>
</row>
<row>
<entry>RAID meghajtók</entry>
<entry><literal>aacd</literal> (&adaptec; AdvancedRAID),
<literal>mlxd</literal> és <literal>mlyd</literal>
(&mylex;), <literal>amrd</literal> (AMI &megaraid;),
<literal>idad</literal> (Compaq Smart RAID),
<literal>twed</literal> (&tm.3ware; RAID).</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</table>
</sect1>
<sect1 id="disks-adding">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>David</firstname>
<surname>O'Brien</surname>
<contrib>Eredetileg írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Lemezek hozzáadása</title>
<indexterm>
<primary>lemezek</primary>
<secondary>hozzáadás</secondary>
</indexterm>
<para>Ebben a szakaszban arról lesz szó, hogy a
jelenleg egyetlen meghajtót tartalmazó
rendszerünket hogyan tudjuk bővíteni egy
új SCSI-lemez hozzáadásával. Ehhez
elsőként kapcsoljuk ki a
számítógépünket és
szereljük be a helyére az új meghajtót a
számítógép, a lemezvezérlő
és a meghajtó gyártójának
utasításai alapján. Mivel ezt a
műveletet rengeteg módon lehet elvégezni,
ezért ennek pontos részleteivel ez a
leírás most nem foglalkozik.</para>
<para>Jelentkezzünk be <username>root</username>
felhasználóként. Miután
beszereltük a meghajtót, a
<filename>/var/run/dmesg.boot</filename> állomány
végignézésével bizonyosodjuk meg
róla, hogy a rendszer valóban megtalálta a
lemezt. A példánk szerint ez a meghajtó
tehát a <devicename>da1</devicename> nevet fogja viselni,
amelyet a <filename>/1</filename> könyvtárba akarunk
csatlakoztatni (ha IDE-meghajtót telepítünk,
akkor a hozzá tartozó eszköz neve
<devicename>ad1</devicename> lesz).</para>
<indexterm><primary>partíciók</primary></indexterm>
<indexterm><primary>slice-ok</primary></indexterm>
<indexterm><primary><command>fdisk</command></primary></indexterm>
<para>Mivel a &os; IBM PC kompatibilis
számítógépeken fut, ezért nem
szabad figyelmen kívül hagynunk a PC BIOS
partícióit is. Ezek eltérnek a
hagyományos BSD partícióktól. Egy
PC-s lemeznek négy BIOS-os
partícióbejegyzése lehet. Ha egy lemezt
tényleg csak a &os;-nek szánunk, akkor
használhatjuk az ún.
<emphasis>dedikált</emphasis> módot. Minden
más esetben a &os;-nek egy PC BIOS
partícióban kell elhelyezkednie. A &os; a PC BIOS
partícióit <emphasis>slice</emphasis>-nak nevezi,
ezzel különbözteti ezeket a hagyományos BSD
partícióktól. Dedikált esetekben is
használhatjuk, de elsősorban akkor kap fontosabb
szerepet, amikor a &os;-nek más operációs
rendszerekkel kell megosztani a helyet. Ezzel el tudjuk
kerülni, hogy a más operációs
rendszerekben megtalálható, nem &os; alapú
<command>fdisk</command> parancs megzavarodjon.</para>
<para>A slice-ok használatakor a meghajtó
<filename>/dev/da1s1e</filename> néven kerül
hozzáadásra. Így kell olvasni: egyes SCSI
lemezes egység (második SCSI lemez), első slice
(első PC BIOS partíció) és
<filename>e</filename> BSD partíció. A
dedikált esetben a meghajtó neve viszont
egyszerűen csak <filename>/dev/da1e</filename>.</para>
<para>Mivel a &man.bsdlabel.8; 32 bites egész számokat
használ a szektorok számának
tárolására, ezért lemezenként
csak 2^32-1 szektort tud ábrázolni, ami az esetek
többségében 2&nbsp;TB méretű
címezhető területet jelent. Az &man.fdisk.8;
formátuma szerint sem a kezdőszektor, sem a hossz nem
lehet 2^32-1-nél több, amivel így a
partíciókat 2&nbsp;TB, a lemezeket pedig 4&nbsp;TB
méretűre korlátozza. A &man.sunlabel.8;
formátuma partíciónként 2^32-1
szektort enged meg és összesen 8
partíciót, amely ezáltal 16&nbsp;TB
terület lefedését teszi lehetővé.
Nagyobb lemezekhez &man.gpt.8; partíciók
használatosak.</para>
<sect2>
<title>A &man.sysinstall.8; használatával</title>
<indexterm>
<primary><application>sysinstall</application></primary>
<secondary>lemezek hozzáadása</secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary>su</primary></indexterm>
<procedure>
<step>
<title>Közlekedés a
<application>sysinstall</application> programban</title>
<para>A <command>sysinstall</command> könnyen
használható menüinek
segítségével az új lemezen
pillanatok alatt létre tudunk hozni
partíciókat és
megcímkézni ezeket. Ehhez vagy
<username>root</username>
felhasználóként jelentkezzünk be a
rendszerbe, vagy adjuk ki a <command>su</command> parancsot.
A <command>sysinstall</command> parancs kiadása
után lépjünk be a
<literal>Configure</literal>
(Beállítások) menübe. A
<literal>&os; Configuration Menu</literal> menüben
ezután keressük meg és válasszuk
ki az <literal>Fdisk</literal> menüpontot.</para>
</step>
<step>
<title>Az <application>fdisk</application>
partíciószerkesztő</title>
<para>Miután eljutottunk az
<application>fdisk</application> alkalmazáshoz, az
<keycap>A</keycap> lenyomásával
felajánlhatjuk az egész lemezt a &os;
számára. Amikor előkerül a
kérdés, hogy <quote>remain cooperative with
any future possible operating systems</quote>
(<quote>működőképes maradjon-e a
későbbiekben telepítendő
operációs rendszerekkel</quote>), akkor
válaszoljuk rá <literal>YES</literal>-szel
(tehát igen). A <keycap>W</keycap> gomb
lenyomásával írjuk a lemezre a most
elvégzett változtatásokat.
Ezután már a <keycap>Q</keycap>
használatával ki is léphetünk az
FDISK szerkesztőből. A következő
lépésben a <quote>Master Boot
Record</quote>-ról fognak minket megkérdezni.
Mivel most egy már működő rendszert
bővítünk, ezért a válaszunk
erre <literal>None</literal> lesz.</para>
</step>
<step>
<title>A lemezcímkék szerkesztése</title>
<indexterm><primary>BSD
partíciók</primary></indexterm>
<para>Most lépjünk ki a
<application>sysinstall</application>
alkalmazásból és indítsuk el
újra. Kövessük az iménti
útmutatásokat, de ezúttal a
<literal>Label</literal> menüpontot válasszuk
ki. Ezzel a <literal>Disk Label Editor</literal>-ba vagyis
a lemezcímkék szerkesztőjéhez
jutunk. Itt fogjuk létrehozni a hagyományos
BSD partíciókat. Egy lemezen nyolc ilyen
partíció lehet,
<literal>a</literal>-tól <literal>h</literal>-ig.
Közülük néhány
partíció címkéjét
megkülönböztetjük. Az
<literal>a</literal> partíció jelöli a
rendszer indításához használt
partíciót, a
gyökérpartíciót
(<filename>/</filename>). Tehát <literal>a</literal>
partíció csak a rendszerlemezünkön
szerepelhet (tehát ahonnan indul a rendszer). A
<literal>b</literal> partíció a
lapozáshoz használt partíciókat
jelöli és több lemezen is szerepelhet. A
<literal>c</literal> partíción keresztül
lehet elérni az egészt lemezt dedikált
módban vagy az egész &os; slice-ot slice
módban. A többi partíció
tetszőlegesen felhasználható.</para>
<para>A <application>sysinstall</application>
címkeszerkesztője az <literal>e</literal>
betűvel szereti megjelölni a sem nem
rendszerindító, sem nem lapozó
partíciókat. A címkeszerkesztőben
egyetlen állományrendszert a
<keycap>C</keycap> lenyomásával lehet
készíteni. Amikor erre válaszul
megkérdezi a típusát (FS
(állományrendszer) vagy swap
(lapozóterület) legyen), akkor válasszuk
az <literal>FS</literal> beállítást
és adjuk meg a csatlakozási pontját
(például <filename>/mnt</filename>). Amikor a
lemezt telepítés után (post-install)
adjuk hozzá, akkor a
<application>sysinstall</application>
valójában nem hoz létre hozzá
bejegyzéseket az <filename>/etc/fstab</filename>
állományban, ezért a
csatlakozási pont megadása nem is
feltétlenül fontos.</para>
<para>Most már készen állunk arra, hogy
rögzítsük az új címkét
a lemezre és létrehozzunk vele egy
állományrendszert. Ehhez nyomjuk le a
<keycap>W</keycap> gombot. Ne foglalkozzunk vele, ha a
<application>sysinstall</application> nem képes
csatlakoztatni az új partíciót. Ha
ezzel megvagyunk, akkor lépjünk ki a
címkeszerkesztőből és a
<application>sysinstall</application>ból is.</para>
</step>
<step>
<title>Befejezés</title>
<para>Most már csak annyi teendőnk maradt, hogy
felvegyük az <filename>/etc/fstab</filename>
állományba az új lemezhez
tartozó bejegyzést.</para>
</step>
</procedure>
</sect2>
<sect2>
<title>Parancssoros eszközök
használatával</title>
<sect3>
<title>Slice módban</title>
<para>Ezzel a beállítással a
lemezünkre később más
operációs rendszereket is
telepíthetünk, és nem okoz gondot a
saját <command>fdisk</command> segédprogramjaik
működésében. Az új lemezek
telepítésénél ezt a módszer
ajánlatos követni. A dedikált módot
viszont csak abban az esetben használjuk, ha erre
nyomós okunk van!</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/zero of=/dev/da1 bs=1k count=1</userinput>
&prompt.root; <userinput>fdisk -BI da1</userinput> # inicializáljuk az új lemezt
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -B -w da1s1 auto</userinput> # címkézzük meg
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -e da1s1</userinput> # szerkeszzük át a frissen létrehozott címkét és vegyünk fel egy új partíciót
&prompt.root; <userinput>mkdir -p /1</userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs /dev/da1s1e</userinput> # ismételjük meg minden létrehozott partícióhoz
&prompt.root; <userinput>mount /dev/da1s1e /1</userinput> # csatlakoztassuk a partíció(ka)t
&prompt.root; <userinput>vi /etc/fstab</userinput> # vegyük fel a megfelelő bejegyzés(eke)t az <filename>/etc/fstab</filename> állományba</screen>
<para>IDE-lemezek esetén az<devicename>ad</devicename>
eszközt a <devicename>da</devicename> eszközzel
helyettesítsük.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>Dedikált módban</title>
<indexterm><primary>OS/2</primary></indexterm>
<para>Amennyiben az új meghajtót nem akarjuk
megosztani egyetlen más operációs
rendszerrel sem, használhatjuk a
<literal>dedicated</literal> (dedikált) módot.
Ne felejtsük el azonban, hogy ez képes
összezavarni a Microsoft operációs
rendszereit, habár ebből semmilyen kárunk
nem fog származni. Az IBM &os2;
operációs rendszere azonban
<quote>kisajátít</quote> minden olyan
partíciót, amelyet nem tud olvasni.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/zero of=/dev/da1 bs=1k count=1</userinput>
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -Bw da1 auto</userinput>
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -e da1</userinput> # létrehozzuk az `e' partíciót
&prompt.root; <userinput>newfs /dev/da1e</userinput>
&prompt.root; <userinput>mkdir -p /1</userinput>
&prompt.root; <userinput>vi /etc/fstab</userinput> # felvesszük a /dev/da1e partíciót
&prompt.root; <userinput>mount /1</userinput></screen>
<para>Egy másik megoldás:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/zero of=/dev/da1 count=2</userinput>
&prompt.root; <userinput>bsdlabel /dev/da1 | bsdlabel -BR da1 /dev/stdin</userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs /dev/da1e</userinput>
&prompt.root; <userinput>mkdir -p /1</userinput>
&prompt.root; <userinput>vi /etc/fstab</userinput> # felvesszük a /dev/da1e partíciót
&prompt.root; <userinput>mount /1</userinput></screen>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="raid">
<title>RAID</title>
<sect2 id="raid-soft">
<title>Szoftveres RAID</title>
<sect3 id="ccd">
<sect3info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Christopher</firstname>
<surname>Shumway</surname>
<contrib>Eredetileg készítette: </contrib>
</author>
</authorgroup>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Jim</firstname>
<surname>Brown</surname>
<contrib>Ellenőrizte: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect3info>
<title>Összefűzött lemezek
beállítása</title>
<indexterm><primary>RAID</primary><secondary>szoftveres</secondary></indexterm>
<indexterm><primary>RAID</primary><secondary>CCD</secondary></indexterm>
<para>A nagyobb méretű
háttértárolók
kiválasztásánál a legfontosabb
tényezők a sebesség,
megbízhatóság és a
költség. Nagyon ritkán lehet csak ezt a
hármat egyensúlyba hozni:
általában a gyors és
megbízható
tárolóeszközök sok pénzbe
kerülnek, valamint a költségek
megtakarításához vagy a sebességet
vagy pedig a megbízhatóságot kell
feláldoznunk.</para>
<para>A továbbiakban egy olyan rendszert mutatunk be,
ahol a elsősorban a költségek, majd csak
ezután a sebesség és
megbízhatóság kerültek
előtérben. A rendszer adatátviteli
sebességét a hálózat
korlátozza. Habár emellett a
megbízhatóság is nagyon fontos, a
tárgyalt összefűzött meghajtó
(Concenated Disk, CCD) csak adatokat szolgáltat
és a teljes tartalma bármikor
visszaállítható, mivel
rendelkezésre áll CD-n.</para>
<para>A feladat elvégzésére alkalmas
háttértároló
kiválasztásában elsőként a
saját elvárásainkat kell tudnunk
megfogalmazni. Ha nekünk jobban számít az
árnál a sebesség vagy a
megbízhatóság, akkor a
mostaniaktól némileg eltérő
konfigurációt kell majd
építenünk.</para>
<sect4 id="ccd-installhw">
<title>A hardver telepítése</title>
<para>A rendszert tartalmazó IDE-lemez mellett
három darab, egyenként 30&nbsp;GB-os 5400-as
percenkénti fordulatszámú Western
Digital gyártmányú merevlemez alkotja
majd a létrehozni kívánt, kb.
90&nbsp;GB összméretű
összefűzött lemezt. Ideális esetben
minden IDE-lemez saját külön
vezérlőn és kábelen van, de a
költségek csökkentése miatt nem
használtunk további
IDE-vezérlőket. Ehelyett inkább
jumperekkel úgy állítottuk be a
lemezeket, hogy minden vezérlőre egy mester
(master) és egy szolga (slave) módú
merevlemez kapcsolódjon.</para>
<para>A beszerelés után
beállítottuk a rendszer BIOS-át, hogy
automatikusan felismerje a csatlakoztatott lemezeket. De
ami még fontosabb, hogy a &os; is észlelte
ezeket az indítás során:</para>
<programlisting>ad0: 19574MB &lt;WDC WD205BA&gt; [39770/16/63] at ata0-master UDMA33
ad1: 29333MB &lt;WDC WD307AA&gt; [59598/16/63] at ata0-slave UDMA33
ad2: 29333MB &lt;WDC WD307AA&gt; [59598/16/63] at ata1-master UDMA33
ad3: 29333MB &lt;WDC WD307AA&gt; [59598/16/63] at ata1-slave UDMA33</programlisting>
<note>
<para>Ha a &os; nem látná az összes
lemezt, akkor ellenőrizzük a jumperek helyes
beállítását. Napjainkban a
legtöbb IDE-meghajtón találunk egy
<quote>Cable Select</quote> jumpert is. Ezzel
<emphasis>nem</emphasis> a mester/szolga módot
állítjuk be! A megfelelő jumper
beazonosításához olvassuk el a
meghajtóhoz tartozó
dokumentációt.</para>
</note>
<para>A következő lépésben azt
vesszük nagyító alá, hogyan lehet
ezeket az állományrendszer
részévé tenni. Ezzel kapcsolatban a
&man.vinum.8; (<xref linkend="vinum-vinum"/>) és a
&man.ccd.4; elolvasása ajánlatos. Erre a
célra itt most a &man.ccd.4;
használatát választottuk.</para>
</sect4>
<sect4 id="ccd-setup">
<title>A CCD beállítása</title>
<para>A &man.ccd.4; meghajtó
segítségével több ugyanolyan
lemezt tudunk összefűzni egyetlen logikai
állományrendszerré. A &man.ccd.4;
használatához arra is
szükségünk van, hogy a &man.ccd.4;
támogatása jelen legyen a rendszermagban. A
következő sor tegyük bele a rendszermag
konfigurációs
állományába, fordítsuk
újra és telepítsük a
rendszermagot:</para>
<programlisting>device ccd</programlisting>
<para>A &man.ccd.4; támogatása modulként
is betölthető.</para>
<para>A &man.ccd.4; beállításához
először a &man.bsdlabel.8; programmal meg fel kell
címkéznünk a lemezeket:</para>
<programlisting>bsdlabel -w ad1 auto
bsdlabel -w ad2 auto
bsdlabel -w ad3 auto</programlisting>
<para>Így létrejön egy-egy BSD
típusú címke a
<devicename>ad1c</devicename>, <devicename>ad2c</devicename>
és <devicename>ad3c</devicename>
eszközökre, amely így lefedi a lemez
egész területét.</para>
<para>Most pedig változtassuk meg a lemezcímke
típusát. Ehhez használjuk ismét
a &man.bsdlabel.8; programot:</para>
<programlisting>bsdlabel -e ad1
bsdlabel -e ad2
bsdlabel -e ad3</programlisting>
<para>Az <envar>EDITOR</envar> környezeti
változóban megadott
szövegszerkesztővel (ez általában a
&man.vi.1;) megnyílik minden egyes lemezhez a
jelenlegi lemezcímke.</para>
<para>Egy módosítatlan lemezcímke
valahogy így néz ki:</para>
<programlisting>8 partitions:
# size offset fstype [fsize bsize bps/cpg]
c: 60074784 0 unused 0 0 0 # (Cyl. 0 - 59597)</programlisting>
<para>A &man.ccd.4; számára hozzunk létre
egy új <literal>e</literal> partíciót.
Ezt lényegében a <literal>c</literal>
partíció lemásolásával
keletkezik, de nála az <option>fstype</option> (az
állományrendszer típusa) oszlopban
mindenképpen <userinput>4.2BSD</userinput>
szerepeljen! A lemezcímke most már valahogy
így fog kinézni:</para>
<programlisting>8 partitions:
# size offset fstype [fsize bsize bps/cpg]
c: 60074784 0 unused 0 0 0 # (Cyl. 0 - 59597)
e: 60074784 0 4.2BSD 0 0 0 # (Cyl. 0 - 59597)</programlisting>
</sect4>
<sect4 id="ccd-buildingfs">
<title>Az állományrendszer
kiépítése</title>
<para>Most, miután felcímkéztük az
összes lemezünket, lássunk neki a
&man.ccd.4; kiépítésének. Ezt a
&man.ccdconfig.8; meghívásával
és az alábbihoz hasonló
paraméterek átadásával
tehetjük meg:</para>
<programlisting>ccdconfig ccd0<co id="co-ccd-dev"/> 32<co id="co-ccd-interleave"/> 0<co id="co-ccd-flags"/> /dev/ad1e<co id="co-ccd-devs"/> /dev/ad2e /dev/ad3e</programlisting>
<para>A paraméterek rövid leírása
és használata:</para>
<calloutlist>
<callout arearefs="co-ccd-dev">
<para>Az első paraméter a
létrehozandó eszköz, ami jelen
esetünkben a <filename>/dev/ccd0c</filename>. A
<filename>/dev/</filename> részt nem
kötelező megadni.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-ccd-interleave">
<para>A kihagyás nagysága az
állományrendszerben. A kihagyás
határozza meg a lemezblokkban alkalmazott
csíkozás (striping) vastagságát, ami
általában 512 byte. Ennek megfelelően a
32-es kihagyás 16&nbsp;384 byte-os csíkokat ad
meg.</para>
</callout>
<callout arearefs="co-ccd-flags">
<para>A &man.ccdconfig.8;
beállításai. Ha engedélyezni
akarjuk a lemezek tükrözését, akkor itt
megadhatjuk. Mivel ez a konfiguráció most nem
nyújt tükrözést a &man.ccd.4;
számára, ezért állítsuk
nullára (0).</para>
</callout>
<callout arearefs="co-ccd-devs">
<para>A &man.ccdconfig.8; parancsnak
utolsóként azokat az eszközöket
kell felsorolni, amelyeket tömbbe akarunk fűzni.
Minden eszközt teljes elérési úttal
adjuk meg.</para>
</callout>
</calloutlist>
<para>A &man.ccdconfig.8; futtatása után a
&man.ccd.4; beállítódik. Most
már állományrendszert is rakhatunk
rá. A &man.newfs.8; man oldalról szedjük
össze a szükséges
paraméterezést, vagy egyszerűen csak
gépeljünk be ennyit:</para>
<programlisting>newfs /dev/ccd0c</programlisting>
</sect4>
<sect4 id="ccd-auto">
<title>Az egész önműködővé
tétele</title>
<para>A &man.ccd.4; eszközt általában
minden egyes indítás után
használni akarjuk. Ennek
eléréséhez először ezt be
kell állítanunk. Az alábbi parancs
kiadásával írassuk be a jelenlegi
beállítasainkat tükröző
<filename>/etc/ccd.conf</filename>
állományt:</para>
<programlisting>ccdconfig -g &gt; /etc/ccd.conf</programlisting>
<para>Az újraindítás során az
<command>/etc/rc</command> parancs futtatja le a
<command>ccdconfig -C</command> parancsot, ha az
<filename>/etc/ccd.conf</filename> állomány
létezik. Ez automatikusan beállítja a
&man.ccd.4; eszközöket, így ilyenkor tudjuk
csatlakoztatni is ezeket.</para>
<note>
<para>Ha egyfelhasználós módban
indítjuk a rendszert, mielőtt még a
&man.mount.8; paranccsal csatlakoztatni tudnánk a
&man.ccd.4; eszközt, a tömb
beállításához meg kell
hívnunk a következő parancsot:</para>
<programlisting>ccdconfig -C</programlisting>
</note>
<para>Ha a rendszerindításkor automatikusan
csatlakoztatni akarjuk a &man.ccd.4; eszközt, akkor az
<filename>/etc/fstab</filename> állományba
helyezzünk el egy hozzá tartozó
bejegyzést:</para>
<programlisting>/dev/ccd0c /media ufs rw 2 2</programlisting>
</sect4>
</sect3>
<sect3 id="vinum">
<title>A Vinum kötetkezelő</title>
<indexterm>
<primary>RAID</primary>
<secondary>szoftveres</secondary>
</indexterm>
<indexterm>
<primary>RAID</primary>
<secondary>Vinum</secondary>
</indexterm>
<para>A Vinum kötetkezelő egy blokkos
eszközmeghajtó, ami virtuális lemezes
meghajtókat valósít meg.
Elkülöníti a lemezes
hardvereszközöket a blokkos
eszközmeghajtók felületétől
és a kettő között úgy
képezi le az adatokat, hogy a hagyományos
lemezes tárolással szemben megnövekedett
rugalmasságot, teljesítményt és
megbízhatóságot kapunk. A &man.vinum.8;
ismeri a RAID-0, RAID-1 és RAID-5 modelleket
egyaránt, melyeket önmagukban és
együttesen kombinálva is
használhatunk.</para>
<para>A <xref linkend="vinum-vinum"/> bővebben ismerteti a
&man.vinum.8; rendszerét.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2 id="raid-hard">
<title>Hardveres RAID</title>
<indexterm>
<primary>RAID</primary>
<secondary>hardveres</secondary>
</indexterm>
<para>A &os; rengeteg különböző
típusú hardveres
<acronym>RAID</acronym>-vezérlőt ismer. Ezek az
eszközök a &os; külön erre a célra
szánt támogatása nélkül
képesek vezérelni a
<acronym>RAID</acronym>-alrendszert.</para>
<para>A rajta levő <acronym>BIOS</acronym>
segítségével a kártya a legtöbb
lemezműveletet egyedül kezeli. A
következőkben egy Promise <acronym>IDE</acronym>
<acronym>RAID</acronym> vezérlőt alkalmazó
rendszert fogunk beállítani. Miután
telepítettük a kártyát és
indítjuk a rendszert, bekéri a
szükséges információkat.
Kövessük az utasításokat és
lépjünk be a kártya
beállító képernyőjére.
Itt tudjuk kombinálni az összes csatlakoztatott
meghajtónkat. Amikor ezzel a végeztünk, a
lemezek egyetlen lemezként fognak a &os;
számára viselkedni. A többi
<acronym>RAID</acronym>-szint is ehhez hasonlóan
állítható be.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Az ATA RAID-1 tömbök
újraszervezése</title>
<para>A &os; lehetőséget a tömbben levő
meghibásodott eszközök menet közben
elvégezhető cseréjére. Ehhez arra van
szükségünk, hogy még
újraindítás előtt
elcsípjük a hibát.</para>
<para>Hiba esetén valami hasonlót fogunk
látni a <filename>/var/log/messages</filename>
állományban vagy a &man.dmesg.8;
kimenetében:</para>
<programlisting>ad6 on monster1 suffered a hard error.
ad6: READ command timeout tag=0 serv=0 - resetting
ad6: trying fallback to PIO mode
ata3: resetting devices .. done
ad6: hard error reading fsbn 1116119 of 0-7 (ad6 bn 1116119; cn 1107 tn 4 sn 11)\\
status=59 error=40
ar0: WARNING - mirror lost</programlisting>
<para>További információkat az
&man.atacontrol.8; programtól szerezhetünk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>atacontrol list</userinput>
ATA channel 0:
Master: no device present
Slave: acd0 &lt;HL-DT-ST CD-ROM GCR-8520B/1.00&gt; ATA/ATAPI rev 0
ATA channel 1:
Master: no device present
Slave: no device present
ATA channel 2:
Master: ad4 &lt;MAXTOR 6L080J4/A93.0500&gt; ATA/ATAPI rev 5
Slave: no device present
ATA channel 3:
Master: ad6 &lt;MAXTOR 6L080J4/A93.0500&gt; ATA/ATAPI rev 5
Slave: no device present
&prompt.root; <userinput>atacontrol status ar0</userinput>
ar0: ATA RAID1 subdisks: ad4 ad6 status: DEGRADED</screen>
<procedure>
<step>
<para>A lemez biztonságos
eltávolításához
először válasszuk le (detach) a
meghibásodott lemezhez tartozó
csatornát:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>atacontrol detach ata3</userinput></screen>
</step>
<step>
<para>Cseréljük ki a lemezt.</para>
</step>
<step>
<para>Csatlakoztassuk újra (attach) az ATA
csatornát:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>atacontrol attach ata3</userinput>
Master: ad6 &lt;MAXTOR 6L080J4/A93.0500&gt; ATA/ATAPI rev 5
Slave: no device present</screen>
</step>
<step>
<para>Tartalékként (spare) adjuk hozzá az
új lemezt a tömbhöz:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>atacontrol addspare ar0 ad6</userinput></screen>
</step>
<step>
<para>Szervezzük újra (rebuild) a
tömböt:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>atacontrol rebuild ar0</userinput></screen>
</step>
<step>
<para>A folyamat előrehaladását a
következő parancs
begépelésével tudjuk figyelni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dmesg | tail -10</userinput>
[a kimenet többi része]
ad6: removed from configuration
ad6: deleted from ar0 disk1
ad6: inserted into ar0 disk1 as spare
&prompt.root; <userinput>atacontrol status ar0</userinput>
ar0: ATA RAID1 subdisks: ad4 ad6 status: REBUILDING 0% completed</screen>
</step>
<step>
<para>Várjunk a művelet
befejeződéséig.</para>
</step>
</procedure>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="usb-disks">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Marc</firstname>
<surname>Fonvieille</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>USB tárolóeszközök</title>
<indexterm>
<primary>USB</primary>
<secondary>lemezek</secondary>
</indexterm>
<para>Manapság már számos külső
tárolóeszköz az USB (Universal Serial Bus)
közvetítésével csatlakozik a
számítógéphez: merevlemezek, pen
drive-ok, CD-írók stb. A &os; ezeket az
eszközöket is ismeri.</para>
<sect2>
<title>Beállítás</title>
<para>A USB tárolóeszközöket kezelő
meghajtó, az &man.umass.4; felelős az USB
alapú tárolóeszközök
támogatásáért. Ha a
<filename>GENERIC</filename> rendszermagot használjuk,
akkor semmit sem kell változtatnunk. Ha saját
rendszermagunk van, akkor gondoskodjunk róla, hogy a
következő sorokat beraktuk a rendszermag
beállításait tartalmazó
állományba:</para>
<programlisting>device scbus
device da
device pass
device uhci
device ehci
device usb
device umass</programlisting>
<para>Az &man.umass.4; meghajtó a SCSI alrendszeren
keresztül éri el az USB
tárolóeszközöket, tehát az USB
eszközeinket a rendszer SCSI eszközként
látja. Az alaplapon található USB
chipkészlet típusától
függően vagy csak a <literal>device uhci</literal>,
vagy USB&nbsp;1.<replaceable>X</replaceable> esetén pedig a
<literal>device ohci</literal> bejegyzésre lesz
szükségünk. De abból sem
származik kárunk, ha mind a kettőt
meghagyjuk. Az USB&nbsp;2.0 szabványú
vezérlőket a &man.ehci.4; meghajtó
(<literal>device ehci</literal>) támogatja. Ha
módosítani kellett a konfigurációs
állományt, akkor ne felejtsük el
újrafordítani és telepíteni sem a
rendszermagot.</para>
<note>
<para>Ha az USB eszközünk egy CD- vagy
DVD-író, akkor a következő sorral a
SCSI CD-meghajtók meghajtóját, a
&man.cd.4; eszközt kell beépítenünk a
rendszermagba:</para>
<programlisting>device cd</programlisting>
<para>Mivel az író is SCSI eszközként
látszik, ezért az &man.atapicam.4; nem
szerepelhet a rendszermag beállításai
között.</para>
</note>
</sect2>
<sect2>
<title>A beállítások
kipróbálása</title>
<para>A beállításaink készen
állnak a kipróbálásra:
csatlakoztassuk a számítógéphez az
USB eszközünket és a rendszerüzeneteket
tároló pufferben (&man.dmesg.8;) hamarosan meg is
jelenik a hozzá tartozó meghajtó:</para>
<screen>umass0: USB Solid state disk, rev 1.10/1.00, addr 2
GEOM: create disk da0 dp=0xc2d74850
da0 at umass-sim0 bus 0 target 0 lun 0
da0: &lt;Generic Traveling Disk 1.11&gt; Removable Direct Access SCSI-2 device
da0: 1.000MB/s transfers
da0: 126MB (258048 512 byte sectors: 64H 32S/T 126C)</screen>
<para>Természetesen a gyártóra,
márkára, az eszköz
leírójára (<devicename>da0</devicename>)
és egyebekre vonatkozó részletek
eltérhetnek.</para>
<para>Mivel az USB eszköz SCSI eszközként
látszik, ezért a <command>camcontrol</command>
parancs használható a rendszerhez csatlakoztatott
USB tárolóeszközök
listázásához:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>camcontrol devlist</userinput>
&lt;Generic Traveling Disk 1.11&gt; at scbus0 target 0 lun 0 (da0,pass0)</screen>
<para>Ha a meghajtón állományrendszer is
található, akkor képesek vagyunk
csatlakoztatni. A <xref linkend="disks-adding"/>
elolvasása segíthet az USB meghajtón
partíciókat kialakítani és
formázni, amennyiben szükséges.</para>
<warning>
<para>A rendszer biztonsága szempontjából
nem tekinthető megbízhatónak, ha olyan
felhasználók számára is
engedélyezzük tetszőleges meghajtók
csatlakoztatását (például a
<literal>vfs.usermount</literal>
engedelyézesével), amelyekben nem bízunk
meg. A &os; által támogatott
állományrendszerek döntő
többsége nem nyújt védelmet a
káros szándékkal telepített
eszközök ellen.</para>
</warning>
<para>Ha az eszközt normál
felhasználókkal is
csatlakoztathatóvá akarjuk tenni, akkor
további lépések megtételére
is szükségünk lesz. Először is a
felhasználóknak valahogy el kell tudniuk
érniük az USB tárolóeszköz
csatlakoztatásakor keletkező eszközöket.
Ezt úgy tudjuk megoldani, ha az érintett
felhasználókat felvesszük az
<groupname>operator</groupname> csoportba. Ebben a &man.pw.8;
lehet a segítségünkre. Másodsorban
amikor ezek az eszközök létrejönnek, az
<groupname>operator</groupname> csoportnak tudniuk kell ezeket
olvasniuk és írniuk. Ezt úgy tudjuk
megvalósítani, ha felvesszük a
következő sorokat az
<filename>/etc/devfs.rules</filename>
állományba:</para>
<programlisting>[localrules=5]
add path 'da*' mode 0660 group operator</programlisting>
<note>
<para>Ha viszont vannak SCSI lemezeink is rendszerben, akkor a
helyzet egy kicsit megváltozik. Tehát
például a rendszerben már eleve vannak
<devicename>da0</devicename>, <devicename>da1</devicename>
és <devicename>da2</devicename> néven lemezek,
akkor a második sort ennek megfelelően
változtassuk meg:</para>
<programlisting>add path 'da[3-9]*' mode 0660 group operator</programlisting>
<para>Ezzel kizárunk minden, korábban már
létező lemezt az <groupname>operator</groupname>
csoportból.</para>
</note>
<para>Emellett még az <filename>/etc/rc.conf</filename>
állományban engedélyeznünk kell a
saját &man.devfs.rules.5;
szabályrendszerünket is:</para>
<programlisting>devfs_system_ruleset="usb_rules"</programlisting>
<para>Ezt követően be kell állítanunk a
rendszermagban, hogy a hagyományos
felhasználók képesek legyenek
állományrendszereket csatlakoztatni. Ezt a
legkönnyebb úgy tudjuk megtenni, ha az
<filename>/etc/sysctl.conf</filename> állományba
felvesszük a következő sort:</para>
<programlisting>vfs.usermount=1</programlisting>
<para>Azonban ne felejtsük el, hogy ez csak a rendszer
következő indításától
él. De a &man.sysctl.8; parancs
használatával is beállíthatjuk ezt
az értéket.</para>
<para>Az utolsó lépésben hozzunk létre
egy könyvtárat az állományrendszer
csatlakoztatásához. Ezt a könyvtárat
az a felhasználó fogja birtokolni, aki az
állományrendszert csatlakoztatnia akarja. Ez
például <username>root</username>
felhasználóként úgy tudjuk megtenni,
ha a felhasználónak létrehozunk egy
könyvtárat
<filename>/mnt/<replaceable>felhasználó</replaceable></filename>
néven (ahol a
<replaceable>felhasználó</replaceable> nevet
cseréljük a tényleges
felhasználó nevére, a
<replaceable>csoport</replaceable> nevet pedig a
felhasználóhoz tartozó elsődleges
csoport nevére):</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mkdir /mnt/<replaceable>felhasználó</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>chown <replaceable>felhasználó</replaceable>:<replaceable>csoport</replaceable> /mnt/<replaceable>felhasználó</replaceable></userinput></screen>
<para>Most tegyük fel, hogy csatlakoztatnuk egy USB pen
drive-ot és ennek megfelelően megjelenik a
<filename>/dev/da0s1</filename> eszköz. Mivel az ilyen
eszközökre általában gyárilag FAT
állományrendszert tesznek, ezért így
kell ezeket csatlakoztatni a &man.mount.8; paranccsal:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>mount -t msdosfs -o -m=644,-M=755 /dev/da0s1 /mnt/<replaceable>felhasználó</replaceable></userinput></screen>
<para>Ha leválasztjuk az eszközt (miután
kiadtuk a &man.umount.8; parancsot), akkor a
rendszerüzenetek között valami ilyesmit fogunk
látni:</para>
<screen>umass0: at uhub0 port 1 (addr 2) disconnected
(da0:umass-sim0:0:0:0): lost device
(da0:umass-sim0:0:0:0): removing device entry
GEOM: destroy disk da0 dp=0xc2d74850
umass0: detached</screen>
</sect2>
<sect2>
<title>A témáról bővebben</title>
<para>A <link linkend="disks-adding">Lemezek
hozzáadása</link> és az <link
linkend="mount-unmount">Állományrendszerek
csatlakoztatása és
leválasztása</link> című szakaszok
elolvasása mellett a következő man oldalakat is
ajánljuk: &man.umass.4;, &man.camcontrol.8; és
&man.usbconfig.8; &os;&nbsp;8.<replaceable>X</replaceable>
esetében, vagy &man.usbdevs.8; a &os; korábbi
változatainál.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="creating-cds">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Mike</firstname>
<surname>Meyer</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Lézeres tárolóeszközök (CD-k)
létrehozása és használata</title>
<indexterm>
<primary>CD-k</primary>
<secondary>létrehozása</secondary>
</indexterm>
<sect2>
<title>Bevezetés</title>
<para>A CD-k számos lehetőségünkben
eltérnek a hagyományos lemezektől. Kezdetben
a felhasználók nem is voltak képesek
írni ezeket. Olyannak tervezték, hogy a fejek
sávok közti mozgásából
fakadó késleltetés nélkül
lehessen folyamatosan olvasni. A
szállítása a maga idejében sokkal
könnyebb volt minden vele egyforma méretű
eszköznél.</para>
<para>A CD-ken is találhatunk sávokat, azonban ez
csak a folyamatosan olvasható adat egy szakaszát
jelenti, nem pedig a lemez fizikai tulajdonságát.
Ha &os;-n akarunk CD-t készíteni, akkor ehhez
először össze kell állítanunk a CD
egyes sávjaira kerülő adatokat és
ezután rögzíteni ezeket a sávokat a
CD-n.</para>
<indexterm><primary>ISO 9660</primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>ISO 9660</secondary>
</indexterm>
<para>Az ISO 9660 állományrendszert úgy
tervezték, hogy megbirkózzon ezekkel az
eltérésekkel. Sajnos ezzel együtt kőbe
vésték az állományrendszerek
akkoriban érvényes korlátozásait is.
Szerencsére lehetőséget ad
bővítésre, ezáltal a helyesen
megírt CD-k képesek úgy
átlépni ezeket a határokat, hogy
közben az általuk alkalmazott
kiterjesztéseket nem ismerő rendszerekkel is
együtt tudnak működni.</para>
<indexterm><primary><filename
role="package">sysutils/cdrtools</filename></primary></indexterm>
<para>A <filename role="package">sysutils/cdrtools</filename> port
tartalmaz egy &man.mkisofs.8; nevű programot, amellyel
létre tudunk hozni ISO 9660 típusú
állományrendszert tartalmazó
adatállományt. Többféle
kiterjesztést is ismer, amit majd a lentebb ismertett
opciókkal érhetünk el.</para>
<indexterm>
<primary>CD-író</primary>
<secondary>ATAPI</secondary>
</indexterm>
<para>A CD írásához használt
konkrét segédeszköz attól függ,
hogy ATAPI vagy esetleg másmilyen írónk
van. Az ATAPI CD-írók az alaprendszer
részeként elérhető <command><link
linkend="burncd">burncd</link></command> programon
keresztül használhatóak. A SCSI és
USB CD-írók esetén pedig a <filename
role="package">sysutils/cdrtools</filename> portban
megtalálható <command><link
linkend="cdrecord">cdrecord</link></command> programot
használhatjuk. Az <link linkend="atapicam">ATAPI/CAM
modul</link> segítségével a <command><link
linkend="cdrecord">cdrecord</link></command> és
más SCSI-írókra készült
programokat is tudunk használni ATAPI hardvereken.</para>
<para>Ha a CD-író szoftverünket grafikus
felhasználói felületen keresztül
szeretnénk használni, akkor az
<application>X-CD-Roast</application> vagy a
<application>K3b</application> alkalmazásokat
érdemes szemügyre vennünk. Ezek az
eszközök elérhetőek csomagként vagy
a <filename role="package">sysutils/xcdroast</filename>
és <filename role="package">sysutils/k3b</filename>
portokból. ATAPI hardver esetén az
<application>X-CD-Roast</application> és a
<application>K3b</application> alkalmazások
használatához szükségünk lesz az
<link linkend="atapicam">ATAPI/CAM modul</link>ra.</para>
</sect2>
<sect2 id="mkisofs">
<title>mkisofs</title>
<para>A <filename role="package">sysutils/cdrtools</filename> port
részeként elérhető &man.mkisofs.8;
program képes a &unix; típusú
állományrendszer könyvtárszerkezete
alapján egy ISO 9660 típusú
állományrendszert tartalmazó image-et
készíteni. Legegyszerűbb módon
így használhatjuk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mkisofs -o <replaceable>image.iso</replaceable> <replaceable>/az/elérési/út</replaceable></userinput></screen>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>ISO 9660</secondary>
</indexterm>
<para>Ezzel a paranccsal egy olyan
<replaceable>image.iso</replaceable> nevű
állományt hozunk létre, amely
<replaceable>/az/elérési/út</replaceable>
által megadott helyen található
könyvtárszerkezetet mintázza ISO 9660
állományrendszer formájában. A
folyamat során minden olyan állományt
leképez szabványos ISO 9660
állományrendszerbeli névre, amely megfelel
a szabvány elvárásainak, és kihagy
minden olyan állományt, amely nem jellemző az
ISO állományrendszerekre.</para>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>HFS</secondary>
</indexterm>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>Joliet</secondary>
</indexterm>
<para>Számos opció lehet
segítségünkre az ilyenkor felbukkanó
akadályok leküzdésében. Ezek
közül különösen fontos az
<option>-R</option>, amely a &unix; rendszerek
számára megszokott Rock Ridge
kiterjesztéseket, valamint a <option>-J</option>, amely a
Microsoft rendszerekben használt Joliet
kiterjesztéseit, és végül a
<option>-hfs</option>, amely a &macos; alatt létrehozott
HFS állományrendszerek kiterjesztéseit
engedélyezi.</para>
<para>A kizárólag csak &os; rendszereken
használt CD-k esetében a <option>-U</option>
megadásával kapcsolhatjuk ki az
állománynevek mindenféle
korlátozását. Az <option>-R</option>
beállítás használatával olyan
állományrendszer képét hozzuk
létre, amely teljesen megegyezik a parancsban megadott
könyvtárból induló fa
tartalmával, habár több módon is
sérti az ISO 9660 szabvány
előírásait.</para>
<indexterm>
<primary>CD-k</primary>
<secondary>rendszerindításhoz</secondary>
</indexterm>
<para>Az utolsó általános jelleggel
használható beállítás a
<option>-b</option>. Ezzel lehet megadni az <quote>El
Torito</quote> szabványnak megfelelő
rendszerindító CD
készítéséhez szükséges
rendszerindító image
elérését. Ennél a
beállításnál tehát meg kell
adni a rendszerindításhoz használt lemez
image-ét, amely a CD tartalmát magában
foglaló könyvtárszerkezetben
található valahol. A &man.mkisofs.8;
alapértelmezés szerint egy ún.
<quote>floppy emulációs</quote> módban
hozza létre az ISO image-et, ezért a
rendszerindításhoz használatos lemez
image-ének pontosan 1200, 1440 vagy 2880&nbsp;KB
méretűnek kell lennie. Egyes
rendszerbetöltők, mint amilyen például a
&os; terjesztéséhez használt lemezeken
található, nem használják ezt az
emulációt. Ilyen helyzetekben a
<option>-no-emul-boot</option> kapcsolót kell megadni.
Tehát ha a
<filename><replaceable>/tmp/sajátboot</replaceable></filename>
könyvtárban van egy indítható &os;
rendszerünk, amelyben a
<filename><replaceable>/tmp/sajátboot/boot/cdboot</replaceable></filename>
a rendszerindító lemez image-e, akkor egy
<filename><replaceable>/tmp/indítható.iso</replaceable></filename>
nevű ISO 9660 formátumú
állományrendszert tartalmazó image-et
például így tudunk
elkészíteni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mkisofs -R -no-emul-boot -b boot/cdboot -o <replaceable>/tmp/indítható.iso</replaceable> <replaceable>/tmp/sajátboot</replaceable></userinput></screen>
<para>Miután ezt megtettük, és a
rendszermagunkban benne van az <devicename>md</devicename>
eszköz támogatása, csatlakoztathatjuk is az
állományrendszert:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mdconfig -a -t vnode -f <replaceable>/tmp/indítható.iso</replaceable> -u 0</userinput>
&prompt.root; <userinput>mount -t cd9660 /dev/md0 /mnt</userinput></screen>
<para>Ezután már össze tudjuk vetni az
<filename>/mnt</filename> és
<filename><replaceable>/tmp/sajátboot</replaceable></filename>
könyvtárak egyezőségét.</para>
<para>A &man.mkisofs.8; viselkedését több
más opcióval tudjuk finomhangolni, mint
például az ISO 9660 kiosztás
módosítása vagy a Joliet és HFS
lemezek készítése. A &man.mkisofs.8; man
oldalon mindezekről bővebben olvashatunk.</para>
</sect2>
<sect2 id="burncd">
<title>burncd</title>
<indexterm>
<primary>CD-k</primary>
<secondary>írása</secondary>
</indexterm>
<para>Ha ATAPI CD-írónk van, akkor a
<command>burncd</command> paranccsal írhatjuk az ISO
image-et a lemezre. A <command>burncd</command> az alaprendszer
része, és <filename>/usr/sbin/burncd</filename>
néven érhető el. A használata igen
egyszerű, csupán pár paramétere
van:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>burncd -f <replaceable>eszköz</replaceable> data <replaceable>image.iso</replaceable> fixate</userinput></screen>
<para>Ezzel a paranccsal rámásoljuk az
<replaceable>image.iso</replaceable> állományt az
<replaceable>eszköz</replaceable> eszközre. Az
alapértelmezett eszköz a
<devicename>/dev/acd0</devicename>. A &man.burncd.8; man
oldalán találjuk meg az írási
sebességgel, a CD írás utáni
kiadásával és az audio lemezek
írásával kapcsolatos
beállításokat.</para>
</sect2>
<sect2 id="cdrecord">
<title>cdrecord</title>
<para>Ha nincs ATAPI CD-írónk, akkor az
íráshoz a <command>cdrecord</command> parancsot
kell használnunk. A <command>cdrecord</command> nem az
alaprendszer része: vagy a <filename
role="package">sysutils/cdrtools</filename> portból vagy
a neki megfelelő csomagból kell
telepítenünk. Az alaprendszerben
végbemenő változások miatt a program
bináris változatai hibázhatnak, aminek
következtében csak
<quote>poháralátéteket</quote> fogunk tudni
gyártani. Ezért a rendszerrel együtt
érdemes frissíteni ezt a portot is. Vagy ha a
<link linkend="stable">-STABLE verziót
használjuk</link>, akkor mindig érdemes a port
elérhető legújabb verziójára
frissíteni.</para>
<para>Miközben a <command>cdrecord</command> számos
paraméterrel rendelkezik, az alapvető
használata mégis egyszerűbb a
<command>burncd</command> parancsénál. Egy ISO
9660 formátumú image-et ugyanis a
következő módon tudunk felírni
lemezre:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cdrecord dev=<replaceable>eszköz</replaceable> <replaceable>image.iso</replaceable></userinput></screen>
<para>A <command>cdrecord</command> használatának
trükkös része a megfelelő eszköz
megtalálása, tehát a <option>dev</option>
beállítás helyes megadása. Ehhez
használjuk a <command>cdrecord</command>
<option>-scanbus</option> paraméterét, amely az
alábbihoz hasonló eredményt fog
produkálni:</para>
<indexterm>
<primary>CD-k</primary>
<secondary>írása</secondary>
</indexterm>
<screen>&prompt.root; <userinput>cdrecord -scanbus</userinput>
Cdrecord-Clone 2.01 (i386-unknown-freebsd7.0) Copyright (C) 1995-2004 Jörg Schilling
Using libscg version 'schily-0.1'
scsibus0:
0,0,0 0) 'SEAGATE ' 'ST39236LW ' '0004' Disk
0,1,0 1) 'SEAGATE ' 'ST39173W ' '5958' Disk
0,2,0 2) *
0,3,0 3) 'iomega ' 'jaz 1GB ' 'J.86' Removable Disk
0,4,0 4) 'NEC ' 'CD-ROM DRIVE:466' '1.26' Removable CD-ROM
0,5,0 5) *
0,6,0 6) *
0,7,0 7) *
scsibus1:
1,0,0 100) *
1,1,0 101) *
1,2,0 102) *
1,3,0 103) *
1,4,0 104) *
1,5,0 105) 'YAMAHA ' 'CRW4260 ' '1.0q' Removable CD-ROM
1,6,0 106) 'ARTEC ' 'AM12S ' '1.06' Scanner
1,7,0 107) *</screen>
<para>Itt felsorolásra kerülnek a <option>dev</option>
beállítás értékeként
felhasználható eszközök. Keressük
meg köztük a CD írónkat és a
<option>dev</option> értékének a
három vesszővel elválasztott számot
adjuk meg. Ebben az esetben a CD-író eszköz
most az 1,5,0 lesz, tehát itt a helyes
paraméterezés <option>dev=1,5,0</option>. Ezt az
értékét könnyebben is meg lehet adni.
Ennek részleteiről a &man.cdrecord.1; man
oldalán olvashatunk. Abban az esetben is érdemes
fellapoznunk, ha az audio sávok
írásáról, az írási
sebesség korlátozásáról vagy
más hasonló dolgokról akarunk
olvasni.</para>
</sect2>
<sect2 id="duplicating-audiocds">
<title>Audio CD-k másolása</title>
<para>Audio CD-t úgy tudunk másolni, ha
először állományok sorozatába
mentjük a lemez tartalmát, majd ezeket az
állományokat egy üres CD-re írjuk.
Ennek konkrét folyamata azonban némileg
eltér az ATAPI- és SCSI-meghajtók
használata során.</para>
<procedure>
<title>SCSI-meghajtók esetén</title>
<step>
<para>A <command>cdda2wav</command> programmal mentsük le
a lemez tartalmát.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>cdda2wav -vall -D2,0 -B -Owav</userinput></screen>
</step>
<step>
<para>A <command>cdrecord</command> paranccsal írjuk
fel a <filename>.wav</filename> kiterjesztésű
állományokat.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>cdrecord -v dev=<replaceable>2,0</replaceable> -dao -useinfo *.wav</userinput></screen>
<para>Gondoskodjunk róla, hogy a
<replaceable>2,0</replaceable> értéket a <xref
linkend="cdrecord"/>nak megfelelően helyesen
állítottuk be.</para>
</step>
</procedure>
<procedure>
<title>ATAPI-meghajtók esetén</title>
<note>
<para>Az <link linkend="atapicam">ATAPI/CAM modul</link>
segítségével a
<command>cdda2wav</command> parancs ATAPI
meghajtókkal is használható. Ez a
megoldás általában kedvezőbb (a
hibák és bytesorrend ügyesebb
kezelése, stb.) a legtöbb
felhasználó számára, mint az itt
ismertetett.</para>
</note>
<step>
<para>Az ATAPI CD meghajtója az egyes sávokat
<filename>/dev/acd<replaceable>d</replaceable>t<replaceable>nn</replaceable>
</filename> néven teszi
elérhetővé, ahol a
<replaceable>d</replaceable> a meghajtó
sorszáma, a <replaceable>nn</replaceable> a
sáv két számjeggyel kiírt
sorszáma, amelyet szükség szerint
balról nullával egészítenek ki.
Így tehát az első meghajtó
első sávja a <filename>/dev/acd0t01</filename>,
a második a <filename>/dev/acd0t02</filename>, a
harmadik a <filename>/dev/acd0t03</filename> és
így tovább.</para>
<para>Ellenőrizzük, hogy ezek az eszközök
jelen vannak a <filename>/dev</filename>
könyvtárban. Amennyiben
hiányoznának, kényszerítsük
ki a lemez újbóli
beolvasását:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/acd0 of=/dev/null count=1</userinput></screen>
</step>
<step>
<para>Szedjük le az egyes sávokat a &man.dd.1;
használatával. A parancs kiadásakor
meg kell adnunk egy blokkméretet is:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/acd0t01 of=track1.cdr bs=2352</userinput>
&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/acd0t02 of=track2.cdr bs=2352</userinput>
...
</screen>
</step>
<step>
<para>A <command>burncd</command> használatával
írjuk fel a lemezre az imént lementett
állományokat. Meg kell adnunk, hogy ezek
audio állományok, és hogy a
<command>burncd</command> a munka befejeztével
zárja le (fixate) a lemezt.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>burncd -f <replaceable>/dev/acd0</replaceable> audio <replaceable>track1.cdr track2.cdr ...</replaceable> fixate</userinput></screen>
</step>
</procedure>
</sect2>
<sect2 id="imaging-cd">
<title>Adat CD-k másolása</title>
<para>Az adatot tartalmazó CD-ket le tudjuk másolni
egy olyan image-be, amely funkcionálisan megegyezik egy
&man.mkisofs.8; által létrehozott image-dzsel
és amivel le tudunk másolni bármilyen adat
CD-t. Az itt megadott példa azt feltételezi, hogy
a CD-meghajtónk neve <devicename>acd0</devicename>.
Helyére a saját CD-meghajtónk nevét
kell behelyettesíteni.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/acd0 of=<replaceable>állomány.iso</replaceable> bs=2048</userinput></screen>
<para>Most miután lementettük az image-et,
írjuk fel CD-re a fentiek szerint.</para>
</sect2>
<sect2 id="mounting-cd">
<title>Adat CD-k használata</title>
<para>Most, hogy már készítettünk egy
szabványos adat CD-t, valószínűleg
szeretnénk is valamilyen csatlakoztatni és
elérni a rajta levő adatokat.
Alapértelmezés szerint a &man.mount.8; mindig azt
feltételezi, hogy az állományrendszerek
<literal>ufs</literal> típusúak. Ezért ha
valami ilyesmivel próbálkozunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount /dev/cd0 /mnt</userinput></screen>
<para>akkor egy <errorname>Incorrect super block</errorname>
szövegű hibaüzenetet lesz a jutalmunk, és
természetesen nem tudjuk csatlakoztatni a CD-t. Mivel a
CD nem <literal>UFS</literal> állományrendszert
tartalmaz, ezért az ilyen jellegű
kísérleteink mind kudarcba fognak fulladni.
Valahogy fel kell világosítanunk a &man.mount.8;
parancsot arról, hogy itt most egy
<literal>ISO9660</literal> típusú
állományrendszert akarunk csatlakoztatni,
és akkor minden a helyére kerül. Ezt
úgy tudjuk megtenni, ha a &man.mount.8; parancsnak
megadjuk a <option>-t cd9660</option> paramétert.
Például, ha a <devicename>/dev/acd0</devicename>
néven elérhető CD-meghajtóban
levő lemezt akarjuk a <filename>/mnt</filename>
könyvtárba csatlakoztatni, akkor ezt kell
begépelnünk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount -t cd9660 /dev/cd0 /mnt</userinput></screen>
<para>Vegyük észre, hogy az eszköz neve (ez ebben
a példában most <devicename>/dev/cd0</devicename>)
lehet más is attól függően, hogy milyen
csatolófelületet használ a
CD-meghajtónk. Sőt, a <option>-t cd9660</option>
valójában csak a &man.mount.cd9660.8; parancsot
indítja el. Ennek tükrében tehát az
előbbi példát így
rövidíthetjük le:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount_cd9660 /dev/cd0 /mnt</userinput></screen>
<para>Ezen a módon bármilyen
gyártmányú adat CD-t képesek vagyunk
csatlakoztatni. Egyes ISO 9660 kiterjesztéseket
használó lemezek azonban esetleg furcsán
működhetnek. Például Joliet lemezek az
összes állomány nevét
kétbyte-os Unicode karakterben tárolják. A
&os; rendszermagja ugyan nem beszéli a Unicode-ot, de a
&os; CD9660 meghajtója képes menetközben
átkonvertálni a Unicode karaktereket. Ha bizonyos
nem angol karakterek kérdőjelekként
jelennének meg, akkor a <option>-C</option>
beállítás használatával
még egy helyi kódlapot is meg kell adnunk. Ezzel
kapcsolatban bővebb
tájékoztatásért forduljunk a
&man.mount.cd9660.8; man oldalhoz.</para>
<note>
<para>A <option>-C</option> beállítás
segítségével csak akkor lesz képes
a rendszermag elvégezni ezt az
átalakítást, ha előtte
betöltjük a <filename>cd9660_iconv.ko</filename>
modult. Ezt megtehetjük úgy, hogy ha
felvesszük a következő sort a
<filename>loader.conf</filename>
állományba:</para>
<programlisting>cd9660_iconv_load="YES"</programlisting>
<para>Indítsuk újra a
számítógépünket, vagy
közvetlenül töltsük be a modult a
&man.kldload.8; használatával.</para>
</note>
<para>Estenként előfordulhat, hogy kapunk egy
<errorname>Device not configured</errorname> hibaüzenetet a
CD-k csatlakoztatásakor. Ez általában arra
utal, hogy a CD-meghajtó nem érzékeli a
berakott lemezt, vagy éppen a meghajtó nem
látható a buszon. A CD-meghajtók
esetében pár másodpercig eltarthat,
amíg felismeri a berakott lemezt, ilyenkor mindig
legyünk türelemmel.</para>
<para>Néha a SCSI CD-meghajtó nem
látható, mert nem volt elég ideje
válaszolni busz újraindítása
előtt. Ha SCSI CD-meghajtónk van, akkor a
következő beállítást tegyük
hozzá a rendszermagunk
konfigurációjához és <link
linkend="kernelconfig-building"> fordítsuk újra a
rendszermagukat</link>.</para>
<programlisting>options SCSI_DELAY=15000</programlisting>
<para>Ezzel utasítjuk a SCSI buszunkat egy 15
másodperces várakozásra a rendszer
indítása során, és így ezzel
elég esélyt adunk arra, hogy a CD-meghajtó
válaszolni tudjon a busz
újraindítása előtt.</para>
</sect2>
<sect2 id="rawdata-cd">
<title>Nyers adat CD-k írása</title>
<para>Írhatunk közvetlenül is
állományokat a CD-re, ISO 9660
formátumú állományrendszer
használata nélkül. Sokan így
oldják meg a mentést. Ezt sokkal gyorsabban
lebonyolítható egy szabványos
CD esetében:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>burncd -f /dev/acd1 -s 12 data archive.tar.gz fixate</userinput></screen>
<para>Az ezen a módon megírt CD-ket szintén
nyers módon kell olvasnunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>tar xzvf /dev/acd1</userinput></screen>
<para>Az ilyen lemezeket nem tudjuk a normális CD-khez
hasonlóan csatlakoztatni. Sőt, az ilyen CD-ket csak
&os; alatt tudjuk olvasni. Ha csatlakoztathatóvá
akarjuk tenni a lemezt, vagy más operációs
rendszerek alól is szeretnénk olvasni, akkor erre
a célra a fentebb bemutatott &man.mkisofs.8; parancsot
kell használnunk.</para>
</sect2>
<sect2 id="atapicam">
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Marc</firstname>
<surname>Fonvieille</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>Az ATAPI/CAM meghajtó használata</title>
<indexterm>
<primary>CD-írók</primary>
<secondary>ATAPI/CAM meghajtó</secondary>
</indexterm>
<para>Ez a meghajtó lehetővé teszi az ATAPI
eszközök (CD-ROM, CD-RW, DVD meghajtók stb...)
számára, hogy a SCSI alrendszeren keresztül
legyenek elérhetőek, így esetünkben is
használhatóvá válnak olyan
alkalmazások, mint például <filename
role="package">sysutils/cdrdao</filename> vagy a
&man.cdrecord.1;.</para>
<para>A meghajtó használatához a
következő sort kell a
<filename>/boot/loader.conf</filename> állományba
illeszteni:</para>
<programlisting>atapicam_load="YES"</programlisting>
<para>Indítsuk újra a
számítógépet.</para>
<note>
<para>Amennyiben a rendszermagban az &man.atapicam.4; statikus
támogatását szeretnénk
használni, úgy a következő sort kell a
rendszermag konfigurációs
állományába felvenni:</para>
<programlisting>device atapicam</programlisting>
<para>Továbbá a következő sorokra lesz
még szükségünk:</para>
<programlisting>device ata
device scbus
device cd
device pass</programlisting>
<para>Ezeknek már eleve ott kell szerepelnie.
Ezután fordítsuk újra és
telepítsük a rendszermagot, majd indítsuk
újra a számítógépet.</para>
</note>
<para>A rendszer indulásakor az írónak ehhez
hasonló módon kell megjelennie:</para>
<screen>acd0: CD-RW &lt;MATSHITA CD-RW/DVD-ROM UJDA740&gt; at ata1-master PIO4
cd0 at ata1 bus 0 target 0 lun 0
cd0: &lt;MATSHITA CDRW/DVD UJDA740 1.00&gt; Removable CD-ROM SCSI-0 device
cd0: 16.000MB/s transfers
cd0: Attempt to query device size failed: NOT READY, Medium not present - tray closed</screen>
<para>A meghajtó most már elérhető a
<filename>/dev/cd0</filename> eszközön keresztül,
és például ennyi
begépelésével csatlakoztatni tudunk
róla egy CD-t a <filename>/mnt</filename>
könyvtárba:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount -t cd9660 <replaceable>/dev/cd0</replaceable> /mnt</userinput></screen>
<para><username>root</username>
felhasználóként a következő
paranccsal tudjuk lekérdezi az író SCSI
címét:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>camcontrol devlist</userinput>
&lt;MATSHITA CDRW/DVD UJDA740 1.00&gt; at scbus1 target 0 lun 0 (pass0,cd0)</screen>
<para>Eszerint a <literal>1,0,0</literal> lesz az eszköz SCSI
címe, amelyet a &man.cdrecord.1; és más
SCSI alkalmazások esetén adunk meg.</para>
<para>Az ATAPI/CAM és SCSI rendszerek tekintetében
olvassuk el az &man.atapicam.4; és &man.cam.4; man
oldalakat.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="creating-dvds">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Marc</firstname>
<surname>Fonvieille</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Andy</firstname>
<surname>Polyakov</surname>
<contrib>Segítséget nyújtott benne:
</contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Lézeres tárolóeszközök (DVD-k)
létrehozása és használata</title>
<indexterm>
<primary>DVD</primary>
<secondary>írása</secondary>
</indexterm>
<sect2>
<title>Bevezetés</title>
<para>A DVD a CD-hez képest a lézeres
tárolóeszközök
technológiájának újabb
generációját képviseli. A DVD
bármelyik CD-nél több adatot képes
tárolni és napjaink ez a videók
kiadásának szabványa.</para>
<para>Öt fizikailag írható formátummal
határozhatjuk meg az írható DVD
fogalmát:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>DVD-R: Ez volt az első elérhető
írható DVD formátum. A DVD-R
szabványát a <ulink
url="http://www.dvdforum.com/forum.shtml"> DVD
Fórum</ulink> fektette le. Ez a formátum csak
egyszer írható.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>DVD-RW: Ez a DVD-R szabvány
újraírható változata. A DVD-RW
körülbelül 1000 alkalommal
írható újra.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>DVD-RAM: Ez is a DVD Fórum által
támogatott újraírható
formátum. A DVD-RAM cserélhető
merevlemeznek látzsik. Azonban ez
típusú adathordozó nem kompatibilis
legtöbb DVD-ROM hajtóval és DVD-Video
lejátszóval. Csupán csak
néhány DVD-író ismeri a DVD-RAM
formátumot. A DVD-RAM
használatáról a <xref
linkend="creating-dvd-ram"/>ban találunk bővebben
információkat.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>DVD+RW: Ezt az újraírható
formátumot a <ulink
url="http://www.dvdrw.com/">DVD+RW
szövetség</ulink> alkotta meg. A DVD+RW lemezek
nagyjából 1000 alkalommal
írhatóak újra.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>DVD+R: Ez a formátum a DVD+RW formátum
egyszer írható változata.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Az egyrétegű írható DVD-k
összesen 4&nbsp;700&nbsp;000&nbsp;000&nbsp;byte-ot
képesek rögzíteni, ami 4,38&nbsp;GB vagy
4&nbsp;485&nbsp;MB (1&nbsp;kilobyte itt 1024 byte).</para>
<note>
<para>Meg kell különböztetnünk fizikai
tárolóeszközt és az
alkalmazást. Például a DVD-Video
állományok olyan jellegű
elrendezését írja elő, ami
bármelyik írható fizikai DVD
eszközön megjelenhet: DVD-R, DVD+R, DVD-RW stb.
Mielőtt kiválasztanánk az eszköz
típusát, biztosnak kell lennünk benne, hogy
az író és a DVD-Video
lejátszó (ez lehet egy önálló
lejátszó vagy egy
számítógép DVD-ROM
meghajtója) kompatibilis a szóbanforgó
lemezzel.</para>
</note>
</sect2>
<sect2>
<title>Beállítás</title>
<para>A &man.growisofs.1; programot fogjuk a DVD
rögzítésére használni. Ez a
program a <application>dvd+rw-tools</application>
segédprogramok (<filename
role="package">sysutils/dvd+rw-tools</filename>)
gyűjteményének része. A
<application>dvd+rw-tools</application> az összes DVD
médium típusát ismeri.</para>
<para>Ezek a segédprogramok a SCSI alrendszeren
keresztül érik az eszközöket, ezért
a használhatukhoz a rendszermagban
szükségünk lesz az <link
linkend="atapicam">ATAPI/CAM támogatásra</link>.
Ha az írónk USB felületen csatlakozik, akkor
mindez szükségtelen, és ehelyett a <xref
linkend="usb-disks"/>t kell elolvasnunk az USB eszközök
beállításához.</para>
<para>Engedélyeznünk kell az ATAPI eszközök
DMA hozzáférését is, amit a
<filename>/boot/loader.conf</filename> állományban
a következő sor hozzáadásával
tudunk megtenni:</para>
<programlisting>hw.ata.atapi_dma="1"</programlisting>
<para>A <application>dvd+rw-tools</application>
használatának megkezdése előtt a
DVD-írónkkal kapcsolatban érdemes
átolvasnunk a <ulink
url="http://fy.chalmers.se/~appro/linux/DVD+RW/hcn.html">
dvd+rw-tools hardverkompatibilitási jegyzeteit
(angolul)</ulink>.</para>
<note>
<para>Ha grafikus felületet szeretnénk
használni, akkor érdemes egy pillanatást
vetnünk a <application>K3b</application>re (<filename
role="package">sysutils/k3b</filename>), amely egy
felhasználóbarát felületet ad a
&man.growisofs.1; és sok más
íróprogram felé.</para>
</note>
</sect2>
<sect2>
<title>Adat DVD-k írása</title>
<para>A &man.growisofs.1; a <link linkend="mkisofs">mkisofs</link>
parancs előlapja, tehát az
állományrendszer
létrehozásához a &man.mkisofs.8; programot
fogja meghívni és ezt írja fel a DVD-re.
Ez azt jelenti, hogy az írási folyamat
megkezdése előtt nem kell semmilyen image-et
létrehoznunk.</para>
<para>A <filename
class="directory">/az/elérési/út</filename>
könyvtárból a következő paranccsal
tudjuk kiírni az adatokat DVD+R vagy DVD-R
lemezre:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -dvd-compat -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable> -J -R <replaceable>/az/elérési/út</replaceable></userinput></screen>
<para>A <option>-J -R</option> beállítások a
&man.mkisofs.8; programhoz kerülnek át az
állományrendszer létrehozásakor (itt
most egy ISO 9660 állományrendszert hozunk
létre, Joliet és Rock Ridge
kiterjesztésekkel), használatának
részleteit lásd &man.mkisofs.8;.</para>
<para>A <option>-Z</option> beállítást a
kezdőmenetek létrehozásakor
használjuk: több menetben akarjuk írni a
lemezt vagy sem. A DVD eszközt, amely itt most a
<replaceable>/dev/cd0</replaceable>, a saját
konfigurációnknak megfelelően kell megadni.
A <option>-dvd-compat</option> paraméterrel
lezárjuk a lemezt, így ezután
további írás már nem
lehetséges. Ezért cserébe jobb
kompatibilitást kapunk a DVD-ROM
meghajtókkal.</para>
<para>Előre legyártott image-dzsel is dolgozhatunk,
tehát például, ha az
<replaceable>image.iso</replaceable> állományt
akarjuk kiírni, akkor ezt kell lefuttatnunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -dvd-compat -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable>=<replaceable>image.iso</replaceable></userinput></screen>
<para>Az írási sebességet
magától beállítja a lemez és
meghajtó képességeinek megfelelően.
Az írási sebesség
felülbírálásához
használjuk a <option>-speed=</option> paramétert.
A paraméterek lehetőségeiről a
&man.growisofs.1; man oldaláról tudhatunk meg
többet.</para>
<note>
<para>4,38&nbsp;GB-nál több adat
írásához egy hibrid UDF/ISO-9660
típusú állományrendszert kell
létrehoznunk. Ezt úgy tudjuk elérni, ha
&man.mkisofs.8; és a többi hasonló program
(például &man.growisofs.1;)
hívásakor még hozzátesszük az
<option>-udf -iso-level 3</option> paramétereket.
Ezekre csak lemezképek
készítésekor vagy az
állományok közvetlen lemezre
írásakor van szükségünk. Az
így létrehozott lemezeket a &man.mount.udf.8;
segédprogram segítségével UDF
állományrendszerként tudjuk
csatlakoztatni. Ezért csak olyan
operációs rendszereken
használható, amelyek ismerik ezt a
formátumot, ellenkező esetben csak hibás
állományokat fogunk látni a
lemezen.</para>
<para>Példa ilyen lemezkép
létrehozására:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -dvd-compat -udf -iso-level 3 -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable> -J -R <replaceable>/az/új/adat/helye</replaceable></userinput></screen>
<para>Ha a lemezkép már eleve nagyobb
méretű állományokat tartalmaz, a lemez
írásakor a &man.growisofs.1; programnak
már nem kell további paramétereket
átadnunk.</para>
<para>Lehetőleg mindig a <filename
role="package">sysutils/cdrtools</filename> legfrissebb
verzióját használjuk (amely a
&man.mkisofs.8; programot is tartalmazza), mivel a
régebbi verziók nem támogatják a
nagyobb méretű állományokat. Ha
problémák adódnak a programok
használata során, akkor
próbálkozzunk a fejlesztői
változattal (<filename
role="package">sysutils/cdrtools-devel</filename>) és
olvassuk el a &man.mkisofs.8; man oldalát.</para>
</note>
</sect2>
<sect2>
<title>DVD-Video írása</title>
<indexterm>
<primary>DVD</primary>
<secondary>DVD-Video</secondary>
</indexterm>
<para>A DVD-Video az állományok speciális
szervezésére utal, amely az ISO 9660 és az
mikró UDF (M-UDF) specifikációkon alapszik.
A DVD-Video emellett egy adott adatszerkezeti hierarchiát
is takar, ezért kell egy külön programmal,
például a <filename
role="package">multimedia/dvdauthor</filename>
segítségével
összeállítani egy DVD-t.</para>
<para>Ha már a birtokunkban van egy DVD-Video
állományrendszer képe, akkor az eddigiek
szerint egyszerűen csak írjuk fel egy lemezre, ahogy
azt az előző szakaszban is láthattuk. Ha
összeállítottuk a DVD anyagát
és például a <filename
class="directory">/a/videó/elérési/útja</filename>
könyvtárba raktuk, akkor a következő
paranccsal írathatjuk ki a DVD-Video
formátumú lemezt:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable> -dvd-video <replaceable>/a/videó/elérési/útja</replaceable></userinput></screen>
<para>A <option>-dvd-video</option> paramétert kell
átadni a &man.mkisofs.8; programnak, amelynek
hatására létrehoz egy DVD-Video
formátumú állományrendszert.
Emellett a <option>-dvd-video</option>
beállítás maga után vonja a
&man.growisofs.1; <option>-dvd-compat</option>
beállítását is.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A DVD+RW használata</title>
<indexterm>
<primary>DVD</primary>
<secondary>DVD+RW</secondary>
</indexterm>
<para>Eltérően a CD-RW-től, egy érintetlen
DVD+RW-t az első használat előtt meg kell
formázni. A &man.growisofs.1; program erről az
első adandó alkalommal gondoskodik, és ez az
<emphasis>ajánlott</emphasis>. Azonban a DVD+RW
formázására használhatjuk a
<command>dvd+rw-format</command> parancsot is:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dvd+rw-format <replaceable>/dev/cd0</replaceable></userinput></screen>
<para>Ezt a műveletet csak egyszer kell elvégezni,
hiszen ne feledjük, hogy csak a szűz DVD+RW lemezeket
kell megformázni. Ezután a DVD+RW-t a
korábbi szakaszoknak megfelelően tudjuk
írni.</para>
<para>Ha a DVD+RW-re új adatot akarunk írni (egy
teljesen új állományrendszert, nem pedig
adatokat hozzáfűzni), akkor nem kell
üressé tenni a lemezt, egyszerűen csak
elegendő felülírni az előzőeket (egy
új kezdőmenet létrehozásával)
valahogy így:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable> -J -R <replaceable>/az/új/adat/helye</replaceable></userinput></screen>
<para>A DVD+RW formátum felajánlja annak
lehetőségét is, hogy könnyedén
hozzá lehessen fűzni adatokat az előző
íráshoz. A művelet során az új
menetet összefűzi a meglévővel,
tehát ez nem egy többmenetes írás,
hanem a &man.growisofs.1; <emphasis>megnöveli</emphasis> a
lemezen található ISO 9660
állományrendszert.</para>
<para>Például, ha egy korábban megírt
DVD+RW lemezen levő adatokhoz akarunk
hozzáírni, akkor a következő parancsot
kell kiadnunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -M <replaceable>/dev/cd0</replaceable> -J -R <replaceable>/az/új/adat/helye</replaceable></userinput></screen>
<para>A &man.mkisofs.8; beállításainál
a kezőmenetnél megadottakat érdemes
ismét megadni.</para>
<note>
<para>Ha kompatibilisek akarunk maradni a többi
DVD-meghajtóval, akkor adjuk meg
<option>-dvd-compat</option> paramétert. Ez a DVD+RW
esetében annyit jelent, hogy nem tudunk további
adatokat hozzáfűzni.</para>
</note>
<para>Ha valamilyen okból mégis üressé
szeretnénk tenni a lemez, akkor ír
járhatunk el:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable>=<replaceable>/dev/zero</replaceable></userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<title>A DVD-RW használata</title>
<indexterm>
<primary>DVD</primary>
<secondary>DVD-RW</secondary>
</indexterm>
<para>A DVD-RW két lemezformátumot fogad el: a
inkrementális soros hozzáférést
és a korlátozott felülírást.
Alapértelmezés szerint a DVD-RW lemezek soros
elérésűek.</para>
<para>A még fel nem használt DVD-RW lemezek
közvetlenül írhatóak külön
formázás nélkül, habár a
korábban már soros formátumban
használt DVD-RW lemezeket egy új kezdőmenet
létrehozása előtt üressé kell
tenni.</para>
<para>Soros módban így kell letörölni egy
DVD-RW lemezt:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dvd+rw-format -blank=full <replaceable>/dev/cd0</replaceable></userinput></screen>
<note>
<para>A teljes törlés (<option>-blank=full</option>)
egy 1x média esetén körülbelül
egy órát vesz igénybe. A
<option>-blank</option> beállítással egy
gyorsított törlés zajlik le, amennyiben a
DVD-RW lemezt Disk-At-Once (DAO) módban írjuk.
A DVD-RW lemezeket az alábbi paranccsal tudjuk DAO
módban írni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -use-the-force-luke=dao -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable>=<replaceable>image.iso</replaceable></userinput></screen>
<para>A <option>-use-the-force-luke=dao</option>
beállítást nem kötelező
megadni, mivel a &man.growisofs.1; igyekszik a lehető
leggyorsabban törölni a lemezt és megkezdeni
a DAO módú írást.</para>
<para>A DVD-RW esetében valójában a
korlátozott felülírást lenne
érdemes használnunk, mivel ez a formátum
sokkal rugalmasabb az alapértelmezés szerint
felkínált inkrementális soros
elérésnél.</para>
</note>
<para>A soros DVD-RW lemezekre ugyanúgy tudunk adatokat
rögzíteni, mint az összes többi
formátum esetében:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -Z <replaceable>/dev/cd0</replaceable> -J -R <replaceable>/az/adat/helye</replaceable></userinput></screen>
<para>Ha az előző íráshoz akarunk
még hozzáfűzni adatokat, akkor ehhez a
&man.growisofs.1; <option>-M</option>
beállítását kell használnunk.
Azonban ha a DVD-RW lemezhet inkrementális soros
módban adunk hozzá adatot, akkor ezzel egy
új menetet hozunk létre a lemezen és
így egy többmenetes lemezt kapunk.</para>
<para>A korlátozott felülírású
DVD-RW formátum használata esetén nem kell
mindegyik kezdőmenet előtt törölni a lemezt,
egyszerűen csak felül kell írni a
<option>-Z</option> beállítással,
hasonlóan a DVD+RW esetéhez. A DVD+RW
<option>-M</option> beállításához
hasonlóan lehetőségünk van a lemezen
található ISO 9660 formátumú
állományrendszer növelésére.
Ennek az eredménye egy egymenetes DVD.</para>
<para>A következő paranccsal tudjuk a DVD-RW lemezt
korlátozott felülírású
módba tenni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dvd+rw-format <replaceable>/dev/cd0</replaceable></userinput></screen>
<para>Így tudunk visszaváltani a soros
formátum használatára:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dvd+rw-format -blank=full <replaceable>/dev/cd0</replaceable></userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Több menet használata</title>
<para>Nagyon kevés DVD-ROM meghajtó ismeri a
többmenetes DVD-ket, és legtöbbször is
csak általában az első menetet
olvassák. A DVD+R, DVD-R és DVD-RW
formátumok soros formátumban képesek
több mentetet is befogadni, viszont a DVD+RW és
DVD-RW korlátozott felülírású
formátuma esetén nem létezik több
menet.</para>
<para>Az alábbi parancs egy újabb menetet ad
hozzá egy megkezdett (le nem zárt) DVD+R, DVD-R
vagy DVD-RW soros formátumú lemezhez:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>growisofs -M <replaceable>/dev/cd0</replaceable> -J -R <replaceable>/az/új/adat/helye</replaceable></userinput></screen>
<para>Ha ezt a parancsot egy korlátozott
felülírású DVD+RW vagy DVD-RW lemez
esetén adjuk ki, akkor az új adatokat úgy
fűzi hozzá, hogy egy új menetet
összefésüli a meglévővel. Ezzel
egy egymenetes lemez keletkezik. Ilyenkor így
bővítik a megkezdett lemezeket.</para>
<note>
<para>A menetek kezdése és befejezése
általában felhasznál valamennyi helyet a
lemezen. Ezért úgy tudjuk optimalizálni
a lemez helykihasználtságát, hogy
kevés menetben sok adatot viszünk fel rá.
A DVD+R esetén 154, a DVD-R-nél
körülbelül 2000, és a dupla
rétegű DVD+R lemezeknél 127 menetet tudunk
létrehozni.</para>
</note>
</sect2>
<sect2>
<title>További olvasnivalók</title>
<para>A DVD lemezről részletesebb
információkat a <command>dvd+rw-mediainfo
<replaceable>/dev/cd0</replaceable></command> parancs
kiadásával tudunk lekérdezni.</para>
<para>A <application>dvd+rw-tools</application>
használatáról a &man.growisofs.1; man
oldalon találunk információt, valamint a
<ulink
url="http://fy.chalmers.se/~appro/linux/DVD+RW/">dvd+rw-tools
honlapján (angolul)</ulink> és a <ulink
url="http://lists.debian.org/cdwrite/">cdwrite levelezési
lista</ulink> archívumaiban (angolul).</para>
<note>
<para>Futassuk <command>dvd+rw-mediainfo</command> parancsot
minden olyan esetben, amikor gondunk akad valamilyen lemez
írásával. A kimenete nélkül
szinte lehetetlen segítenünk bárkinek
is.</para>
</note>
</sect2>
<sect2 id="creating-dvd-ram">
<title>A DVD-RAM használata</title>
<indexterm>
<primary>DVD</primary>
<secondary>DVD-RAM</secondary>
</indexterm>
<sect3>
<title>Beállítás</title>
<para>A DVD-RAM írók SCSI vagy ATAPI
csatolófelülettel rendelkeznek. Az ATAPI
eszközök esetén engedélyezni kell a
DMA elérését, amit a
<filename>/boot/loader.conf</filename>
állományban az alábbi sor
hozzáadásával tudunk megtenni:</para>
<programlisting>hw.ata.atapi_dma="1"</programlisting>
</sect3>
<sect3>
<title>A lemez előkészítése</title>
<para>Ahogy arra már korábban utaltunk a fejezet
bevezetésében, a DVD-RAM úgy
látható, mint egy cserélhető
merevlemez. A hagyományos merevlemezekhez
hasonlóan a DVD-RAM-ot is <quote>elő kell
készíteni</quote> az első
használatához. Ebben a példában a
lemez teljes területét egy szabványos UFS2
állományrendszerrel töltjük
fel:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/zero of=<replaceable>/dev/acd0</replaceable> bs=2k count=1</userinput>
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -Bw <replaceable>acd0</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs <replaceable>/dev/acd0</replaceable></userinput></screen>
<para>A DVD eszköz nevét, vagyis az
<devicename>acd0</devicename> eszközt a saját
rendszerünknek megfelelően kell
módosítani.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>A lemez használata</title>
<para>Miután az előbbi műveletet
elvégeztük a DVD-RAM lemezen, már tudjuk is
normális merevlemezként csatlakoztatni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount <replaceable>/dev/acd0</replaceable> <replaceable>/mnt</replaceable></userinput></screen>
<para>Ezt követően a DVD-RAM egyaránt
olvasható és írható.</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="floppies">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Julio</firstname>
<surname>Merino</surname>
<contrib>Eredetileg készítette: </contrib>
</author>
</authorgroup>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Martin</firstname>
<surname>Karlsson</surname>
<contrib>Átdolgozta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Hajlékonylemezek létrehozása és
használata</title>
<para>Néha hasznos lehet, ha az adatokat floppy lemezeken
tároljuk, például olyankor, amikor más
cserélhető tárolóeszköz már
nem jöhet számításba, vagy amikor kis
mennyiségű adatot kell átvinnünk az egyik
számítógépről a
másikra.</para>
<para>Ebben a szakaszban bemutatjuk hogyan kell &os; alatt floppy
lemezeket használni. Elsősorban a 3,5 colos DOS
lemezek formázásával és
használatával foglalkozik, de ezek fogalmak a
többi hajlékonylemezes formátum esetében
is hasonlóak.</para>
<sect2>
<title>A hajlékonylemezek formázása</title>
<sect3>
<title>Az eszköz</title>
<para>A floppy lemezek a többi eszközhöz
hasonlóan a <filename>/dev</filename>
könyvtárban érhetőek el. A nyers
floppy lemezek eléréséhez egyszerűen
csak használjuk a
<devicename>/dev/fd<replaceable>N</replaceable></devicename>
hivatkozást.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>A formázás</title>
<para>Használat előtt a floppy lemezeket alacsony
szinten meg kell formázni. Ezt általában
maga a gyártó végzi el, de a
formázás gyakran hasznos lehet a lemez
sértetlenségének
ellenőrzésére. A legtöbb floppy lemez
hivatalos kapacitása 1440&nbsp;KB, de
használhatjuk nagyobb (és kisebb)
méretekben is.</para>
<para>A floppy lemezek alacsony szintű
formázására az &man.fdformat.1; parancsot
használhatjuk. Ez a segédprogram
paraméterként az eszköz nevét
várja.</para>
<para>Figyeljünk a menetközben megjelenő
hibaüzenetekre, mivel ezek segítik eldönteni,
hogy a lemez használható vagy sem.</para>
<sect4>
<title>A hajlékonylemezek
formázása</title>
<para>A
<devicename>/dev/fd<replaceable>N</replaceable></devicename>
eszközök segítségével tudunk
megformázni egy floppy lemezt. Tegyünk be egy
3,5&nbsp;colos floppy lemezt a meghajtóba, majd adjuk
ki a következő parancsot:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/usr/sbin/fdformat -f 1440 /dev/fd0</userinput></screen>
</sect4>
</sect3>
</sect2>
<sect2>
<title>A lemez címkézése</title>
<para>Miután alacsony szinten formáztuk a lemezt,
tennünk kell rá egy lemezcímkét is.
Ez a lemezcímke később meg fog
semmisülni, de a rendszernek szüksége van
rá, hogy pontosan meg tudja állapítani a
lemez méretét és
geometriáját.</para>
<para>Az új lemezcímke lefedi az egész
lemezt, és tartalmazni fogja az összes
információt a floppy
geometriájáról. A
lemezcímkék geometriaértékeit az
<filename>/etc/disktab</filename> állományban
találjuk meg felsorolva.</para>
<para>Most már futtathatjuk is a &man.bsdlabel.8;
parancsot:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/sbin/bsdlabel -B -w /dev/fd0 fd1440</userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<title>Az állományrendszer</title>
<para>A hajlékonylemez most már készen
áll a magas szintű formázásra. Ennek
során egy új állományrendszert
teszünk rá, amelyet a &os; képes írni
és olvasni. Miután létrejött ez az
új állományrendszer, a lemezcímke
megsemmisül, így tehát ha újra meg
akarjuk formázni a lemezt, akkor újra létre
kell majd hoznunk a lemezcímkét.</para>
<para>A floppy állományrendszere lehet UFS vagy FAT.
A FAT általánosságban véve jobb
választás a floppy lemezek
számára.</para>
<para>Az alábbi módon tudunk új
állományrendszert tenni a floppyra:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/sbin/newfs_msdos /dev/fd0</userinput></screen>
<para>A lemez most már készen áll a
használatra.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A hajlékonylemezek használata</title>
<para>A floppy lemezt használatához a
&man.mount.msdosfs.8; paranccsal kell csatlakoztatnunk.
Ugyanerre a célra használhatjuk a
Portgyűjteményből elérhető
<filename role="package">emulators/mtools</filename> portot
is.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="backups-tapebackups">
<title>Szalagok létrehozása és
használata</title>
<indexterm><primary>szalagos
adathordozó</primary></indexterm>
<para>A legfontosabb szalagos adathordozók a 4&nbsp;mm-es,
8&nbsp;mm-es, QIC, a minikazettás és a DLT.</para>
<sect2 id="backups-tapebackups-4mm">
<title>4&nbsp;mm-es (Digitális adattároló,
avagy DDS: Digital Data Storage)</title>
<indexterm>
<primary>szalagos adathordozó</primary>
<secondary>(4&nbsp;mm-es) DDS-szalagok</secondary>
</indexterm>
<indexterm>
<primary>szalagos adathordozó</primary>
<secondary>QIC-szalagok</secondary>
</indexterm>
<para>A 4&nbsp;mm-es szalagok a QIC-szalagokat
váltják fel a munkaállomások
biztonsági mentésének
eszközeként. Ez a tendencia csak tovább
növekedett, ahogy a Conner felvásárolta az
Archive-ot, a QIC típusú meghajtók
legnagyobb gyártóját, majd
leállított a QIC-meghajtók
gyártását. A 4&nbsp;mm-es meghajtók
mérete kicsi és csendben is dolgoznak, de a
megbízhatóság terén nem
tudhatják maguknak mindazt a sikert, amit a 8&nbsp;mm-es
társaiknál könyvelhettünk el. A
kazetták is sokkal olcsóbbak és kisebbek
(3&nbsp;x 2&nbsp;x 0,5&nbsp;col, ami 76&nbsp;x 51&nbsp;x
12&nbsp;mm) a 8&nbsp;mm-es kiadásénál. A
4&nbsp;mm-es feje, hasonlóan a 8&nbsp;mm-eséhez,
valamilyen okból szintén viszonylag rövid
ideig bírja, és mind a kettő spirális
pásztázást használ.</para>
<para>Ezeknél a meghajtóknál az
adatátvitel nagyjából
150&nbsp;KB/mp-nél kezdődik és
500&nbsp;KB/mp-nél végződik. Az
adattárolási képességük
1,3&nbsp;GB-tól indul és 2,0&nbsp;GB-ig tart. A
hardveres tömörítés, ami a legtöbb
ilyen típusú meghajtónál
elérhető, közel megduplázza a
kapacitást. A többmeghajtós szalagos
könyvtár egységek egyetlen szekrényben
6 meghajtót képes befogadni, a szalagok
automatikus cserélgetésével. Az ilyen
könyvtárak kapacitása a 240&nbsp;GB-ot is
elérheti.</para>
<para>A DDS-3 szabvány most már akár
12&nbsp;GB (vagy tömörítve 24&nbsp;GB)
kapacitást is elérhetővé tesz.</para>
<para>A 4&nbsp;mm-es meghajtók, hasonlóan a
8&nbsp;mm-es meghajtókhoz, spirális
pásztázást alkalmaznak. A spirális
pásztázás összes előnye és
hátránya ezért egyaránt él a
4&nbsp;mm-es és 8&nbsp;mm-es meghajtók
esetén.</para>
<para>A szalagok 2&nbsp;000 menet vagy 100 teljes mentes
után kopnak el.</para>
</sect2>
<sect2 id="backups-tapebackups-8mm">
<title>8&nbsp;mm-es (Exabyte)</title>
<indexterm>
<primary>szalagos adathordozó</primary>
<secondary>(8&nbsp;mm-es) Exabyte szalagok</secondary>
</indexterm>
<para>A 8&nbsp;mm-es szalagok a legelterjedtebb szalagos
SCSI-meghajtók. A szalagok használatára ez
a legjobb választás. Szinte mindegyik rendszerben
egy 2&nbsp;GB-os 8&nbsp;mm-es Exabyte szalagos meghajtót
használnak. A 8&nbsp;mm-es meghajtók
megbízhatóak, kényelmesek és
csendesek. A kazetták olcsók és kicsik
(4,8&nbsp;x 3,3&nbsp;x 0,6&nbsp;col, azaz 122&nbsp;x 84&nbsp;x
15&nbsp;mm). A 8&nbsp;mm-es szalagok feje viszonylag csak
rövid ideig bírja a szalag nagy
mértékű oda-vissza mozgása
miatt.</para>
<para>Az adatátvitel sebessége
250&nbsp;KB/mp-től 500&nbsp;KB/mp-ig terjed, valamint a
300&nbsp;MB-tól egészen 7&nbsp;GB-os
méretig találkozhatunk velük. A
meghajtókban elérhető hardveres
tömörítés képes közel
megduplázni a kapacitást. Ezek a meghajtók
önálló egységként is
beszerezhetőek vagy egy 6 egységből
álló és 120 szalagos szalagos
könyvtár részeként. Ezek az
egységek önállóan
váltják a szalagokat. Az ilyen
könyvtárak kapacitása eléri a
közel 840&nbsp;GB-ot.</para>
<para>Az Exabyte <quote>Mammoth</quote> modellje
szalagonként 12&nbsp;GB
(tömörítéssel pedig 24&nbsp;GB) adatot
képes tárolni, viszont a hagyományos
szalagos meghajtóknál nagyjából
kétszer többe kerül.</para>
<para>Az adatok spirális pásztázással
kerülnek a szalagra, és a fejek adott
(nagyjából 6 fokos) szögben állnak a
szalag felett. A szalag a fejeket tartó orsó
köré tekeredik, körülbelül 270
fokban. Ennek eredményképpen nagyobb
adatsűrűség és szorosan zárt
sávok jönnek létre, ahogy ebben a
szögben a fej eljut a szalag egyik
éléről a másikra.</para>
</sect2>
<sect2 id="backups-tapebackups-qic">
<title>QIC</title>
<indexterm>
<primary>szalagos adathordozó</primary>
<secondary>QIC-150</secondary>
</indexterm>
<para>A QIC-150 meghajtók és szalagok talán a
legelterjedtebb szalagos egységek és
adathordozók. A QIC szalagos meghajtók a
legolcsóbb <quote>komolynak tekinthető</quote>
biztonsági mentésre alkalmas meghajtók. Az
olcsóság azonban megköveteli a maga
árát. A QIC-szalagok a 4 és 8&nbsp;mm-es
szalagokkal szemben akár ötször is
drágábbak lehetnek gigabyte-onként. De ha
megelégszünk csupán féltucat szalaggal
is, akkor a QIC jó vásárnak tűnhet. A
QIC a <emphasis>leginkább</emphasis> elterjedtebb
szalagos meghajtó. Minden rendszerben biztonsan
találunk valamilyen minőségben
QIC-meghajtót. A QIC fizikailag hasonló
(és gyakran azonos) felépítésű
szalagokat gyárt rengeteg különböző
adatsűrűséggel. Az ilyenkor keletkező
súrlódások miatt a QIC-meghajtók
egyáltalán nem nevezhetőek csendesnek. Az
ilyen típusú meghajtók az adatok
rögzítése előtt külön
hangjelenség kíséretében keresik meg
a megfelelő pozíciót és tisztán
hallható, ahogy olvasnak, írnak és
keresnek. A QIC-szalagok mérete 6&nbsp;x 4&nbsp;x
0,7&nbsp;col (avagy 152&nbsp;x 102&nbsp;x 17&nbsp;mm).</para>
<para>Az adatátviteli sebesség
nagyjából 150&nbsp;KB/mp-től
500&nbsp;KB/mp-ig terjedhet. A kapacitás
szalagonként 40&nbsp;MB és 15&nbsp;GB
között változhat. A legtöbb újabb
QIC-meghajtó támogatja a hardveres
tömörítést. QIC-meghajtókat
azonban egyre kevésbé találhatunk,
helyüket szépen lassan mindenhol átveszik a
DAT-meghajtók.</para>
<para>A szalagokra sávokban rögzítik az
adatokat. Ezek a sávok szalag felületének
hosszanti tengelyén futnak az egyik
végétől a másikig. A sávok
száma valamint a sávok vastagsága a
szalagok kapacitásától függően
változnak. Ha nem is összes legújabb, de a
legtöbb meghajtó legalább olvasás
szintjén kompatibilis a régebbi típusokkal
(de gyakran írásban is). A QIC híresen
megbízható az adatbiztonság
tekintetében (a mechanikája sokkal egyszerűbb
és strapabíróbb a spirális
pásztázással működő
meghajtókénál).</para>
<para>A szalagokat 5000 mentés után érdemes
lecserélni.</para>
</sect2>
<sect2 id="backups-tapebackups-dlt">
<title>DLT</title>
<indexterm>
<primary>szalagos adathordozó</primary>
<secondary>DLT</secondary>
</indexterm>
<para>A DLT rendelkezik a legnagyobb adatátviteli
sebességgel az itt összefoglalt mezőnyben. A
1/2&nbsp;colos (12,5&nbsp;mm-es) szalag egy egyorsós
tokban foglal helyet (mérete 4&nbsp;x 4&nbsp;x
1&nbsp;col, azaz 100&nbsp;x 100&nbsp;x 25&nbsp;mm). A tok egyik
oldalán végig egy csúszó kapu
található. A meghajtó ezt a kaput nyitja
ki és ezen keresztül húzza be a szalagot. A
szalag elején található egy ovális
lyuk, amibe a meghajtó <quote>bele tud
akaszkodni</quote>. A feszítő orsó a
szalagos meghajtóban foglal helyet. Az összes
többi szalag esetén (kivéve egyedül a 9
sávos szalagokat) mind a segéd- és
feszítő orsók magában a
kazettában találhatóak.</para>
<para>Az adatátviteli sebessége
megközelítőleg 1,5&nbsp;MB/mp, tehát
háromszor nagyobb bármelyik 4&nbsp;mm-es,
8&nbsp;mm-es vagy QIC-szalagos egységénél.
Az adattároló képessége
kazettánként 10&nbsp;GB-tól 20&nbsp;GB-ig
terjedhet. A meghajtók egyaránt
elérhetőek többkazettás,
cserélgetős és többkazettás,
többmeghajtós könyvtárakban is, melyek 5
kazettától egészen 900 kazettáig,
illetve 1 meghajtótól 20 meghajtóig
képesek befogadni, így teljes
tárterületük 50&nbsp;GB-tól 9&nbsp;TB-ig
terjed.</para>
<para>A DLT Type V formátum
tömörítéssel közel 70&nbsp;GB-os
kapacitást képes elérni.</para>
<para>A szalagra az adatok a haladási iránnyal
párhuzamosan kerülnek fel (akárcsak a
QIC-szalagok esetében). Egyszerre két
sávot rögzít. A
író/olvasó fejek élettartama
viszonylag nagy. Ahogy a szalag megáll, a fej és
a szalag között nincs szükség
további relatív mozgásra.</para>
</sect2>
<sect2>
<title id="backups-tapebackups-ait">AIT</title>
<indexterm>
<primary>szalagos adathordozó</primary>
<secondary>AIT</secondary>
</indexterm>
<para>Az AIT a Sony új formátuma, ami egészen
50&nbsp;GB mennyiségű adatot képes
tárolni (tömörítéssel) egyetlen
szalagon. A szalagokat memóriachipekkel
látják el, melyek a szalag tartalmát
indexelik. Az indexek felhasználásával
aztán a szalagos meghajtó villámgyorsan
képes meghatározni a szalagon
található állományok helyét,
szemben az ilyenkor megszokott többperces művelettel.
A <application>SAMS:Alexandria</application> és a
hozzá hasonló szoftverek negyven vagy több
AIT-szalagos könyvtárral is képesek egyszerre
dolgozni, és közvetlenül a szalagok
memóriájával veszik fel a kapcsolatot a
tartalmuk megjelenítéséhez, a mentett
állományok rendszerezéséhez, a
helyes szalag megkereséséhez,
betöltéséhez és
visszatöltéséhez.</para>
<para>Az ilyen könyvtárak a 20&nbsp;000
dolláros (kb. 3,5&nbsp;millió forintos)
árkategóriába tartoznak, ami miatt csak egy
kicsivel csúsznak ki a hobbi
kategóriából.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Az új szalagok első használata</title>
<para>Amikor az első alkalommal akarunk beolvasni vagy
írni egy új, teljesen üres szalagot,
hibára fogunk futni. Egy ehhez hasonló
konzolüzenet fog megjelenni:</para>
<screen>sa0(ncr1:4:0): NOT READY asc:4,1
sa0(ncr1:4:0): Logical unit is in process of becoming ready</screen>
<para>A szalag nem tartalmaz azonosító blokkot
(Identifier Block) a nulladik blokkban. A QIC-525
szabvány átvétele óta mindegyik QIC
szalagos meghajtó létrehozza ezt az
azonosító blokkot. Tehát két
megoldás létezik:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Az <command>mt fsf 1</command> paranccsal
felírunk egy ilyen azonosító blokkot a
szalagra.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A meghajtó előlapján
található gomb
segítségével dobassuk ki a
szalagot.</para>
<para>Rakjuk vissza a szalagot és hajtsunk végre
rajta egy <command>dump</command> parancsot.</para>
<para>A <command>dump</command> parancs erre egy
<errorname>DUMP: End of tape detected</errorname>
(<quote>szalag vége</quote>) hibaüzenetet ad,
majd a következő jelenik meg a konzolon:
<errorname>HARDWARE FAILURE info:280
asc:80,96</errorname>.</para>
<para>Tekertessük vissza a szalagot az <command>mt
rewind</command> paranccsal.</para>
<para>A szalag következő művelete most
már sikeres lesz.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="backups-floppybackups">
<title>Biztonsági mentés
hajlékonylemezekre</title>
<sect2 id="floppies-using">
<title>Hajlékonylemezre is lehet biztonsági
mentést készíteni?</title>
<indexterm><primary>biztonsági
floppyk</primary></indexterm>
<indexterm><primary>floppy lemezek</primary></indexterm>
<para>A floppy lemezek nem igazán felelnek meg
biztonsági mentés
készítésére, mivel:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Nem megbízható adathordozók,
különösen hosszabb időre.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Esetükben a mentés és
visszaállítás nagyon
lassú.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Kapacitásuk erősen korlátozott (annak
már régen elmúlt az ideje, amikor
egész merevlemezeket tudtunk lementeni egy tucat
floppyra).</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Habár ha máshogy nem tudunk biztonsági
mentést készíteni, akkor a floppy
lemezekkel még mindig jobban járunk, mint
nélkülük.</para>
<para>Ha már mindenképpen floppy lemezeket kell
használnunk, akkor igyekezzünk minél jobb
minőségűeket beszerezni. Tehát az olyan
floppyk, amik már évek óta kavarognak az
irodában, erre a célra nem éppen
bizonyulnak a legjobb választásnak.
Ideális esetben egy megbízható
gyártótól származó új
floppykat használunk.</para>
</sect2>
<sect2 id="floppies-creating">
<title>Tehát akkor hogyan mentsük az adatokat
hajlékonylemezre?</title>
<para>Legegyszerűbban a &man.tar.1; <option>-M</option>
(többkötetes) opciójával tudunk floppy
lemezre menteni, aminek használatával több
floppyra kiterjedő mentéseket is
készíthetünk.</para>
<para>Az aktuális könyvtár és a benne
levő alkönyvtárak tartalmát
(<username>root</username>) felhasználóként
a következő paranccsal tudjuk lementeni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>tar Mcvf /dev/fd0 *</userinput></screen>
<para>Amikor az első floppy megtelik, a &man.tar.1;
kérni fogja a következő kötetet (volume)
(mivel a &man.tar.1; adathordozótól független
módon hivatkozik a kötetekre, tehát ebben a
környezetben a kötet egy floppy lemezt jelent):</para>
<screen>Prepare volume #2 for /dev/fd0 and hit return:</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen>Készítse elő a 2. kötetet a /dev/fd0 eszközön és nyomja le a
return billentyűt</screen>
<para>A folyamat egészen addig ismétlődik (a
kötetek számának
növekedésével), amíg az összes
állomány lementésre nem kerül.</para>
</sect2>
<sect2 id="floppies-compress">
<title>Lehet tömöríteni a
mentéseket?</title>
<indexterm><primary><command>tar</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary><command>gzip</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary>tömörítés</primary></indexterm>
<para>Sajnos a &man.tar.1; többkötetes mentések
esetén nem engedi a <option>-z</option>
beállítás használatát.
Természetesen ettől függetlenül a
&man.gzip.1; segítségével még be
tudjuk tömöríteni az összes
állományt, a &man.tar.1; paranccsal floppyra
menteni ezeket, majd a &man.gunzip.1; paranccsal
kitömöríteni.</para>
</sect2>
<sect2 id="floppies-restoring">
<title>Hogyan állítsuk vissza a biztonsági
mentéseket?</title>
<para>Az egész mentés
visszaállításához adjuk ki a
következő parancsot:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>tar Mxvf /dev/fd0</userinput></screen>
<para>Két módon tudunk csak bizonyos
állományokat visszaállítani.
Először is, tegyük be a mentés első
lemezét és adjuk ki a következő
parancsot:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>tar Mxvf /dev/fd0 <replaceable>állomány</replaceable></userinput></screen>
<para>A &man.tar.1; segédprogram ezután sorban
kérni fogja a többi lemezt egészen addig,
amíg meg nem találja a keresett
állományt.</para>
<para>Vagy ha pontosan tudjuk, hogy melyik lemezen
található a keresett állomány, akkor
az iménti parancs használatát azzal a
lemezzel kezdjük. Vigyázzunk, mert ha a lemezen
található első állomány az
előző lemezen kezdődik, akkor a &man.tar.1;
figyelmeztetni fog minket, hogy nem állítja vissza
még akkor sem, ha erre nem is kértük!</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="backup-strategies">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Lowell</firstname>
<surname>Gilbert</surname>
<contrib>Eredetileg készítette: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Mentési stratégiák</title>
<para>Egy biztonsági mentés kidolgozása
során az első követelmény gondoskodnunk az
alábbi problémákról:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Lemezhiba</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az állományok véletlen
törlése</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az állományok véletlenszerű
károsodása</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Számítógépek teljes
megsemmisülése (például tűz
által), belértve a közelében
tárolt összes biztonsági
mentést</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Tökéletesen megoldható, hogy egyes
rendszerek a fentebb felsorolt problémák
mindegyikét teljesen eltérő technikával
oldják meg. A nagyon személyes rendszerektől
és a nagyon értéktelen adatoktól
eltekintve szinte egyértelműen kizárt, hogy
egyetlen technika képes lefedni az összes
problémát.</para>
<para>Kelléktárunk néhány alapvető
eszköze:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Az egész rendszer mentése, amit egy
megbízható helyre elzárt, tartós
adattárolóra készítünk. Ez
tulajdonképpen védelmet biztosít a
fentebb megemlített összes probléma
esetében, de lassú és kényelmetlen
róla visszaállítani az adatokat. A
közelben és/vagy neten is tarthatunk erről
másolatokat, de még így is
kényelmetlen az állományok
visszaállítása, különösen
az egyszerű felhasználók
számára.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Pillanatképek készítése az
állományrendszerről. Ez
valójában csak olyan esetekben lehet a
segítségünkre, amikor
véletlenül töröltünk
állományokat, ám ilyenkor
<emphasis>határozottan</emphasis> jól jön,
mivel igen gyorsan és könnyen lehet vele
dolgozni.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az egész állományrendszer
és/vagy az összes lemez másolata
(például az &man.rsync.1; időszakos
alkalmazása a komplett gépre). Az
általában az egyedi igényekkel
bíró hálózatok esetében
eshet a kezünkre. A lemezhiba ellen védelemben ez
a megoldás általában a
<acronym>RAID</acronym> alatt áll. A
véletlenül törölt
állományok
visszaállításának
tekintetében az <acronym>UFS</acronym>
pillanatképeivel mérhető össze, de ez
leginkább a saját igényeinktől
függ.</para>
</listitem>
<listitem>
<para><acronym>RAID</acronym> alkalmazása. A lemezek
meghibásodása esetén segíti
minimalizálni vagy elkerülni a kiesést,
ugyan gyakori lemezhibák árán (mivel
ilyenkor több lemezt használunk) de kisebb
sürgősséggel.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az állományok ujjlenyomatának
ellenőrzése. Az &man.mtree.8; segédprogram
nagyon hasznos tud lenni ebben az esetben. Habár ez
nem egy mentési technika, mégis segít
megállapítani, hogy mikor kell nyugdíjba
küldenünk a biztonsági mentéseinket.
Ez különösen az aktív nem
használt mentésekre vonatkozik, ezeket bizonyos
idő elteltével mindig érdemes
ellenőrizni.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Nagyon könnyű lenne további
technikákat is felsorolni, melyek legtöbbje az
iméntiek valamilyen kombinációja lenne. A
speciális igények általában
speciális technikákat eredményeznek
(például egy éles adatbázis
biztonsági mentése általában az
adott adatbáziskezelő rendszer
közreműködését is elvárja).
Mindig fontos tudni, hogy milyen veszélyek ellen
védekezünk és hogyan kezeljük le
ezeket.</para>
</sect1>
<sect1 id="backup-basics">
<title>Alapvető tudnivalók a biztonsági
mentésről</title>
<para>A &man.dump.8;, &man.tar.1; és &man.cpio.1; a
három legfontosabb biztonsági mentésekkel
kapcsolatos program.</para>
<sect2>
<title>Mentés és
helyreállítás</title>
<indexterm>
<primary>biztonsági mentést végző
szoftverek</primary>
<secondary>mentés /
helyreállítás</secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary><command>dump</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary><command>restore</command></primary></indexterm>
<para>A &unix; típusú rendszerekben a
biztonsági mentést hagyományosan a
<command>dump</command> és <command>restore</command>
programok végzik. A meghajtókat lemezblokkok
összeségeként kezelik, az
állományrendszerek által létrehozott
állományok, linkek és
könyvtárak szintje alatt. Eltérően
más, biztonsági mentést végző
szoftverektől, a <command>dump</command> az adott
eszközön egy egész
állományrendszert képes lementeni. Nem
képes csak az állományrendszer vagy egy
több állományrendszerre kiterjedő
könyvtárszerkezet egy részét
lementeni. A <command>dump</command> nem
állományokat és könyvtárakat
ír a szalagra, hanem nyers adatblokkokat, amelyek
állományokat és könyvtárakat
formáznak. A <command>restore</command> parancs az
adatokat alapértelmezés szerint a <filename
class="directory">/tmp</filename> könyvtárba
tömöríti ki. Ha nem lenne elegendő
helyünk a <filename class="directory">/tmp</filename>
könyvtárban, akkor a <envar>TMPDIR</envar>
környezeti változó
átállításával ehelyett
megadhatunk egy olyat, ahol már kellő
mennyiségű terület áll
rendelkezésre a <command>restore</command>
akadálytalan lefutásához.</para>
<note>
<para>Ha a <command>dump</command> parancsot a
gyökér könyvtárban adjuk ki, akkor nem
fogja lementeni a <filename>/home</filename> vagy
<filename>/usr</filename> vagy bármilyen más
könyvtárat, mivel ezek jellemző módon
más állományrendszerek
csatlakozási pontja vagy más
állományrendszerekre mutató szimbolikus
linkek.</para>
</note>
<para>A <command>dump</command> parancsnak vannak olyan
rigolyái, amelyek még az AT&amp;T UNIX 6.
verziójából (1975
környékéről) maradtak vissza. Az
alapértelmezett paraméterezése 9
sávos szalagokat feltételezi (6250 bpi), nem pedig
a napjainkban elterjedt nagy
írássűrűsségű
(egészen 62&nbsp;182 ftpi-s) adathordozókat. Ezek
az alapértelmezések természetesen
paranccsorból felülbírálhatóak,
és így a manapság alkalmazott szalagos
meghajtók teljes kapacitása is
kihasználható vele.</para>
<indexterm><primary><filename>.rhosts</filename></primary></indexterm>
<para>Emellett az <command>rdump</command> és
<command>rrestore</command> programok
segítségével hálózaton
keresztül is le tudjuk menteni az adatainkat egy
másik számítógépre
csatlakoztatott szalagos egységre. Mind a két
program az &man.rcmd.3; és a &man.ruserok.3; parancsokat
használja a távoli szalagos meghajtó
eléréséhez. Az <command>rdump</command>
és <command>rrestore</command> paramétereinek a
távoli számítógép
használatához kell illeszkedniük. Amikor egy
&os; rendszerű számítógépet az
<command>rdump</command> paranccsal egy Sun rendszerű,
<hostid>komodo</hostid> nevű
számítógépre mentünk, amelyhez
egy Exabyte szalagos meghajtó csatlakozik, akkor ezt a
írjuk be:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/sbin/rdump 0dsbfu 54000 13000 126 komodo:/dev/nsa8 /dev/da0a 2>&amp;1</userinput></screen>
<para>Figyelem: az <filename>.rhosts</filename>
állományon keresztül
hitelesítésnek megvannak a maga biztonsági
kockázatai. Ne felejtsük el felmérni ezt a
saját környezetünkben sem.</para>
<para>A <command>dump</command> és
<command>restore</command> parancsokat az <command>ssh</command>
használatával még
biztonságosabbá tehetjük.</para>
<example>
<title>A <command>dump</command> használata az
<application>ssh</application> alkalmazással</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>/sbin/dump -0uan -f - /usr | gzip -2 | ssh -c blowfish \
<replaceable>célfelhasználó@cél.gép.hu</replaceable> dd of=<replaceable>/nagyállományok/dump-usr-l0.gz</replaceable></userinput></screen>
</example>
<para>Vagy az <envar>RSH</envar> környezeti
változó megfelelő
beállításával használhatjuk a
<command>dump</command> beépített
módszerét:</para>
<example>
<title>A <command>dump</command> használata az
<application>ssh</application> alkalmazással, az
<envar>RSH</envar> környezeti változó
beállításával</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>RSH=/usr/bin/ssh /sbin/dump -0uan -f <replaceable>célfelhasználó@cél.gép.hu</replaceable>:/dev/sa0 /usr</userinput></screen>
</example>
</sect2>
<sect2>
<title><command>tar</command></title>
<indexterm>
<primary>biztonsági mentést végző
szoftverek</primary>
<secondary><command>tar</command></secondary>
</indexterm>
<para>A &man.tar.1; is az AT&amp;T UNIX 6.
verziójáig nyúlik vissza (tehát
nagyjából 1975-ig). A <command>tar</command> az
állományrendszerrel szoros
együttműködésben dolgozik,
állományokat és könyvtárakat
ír a szalagra. A <command>tar</command> ugyan nem ismeri
a &man.cpio.1; által felkínált összes
lehetőséget, de nincs is szüksége olyan
szokatlan paranccsoros összekapcsolásokra, mint a
<command>cpio</command> parancsnak.</para>
<indexterm><primary><command>tar</command></primary></indexterm>
<para>A &os;&nbsp;5.3 vagy későbbi
változataiban a GNU <command>tar</command> és az
alapértelmezés szerinti <command>bsdtar</command>
egyaránt elérhető. A GNU változat a
<command>gtar</command> paranccsal hívható meg.
Az <command>rdump</command> parancshoz hasonló
felírásban képes kezelni a távoli
eszközöket. Tehát így tudjuk
használni a <command>tar</command> parancsot a
<hostid>komodo</hostid> nevű Sun
számítógép Exabíte szalagos
meghajtójának
elérésére:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/usr/bin/gtar cf komodo:/dev/nsa8 . 2>&amp;1</userinput></screen>
<para>Ugyanez eltérhető a <command>bsdtar</command>
használatával is, amikor az <command>rsh</command>
programmal összekapcsolva küldünk át a
távoli szalagos egységre.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>tar cf - . | rsh <replaceable>hálózati-név</replaceable> dd of=<replaceable>szalagos-eszköz</replaceable> obs=20b</userinput></screen>
<para>Ha a hálózaton keresztül mentés
során fontos számunkra a biztonság, akkor
az <command>rsh</command> parancs helyett az
<command>ssh</command> parancsot használjuk.</para>
</sect2>
<sect2>
<title><command>cpio</command></title>
<indexterm>
<primary>biztonsági mentést végző
szoftverek</primary>
<secondary><command>cpio</command></secondary>
</indexterm>
<para>A &man.cpio.1; eredetileg a &unix; szalagos programjai
és szalagos egységei között
közvetített. A <command>cpio</command> parancs
(többek közt) képes a byte-ok
sorrendjének felcserélésére,
több különböző archívum
formátuma szerint írni és adatokat
közvetíteni más programok felé. Ez
utóbbi lehetősége miatt a
<command>cpio</command> kíválóan alkalmas a
telepítőeszközök számára. A
<command>cpio</command> nem képes bejárni a
könyvtárszerkezetet, és az
állományok listáját a
szabványos bemeneten keresztül kell megadni
neki.</para>
<indexterm><primary><command>cpio</command></primary></indexterm>
<para>A <command>cpio</command> nem támogatja a
biztonsági mentés
átküldését a hálózaton.
Programok összekapcsolásával és az
<command>rsh</command> használatával tudunk
adatokat küldeni távoli szalagos
meghajtókra.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>for f in <replaceable>könyvtár_lista</replaceable>; do</userinput>
<userinput>find $f &gt;&gt; <replaceable>mentési.lista</replaceable></userinput>
<userinput>done</userinput>
&prompt.root; <userinput>cpio -v -o --format=newc &lt; backup.list | ssh <replaceable>felhasználó</replaceable>@<replaceable>gép</replaceable> "cat &gt; <replaceable>mentőeszköz</replaceable>"</userinput></screen>
<para>Ahol a <replaceable>könyvtár_lista</replaceable>
a menteni kívánt könyvtárak
listája, a
<replaceable>felhasználó</replaceable>@<replaceable>gép</replaceable>
a mentést végző gép
felhasználójának és
hálózati nevének együttese, valamint a
<replaceable>mentőeszköz</replaceable>, ahova a
mentés kerül (például
<filename>/dev/nsa0</filename>).</para>
</sect2>
<sect2>
<title><command>pax</command></title>
<indexterm>
<primary>biztonsági mentést végző
szoftverek</primary>
<secondary><command>pax</command></secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary><command>pax</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary>POSIX</primary></indexterm>
<indexterm><primary>IEEE</primary></indexterm>
<para>A &man.pax.1; az IEEE/&posix; válasza a
<command>tar</command> és <command>cpio</command>
programokra. Az évek során a
<command>tar</command> és a <command>cpio</command>
különböző változatai egy kissé
inkompatibilissé váltak. Ezért a
szabványosításuk kiharcolása helyett
inkább a &posix; létrehozott egy új
archiváló segédprogramot. A
<command>pax</command> megpróbálja írni
és olvasni a <command>cpio</command> és
<command>tar</command> formátumok legtöbb
változatát, valamint emellett további
saját formátumokat is kezel. A
parancskészlete inkább a <command>cpio</command>
parancséra emlékeztet, mintsem a
<command>tar</command> parancséra.</para>
</sect2>
<sect2 id="backups-programs-amanda">
<title><application>Amanda</application></title>
<indexterm>
<primary>biztonsági mentést végző
szoftverek</primary>
<secondary><application>Amanda</application></secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary><application>Amanda</application></primary></indexterm>
<para>Az <application>Amanda</application> (Advanced Maryland
Network Disk Archiver) egy kliens-szerver alapú
mentési rendszer, nem pedig egy önálló
program. Az <application>Amanda</application> szerver menti
tetszőleges számú
számítógép adatát egyetlen
szalagra, melyek az <application>Amanda</application> klienst
futtatják és hálózaton
keresztül hozzá csatlakoznak. A nagy
mennyiségű és nagy kapacitású
lemezekkel rendelkező rendszerekben közvetlenül a
mentéshez szükséges idő nem áll
rendelkezésre a feladat
elvégzéséhez. Az
<application>Amanda</application> viszont képes megoldani
ezt a problémát. Az
<application>Amanda</application> képes egy
<quote>saját lemez</quote> használatával
egyszerre több állományrendszerről is
biztonsági mentést készíteni. Az
<application>Amanda</application>
<quote>archívumkészleteket</quote> hoz
létre: az <application>Amanda</application>
konfigurációs állományában
megadott állományrendszerekről
készít teljes mentést egy adott idő
alatt egy adott mennyiségű szalagra. Az
<quote>archívumkészlet</quote>
ezenkívül még tartalmaz egy napi
inkrementális (vagy különbözeti)
mentést is minden egyes
állományrendszerről. A sérült
állományrendszerek
visszaállításához mindig a
legújabb teljes biztonsági mentésre
és a hozzá tartozó inkrementális
mentésekre van szükségünk.</para>
<para>A konfigurációs állomány
segítségével precíz
irányítást gyakorolhatunk a
létrehozott mentések és az
<application>Amanda</application> által keltett
hálózati forgalom felett. Az
<application>Amanda</application> a fentiek közül
bármelyik programmal képes az adatokat szalagra
rögzíteni. Az <application>Amanda</application>
portként vagy csomagként is elérhető,
alapértelmezés szerint nem települ.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Ne csináljunk semmit</title>
<para>A <quote>Ne csináljunk semmit</quote> nem egy
újabb számítógépes program,
hanem egy igen gyakran alkalmazott mentési
stratégia. Nem kell beruházni. Nem kell
semmilyen biztonsági mentési rendet követni.
Egyszerűen semmit se csinálunk. Ha
véletlenül valami történne az
adatainkkal, akkor csak mosolyogjunk és
törődjünk bele!</para>
<para>Amennyiben az időnk és adataink keveset vagy
éppen semmit se érnek, akkor a <quote>Ne
csináljunk semmit</quote> az elérhető legjobb
biztonsági mentési megoldás
számítógépünk
számára. De legyünk óvatosak, mert a
&unix; egy igen hasznos eszköz, és fél
éven belül könnyen úgy
találhatjuk magunkat, hogy mégis csak vannak
értékes adataink.</para>
<para>A <quote>Ne csináljunk semmit</quote>
tökéletesen megfelelő mentési
módszer a <filename>/usr/obj</filename> és a
hozzá hasonló módon a
számítógépen automatikusan
generált könyvtárak és
állományok esetében. Ugyanilyen
példa lehetne a kézikönyv HTML vagy
&postscript; változata. Ezek a formátumok ugyanis
az SGML források alapján keletkeznek, így a
HTML vagy &postscript; állományok mentése
nem életbevágó. Az SGML
állományokat viszont már annál
inkább mentsük!</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Melyik a legjobb?</title>
<indexterm><primary>LISA</primary></indexterm>
<para>&man.dump.8; <emphasis>Pont.</emphasis> Elizabeth D. Zwicky
komolyan letesztelte az itt felsorolt összes programot. A
&unix; állományrendszerek
jellegzetességeinek és rajtuk az összes
adatunk megőrzésének egyértelműen
a <command>dump</command> felel meg a legjobban. Elizabeth a
minden egyes program tesztjéhez olyan
állományrendszereket hozott létre, amelyek
rengeteg különféle szokatlan helyzetet
tartalmaztak (valamint néhány nem annyira
szokatlant). Az érintett jellegzetességek: lyukas
állományok, lyukas állományok
és egy halom nulla, állományok
érdekes karakterekkel a nevükben, olvashatatlan
és írhatatlan állományok,
eszközök, a mentés közben
méretüket változtató
állományok, a mentés közben
keletkező és megszűnő
állományok és még sok minden
más. Az eredményeit a LISA V-ben jelentette meg
1991 októberében. Lásd <ulink
url="http://www.coredumps.de/doc/dump/zwicky/testdump.doc.html"> A
biztonsági mentéshez és
archiváláshoz használt programok tesztje
(angolul)</ulink>.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Az adatok helyreállítása
vészhelyzetben</title>
<sect3>
<title>A katasztrófa előtt</title>
<para>Csupán négy lépést kell
megtennünk az esetleges katasztrófák
bekövetkezésének esetére.</para>
<indexterm><primary><command>bsdlabel</command></primary></indexterm>
<para>Először is két példányban
nyomtassuk ki az egyes lemezek
lemezcímkéjét (például a
<command>bsdlabel da0 | lpr</command> paranccsal) valamint az
állományrendszerek
táblázatát (az
<filename>/etc/fstab</filename> állományt)
és az összes rendszerindításkor
megjelenő üzenetet.</para>
<indexterm><primary>helyreállító
lemezek</primary></indexterm>
<para>A második lépésben
készítenünk kell egy
<quote>élő</quote> rendszerrel rendelkező
CD-lemezt. Ezen a lemezen megtalálható minden,
ami el tudunk indítani egy
helyreállításhoz elegendő rendszert.
Ekkor a felhasználó futtatni tudja
például a &man.dump.8;, &man.restore.8;,
&man.fdisk.8;, &man.bsdlabel.8;, &man.newfs.8;, &man.mount.8;
és a többi segédprogramot. Ez az image a
&os;/&arch.i386;&nbsp;&rel.current;-RELEASE kiadáshoz
az <ulink
url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/&arch.i386;/ISO-IMAGES/&rel.current;/&os;-&rel.current;-RELEASE-&arch.i386;-livefs.iso"></ulink>
címről tölthető le.</para>
<para>A harmadik lépésben igyekezzünk
minél gyakrabban szalagra menteni. Mindig gondoljuk
arra, hogy a legutolsó mentés óta
létrehozott változatásaink teljesen el
fognak veszni. A mentéseket tartalmazó
szalagokat tegyük
írásvédetté.</para>
<para>A negyedik lépésben ellenőrizzük a
a második lépésben
készített helyreállító
lemezünket és a biztonsági
mentéseket tartalmazó szalagokat.
Jegyezzük le az eljárást. Ezeket a
jegyzeteket is rakjuk el rendszerindító
lemezzel, a kinyomtatott adatokkal és a
mentéseket tartalmazó szalagokkal együtt.
Ezek a jegyzetek megvédenek minket attól, hogy a
helyreállítás közbeni
kétségbeesésünkben nehogy
véletlenül tönkretegyük a
biztonsági mentéseinket. (Hogy miként
is? Például ha a <command>tar xvf
/dev/sa0</command> parancs helyett izgalmunkban a
<command>tar cvf /dev/sa0</command> parancsot
gépeljük be, akkor azzal felülírjuk a
biztonsági mentéseinket).</para>
<para>A fokozott biztonság kedvéért minden
alkalommal készítsünk
rendszerindító lemezt és
legalább két mentést. Az egyiket
valamilyen távoli helyen tároljuk. Ez a
távoli hely NE ugyanannak az épületnek az
alagsora legyen! Számos cég alaposan megtanulta
ezt a szabályt a Világkereskedelmi központ
tragédiája kapcsán. Ez a távoli
hely számítógépeinkből
és merevlemezes meghajtóinkól is
fizikailag jól elkülöníthető,
jelentős távolságban legyen.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>A katasztrófa után</title>
<para>Az alapvető kérdés: a hardver
túlélte? Ha rendszeresen
készítettünk biztonsági
mentéseket, akkor a szoftverek miatt
egyáltalán nem kell aggódnunk.</para>
<para>Ha a hardver megsérült, akkor a
számítógép
használatának újból
megkezdése előtt javasolt cserélni a
meghibásodott alkatrészeket.</para>
<para>Ha a hardverrel minden rendben találtunk, akkor
helyzezzük be a helyreállításhoz
használatos <quote>élő</quote> rendszert
tartalmazó lemezt a CD-meghajtóba, és
indítsuk el vele a
számítógépet. Ezután
nemsokára a telepítési menü jelenik
meg. Itt a megfelelő ország után a
<guimenuitem>Fixit -- Repair mode with CDROM/DVD/floppy or
start a shell</guimenuitem>
(<quote>Helyreállítás CD/DVD/floppy
használatával, vagy parancssor
indítása</quote>), majd a <guimenuitem>CDROM/DVD
-- Use the live filesystem CDROM/DVD</guimenuitem> (<quote>A
CD/DVD-n található élő rendszer
használata</quote>) menüpontokat válasszuk.
A <command>restore</command> és a többi
segédprogram a <filename
class="directory">/mnt2/rescue</filename>
könyvtárban lesznek elérhetőek.</para>
<para>Egyenként állítsuk vissza az egyes
állományrendszereket.</para>
<indexterm><primary><command>mount</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary>gyökér
partíció</primary></indexterm>
<indexterm><primary><command>bsdlabel</command></primary></indexterm>
<indexterm><primary><command>newfs</command></primary></indexterm>
<para>A <command>mount</command> paranccsal
próbáljuk meg csatlakoztatni az első
lemezünk rendszerindító
partícióját (például
<command>mount /dev/da0a /mt</command>). Ha a
lemezcímke megsérült, akkor
<command>bsdlabel</command> alkalmazásával
partícionáljuk újra a lemezt és
címkézzük meg a korábban
kinyomtatott címke adatainak megfelelően. A
<command>newfs</command> segítségével
újra hozzuk létre az
állományrendszereket.
Írható-olvasható módban
csatlakoztassuk újra a lemez
rendszerinító partícióját
(<command>mount -u -o rw /mnt</command>). A biztonság
mentést végző program és a
biztonsági mentést tartalmazó szalagok
használatával állítsuk helyre az
állományrendszer tartalmát
(például <command>restore vrf
/dev/sa0</command>). Válasszuk le az
állományrendszert (például
<command>umount /mnt</command>). Mindegyik sérült
állományrendszerre ismételjük a
folyamatot.</para>
<para>Ahogy működőképessé
vált a rendszerünk, mentsük az adatainkat
új szalagokra. Akármi is okozta a rendszer
összeomlását vagy az adatvesztést,
ismét lecsaphat. Ha most áldozunk erre
még egy órát, akkor azzal a
későbbiekben számos
kellemetlenségtől óvhatjuk meg
magunkat.</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="disks-virtual">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Marc</firstname>
<surname>Fonvieille</surname>
<contrib>Átdolgozta és feljavította:
</contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Hálózat, memória és
állomány alapú
állományrendszerek</title>
<indexterm><primary>virtuális lemezek</primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>lemezek</primary>
<secondary>virtuális</secondary>
</indexterm>
<para>A számítógépünkben
létező fizikai lemezek, például floppyk,
CD-k, merevlemezek és egyebek mellett a lemezek egy
másik formáját is képes
megérteni a &os; &mdash; a <firstterm>virtuális
lemezeket</firstterm>.</para>
<indexterm><primary>NFS</primary></indexterm>
<indexterm><primary>Coda</primary></indexterm>
<indexterm>
<primary>lemezek</primary>
<secondary>memória</secondary>
</indexterm>
<para>A virtuális lemeznek tekinthetőek többek
közt az olyan hálózati
állományrendszerek, mint például a
<link linkend="network-nfs"> Hálózati
állományrendszer</link> (Network File System, NFS)
és a Coda, valamint a memóriában és
állományokban létrehozott
állományrendszerek.</para>
<para>Attól függően, hogy a &os; melyik
változatát használjuk, az
állomány és memória alapú
állományrendszerek
létrehozásához, illetve
használatához különböző
segédprogramokra lesz szükségünk.</para>
<note>
<para>A &man.devfs.5; a felhasználó
számára láthatatlan módon hozza
létre az eszközök leíróit.</para>
</note>
<sect2 id="disks-mdconfig">
<title>Állomány alapú
állományrendszerek</title>
<indexterm>
<primary>lemezek</primary>
<secondary>állomány alapú</secondary>
</indexterm>
<para>&os; alatt az &man.mdconfig.8; segédprogram
segítségével tudunk memórialemezeket
(&man.md.4;) beállítani és
engedélyezni. Az &man.mdconfig.8;
használatához be kell töltenünk az
&man.md.4; modult vagy hozzá kell tennünk a
rendszermagunk beállításait
tartalmazó állományhoz:</para>
<programlisting>device md</programlisting>
<para>Az &man.mdconfig.8; parancs háromféle
memória alapú virtuális lemezt ismer: a
&man.malloc.9;, állományok vagy
lapozóterület használatával
létrehozott memórialemezeket. Így lehet
például csatlakoztatni a floppyk vagy CD-k
állományokban tárolt image-eit.</para>
<para>Egy meglevő állományrendszer
image-ének csatlakoztatása:</para>
<example>
<title>Egy meglevő állományrendszer
image-ének csatlakoztatása az
<command>mdconfig</command> paranccsal</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>mdconfig -a -t vnode -f <replaceable>image</replaceable> -u <replaceable>0</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>mount /dev/md<replaceable>0</replaceable> <replaceable>/mnt</replaceable></userinput></screen>
</example>
<para>Új állományrendszer
létrehozása az &man.mdconfig.8;
használatával:</para>
<example>
<title>Új állomány alapú lemez
létrehozása az <command>mdconfig</command>
paranccsal</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/zero of=<replaceable>új-image</replaceable> bs=1k count=<replaceable>5</replaceable>k</userinput>
5120+0 records in
5120+0 records out
&prompt.root; <userinput>mdconfig -a -t vnode -f <replaceable>új-image</replaceable> -u <replaceable>0</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -w md<replaceable>0</replaceable> auto</userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs md<replaceable>0</replaceable>a</userinput>
/dev/md0a: 5.0MB (10224 sectors) block size 16384, fragment size 2048
using 4 cylinder groups of 1.25MB, 80 blks, 192 inodes.
super-block backups (for fsck -b #) at:
160, 2720, 5280, 7840
&prompt.root; <userinput>mount /dev/md<replaceable>0</replaceable>a <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>df <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on
/dev/md0a 4710 4 4330 0% /mnt</screen>
</example>
<para>Ha az <option>-u</option> beállítással
nem adjuk meg az egység számát, akkor az
&man.mdconfig.8; az &man.md.4; automatikus
kiosztásán keresztül fog egy
használatban még nem levő eszközt
kiválasztani. Az így kiosztott egység neve
az <devicename>md4</devicename> névhez hasonlóan
jelenik meg a szabványos kimeneten. Az &man.mdconfig.8;
használatának részleteiről olvassuk el
a hozzá tartozó man oldalt.</para>
<para>Az &man.mdconfig.8; egy nagyon sokoldalú
segédeszköz, habár használatakor
viszonylag sok parancsot kell kiadni egy állomány
alapú állományrendszer
létrehozásához. A &os; azonban
alapból tartalmaz még egy &man.mdmfs.8; nevű
segédprogramot is, ami az &man.md.4; lemezeket az
&man.mdconfig.8; segítségével
állítja be, létrehoz rajtuk egy UFS
típusú állományrendszert a
&man.newfs.8; segítségével és
csatlakoztatja a &man.mount.8; paranccsal. Így
például, ha az iménti
állományrendszert akarjuk létrehozni
és csatlakoztatni, akkor egyszerűen csak
gépeljünk be ennyit:</para>
<example>
<title>Állomány alapú lemezek
beállítása és
csatlakoztatása az <command>mdmfs</command>
paranccsal</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/zero of=<replaceable>új-image</replaceable> bs=1k count=<replaceable>5</replaceable>k</userinput>
5120+0 records in
5120+0 records out
&prompt.root; <userinput>mdmfs -F <replaceable>új-image</replaceable> -s <replaceable>5</replaceable>m md<replaceable>0</replaceable> <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>df <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on
/dev/md0 4718 4 4338 0% /mnt</screen>
</example>
<para>Ha az <option>md</option> paramétert az egység
száma nélkül adjuk meg, akkor &man.mdmfs.8;
az &man.md.4; automatikus kiosztására
támaszkodva fog egy addig még nem használt
eszközt kiválasztani. A &man.mdmfs.8;
használatának pontos részleteivel
kapcsolatban lásd a hozzá tartozó man
oldalt.</para>
</sect2>
<sect2 id="disks-md-freebsd5">
<title>Memória alapú
állományrendszerek</title>
<indexterm>
<primary>lemezek</primary>
<secondary>memória
állományrendszer</secondary>
</indexterm>
<para>A memória alapú
állományrendszerek esetében
általában a
<quote>lapozóállomány alapú</quote>
megközelítést alkalmazzák. A
lapozóállomány alapúság nem
arra utal, hogy a memórialemezt alapból
kilapozzák lemezre, hanem inkább arra, hogy a
memórialemez olyan területen jön létre,
amelyet szükség esetén lemezre lehet lapozni.
Memória alapú lemezeket a (rendszermag
szintű) &man.malloc.9; használatával is
létre lehet hozni, de a malloc alapú
memórialemezeknél, különösen a
nagyon nagyok esetében, a rendszer könnyen
össze tud omlani, ha kifut a rendelkezésére
álló memóriából.</para>
<example>
<title>Új memória alapú lemez
létrehozása az <command>mdconfig</command>
paranccsal</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>mdconfig -a -t swap -s <replaceable>5</replaceable>m -u <replaceable>1</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs -U md<replaceable>1</replaceable></userinput>
/dev/md1: 5.0MB (10240 sectors) block size 16384, fragment size 2048
using 4 cylinder groups of 1.27MB, 81 blks, 192 inodes.
with soft updates
super-block backups (for fsck -b #) at:
160, 2752, 5344, 7936
&prompt.root; <userinput>mount /dev/md<replaceable>1</replaceable> <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>df <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on
/dev/md1 4718 4 4338 0% /mnt</screen>
</example>
<example>
<title>Új memória alapú lemez
létrehozása az <command>mdmfs</command>
paranccsal</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>mdmfs -s <replaceable>5</replaceable>m md<replaceable>2</replaceable> <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>df <replaceable>/mnt</replaceable></userinput>
Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on
/dev/md2 4846 2 4458 0% /mnt</screen>
</example>
</sect2>
<sect2>
<title>Memórialemezek leválasztása a
rendszerről</title>
<indexterm>
<primary>lemezek</primary>
<secondary>egy memórialemez
leválasztása</secondary>
</indexterm>
<para>Amikor már nem akarunk tovább használni
egy memória vagy állomány alapú
állományrendszert, érdemes visszaadnunk az
általuk felhasznált erőforrásokat a
rendszernek. Elsőként válasszuk le
magát az állományrendszert, majd az
&man.mdconfig.8; segítségével kapcsoljuk le
a lemezt a rendszerről és szabadítsuk fel az
általa felhasznált
erőforrásokat.</para>
<para>Például az <filename>/dev/md4</filename>
eszközt így lehet lekapcsolni és
felszabadítani:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mdconfig -d -u <replaceable>4</replaceable></userinput></screen>
<para>A beállított &man.md.4; eszközökkel
kapcsolatos többi információt az
<command>mdconfig -l</command> paranccsal tudjuk
lekérdezni.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="snapshots">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Az állományrendszerek
pillanatképei</title>
<indexterm>
<primary>állományrendszerek</primary>
<secondary>pillanatképek</secondary>
</indexterm>
<para>A &os; a <link linkend="soft-updates">Soft Updates</link>
mellett felkínál egy másik
lehetőséget: az
állományrendszerekről
készíthető
pillanatfelvételeket.</para>
<para>Ezek a pillanatképek lehetővé teszik a
felhasználók számára, hogy adott
állományrendszerekről képeket hozzanak
létre és azt állományként
kezeljék. A pillanatképeket az adott
állományrendszerben kell létrehozni,
és a felhasználók
állományrendszerenként
húsznál többet nem hozhatnak
belőlük létre. Az aktív
pillanatképek a szuperblokkban kerülnek
rögzítésre, ezért az
állományrendszerek leválasztása
és újracsatlakoztatása esetén is
megmaradnak, még újraindítás
után is. Amikor egy pillanatképre már
nincs tovább szükségünk, egy szimpla
&man.rm.1; paranccsal eltávolítható. A
pillanatképek tetszőleges sorrendben
eltávolíthatóak, habár ilyenkor az
összes általuk lefoglalt hely nem szabadul fel,
mivel más pillanatképeknek még
szüksége lehet bizonyos blokkjaira.</para>
<para>Miután az &man.mksnap.ffs.8; paranccsal
létrehoztunk egy pillanatképet tartalmazó
állományt, beállítódik
rá a módosíthatatlanságot
jelentő <option>snapshot</option>
állományjelző. Egyedül az
&man.unlink.1; parancs képez ez alól
kivételt, mivel segítségével a
pillanatképek
eltávolíthatóak.</para>
<para>A pillanatképek a &man.mount.8; paranccsal
hozhatóak létre. A következő
módon tudjuk a <filename>/var</filename> egy
pillanatképét elkészíteni a
<filename>/var/snapshot/snap</filename>
állományban:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount -u -o snapshot /var/snapshot/snap /var</userinput></screen>
<para>Vagy a &man.mksnap.ffs.8; meghívásával
is készíthetünk
pillanatképeket:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mksnap_ffs /var /var/snapshot/snap</userinput></screen>
<para>Az állományrendszeren (például
<filename>/var</filename>) a pillanatképeket
tartalmazó állományokat a &man.find.1;
paranccsal kereshetjük meg:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>find /var -flags snapshot</userinput></screen>
<para>Ahogy elkészítettünk egy
pillanatképet, több mindenre is
felhasználhatjuk:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Egyes rendszergazdák a pillanatképeket
biztonsági mentésekhez
használják, mivel ezek gond nélkül
áttehetőek CD-re vagy szalagra.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az állományrendszerek
sértetlenségét ellenőrző
program, az &man.fsck.8; is lefuttatható egy ilyen
pillanatképen. Feltéve, hogy az
állományrendszer csatlakoztatásakor
tiszta volt, mindig egy tiszta (és
változásokat nem tartalmazó)
eredményt kell kapnunk. Ennek megléte
elengedhetetlen a háttérben futtatható
&man.fsck.8; működéséhez.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Futassuk le a &man.dump.8; segédprogramot a
pillanatképen. Az így létrehozott
mentés megegyezik az állományrendszer
adott pillanatban felvett állapotával. Az
<option>-L</option> beállítás
megadásával maga a &man.dump.8; is
képes egyetlen parancsban pillanatfelvételt
készíteni, ebből létrehozni a
mentést, majd eltávolítani.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A pillanatképet képesek vagyunk a
&man.mount.8; paranccsal az állományrendszer
befagyasztott változataként
csatlakoztatni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mdconfig -a -t vnode -f /var/snapshot/snap -u 4</userinput>
&prompt.root; <userinput>mount -r /dev/md4 /mnt</userinput></screen>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Így már a <filename>/mnt</filename>
könyvtárba csatlakoztatva be tudjuk járni a
befagyasztott <filename>/var</filename>
állományrendszert. Minden a
pillanatfelvétel készítésének
időpontjának megfelelő állapotban fog
maradni. Az egyetlen kivétel talán annyi, hogy
korábbi pillanatképek nulla méretű
állományként fognak megjelenni. Mikor
befejeztük a pillanatképek
használatát, a &man.umount.8; paranccsal le tudjuk
választani:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>umount /mnt</userinput>
&prompt.root; <userinput>mdconfig -d -u 4</userinput></screen>
<para>A <option>softupdates</option> és az
állományrendszerek pillanatképeinek
használatával, illetve műszaki
leírásukkal kapcsolatban látogassuk meg
Marshall Kirk McKusick honlapját a <ulink
url="http://www.mckusick.com/"></ulink> címen
(angolul).</para>
</sect1>
<sect1 id="quotas">
<title>Az állományrendszerek
kvótái</title>
<indexterm>
<primary>nyilvántartás</primary>
<secondary>lemezterület</secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary>lemezkvóták</primary></indexterm>
<para>A kvóták használata az
operációs rendszerben egy olyan
választható lehetőség, aminek
segítségével
állományrendszerenként korlátozni
tudjuk az egyes felhasználók vagy csoporttagok
által elhasznált lemezterület és/vagy
állományok mennyiségét. Ezt
leggyakrabban olyan időosztásos rendszerekben
használják ki, ahol szükség lehet az
egyes felhasználókra vagy csoportokra eső
erőforrások mennyiségének
szabályozására. Ezzel tudjuk
megakadályozni, hogy a felhasználók vagy
csoportok elfogyasszák az összes rendelkezésre
álló lemezterületet.</para>
<sect2>
<title>A kvóták használatának
beállítása</title>
<para>Mielőtt nekilátnánk a
kvóták használatának, meg kell
győződnünk róla, hogy a rendszermagunkban
megvan hozzá a szükséges
támogatás. A kvótákat a
következő sorral lehet engedélyezni a
rendszermag beállításait tartalmazó
állományban:</para>
<programlisting>options QUOTA</programlisting>
<para>A gyári <filename>GENERIC</filename> rendszermag ezt
alapból nem engedélyezi, ezért ehhez
mindenképpen be kell állítani, le kell
fordítani és telepíteni egy kell
saját rendszermagot. A saját rendszermag
létrehozásához kövessük a <xref
linkend="kernelconfig"/> utasításait.</para>
<para>Ha ezzel megvagyunk, akkor a következő sorral
bővítsük ki az
<filename>/etc/rc.conf</filename>
állományt:</para>
<programlisting>enable_quotas="YES"</programlisting>
<indexterm>
<primary>lemezkvóták</primary>
<secondary>ellenőrzése</secondary>
</indexterm>
<para>A kvótákat kezelő rendszer
indításának finomabb
szabályozására létezik még
egy további beállítási
lehetőség is. A rendszer indítása
során általában az egyes
állományrendszerek kvótáját a
&man.quotacheck.8; program ellenőrzi. A &man.quotacheck.8;
gondoskodik róla, hogy a kvótákat
tároló adatbázis ténylegesen az
állományrendszeren található
adatokat tükrözi. Ez egy nagyon
időigényes folyamat, ami rányomja
bélyegét a rendszer elindulásához
szükséges idő mennyiségére is.
Amennyiben szeretnénk megtakarítani ezt a
lépést, tegyük bele az
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományba a
direkt erre a célra kialakított
beállítást:</para>
<programlisting>check_quotas="NO"</programlisting>
<para>Végezetül az állományrendszereken
az <filename>/etc/fstab</filename> megfelelő
módosításával tudjuk
egyenként engedélyezni a lemezkvóták
használatát. Itt lehet bekapcsolni az
állományrendszerek felhasználókra
vagy csoportokra, esetleg mind a kettőjükre
vonatkozó kvótáikat.</para>
<para>Ha felhasználói szintű
kvótákat akarunk engedélyezni egy
állományrendszeren, akkor az
<filename>/etc/fstab</filename> állományban az
állományrendszer beállításai
közé vegyük fel a <option>userquota</option>
opciót. Például így:</para>
<programlisting>/dev/da1s2g /home ufs rw,userquota 1 2</programlisting>
<para>Ehhez hasonlóan tudjuk engedélyezni a
<option>userquota</option> helyett a <option>groupquota</option>
opció használatával a csoportszintű
kvótákat is. A felhasználói-
és csoportszintű kvóták együttes
engedélyezéséhez így kell
átírni az állományrendszer
bejegyzését:</para>
<programlisting>/dev/da1s2g /home ufs rw,userquota,groupquota 1 2</programlisting>
<para>Alapértelmezés szerint az
állományrendszerekhez tartozó
kvóták a gyökerükben
található <filename>quota.user</filename> valamint
<filename>quota.group</filename> állományokban
tárolódnak. Erről részletesebben az
&man.fstab.5; man oldalon olvashatunk. Noha még az
&man.fstab.5; man oldala szerint is megadható más
elérési út a kvótákat
tároló állományokhoz,
semmiképpen sem javasoljuk ezt, mert úgy
tűnik, hogy a kvótákat kezelő
különböző segédprogramok ezzel nem
képesek rendesen megbirkózni.</para>
<para>Most kell újraindítani a rendszerünket az
új rendszermaggal. Az <filename>/etc/rc</filename>
magától le fogja futtatni a kezdeti
kvótaállományok
létrehozásához szükséges
parancsokat az <filename>/etc/fstab</filename>
állományban megadott
állományrendszereken. Ennek megfelelően
tehát nem nekünk kell kézzel
létrehoznunk ezeket az állományokat.</para>
<para>Hétköznapi esetben egyáltalán nem
kell manuális futtatnunk a &man.quotacheck.8;,
&man.quotaon.8; vagy &man.quotaoff.8; parancsokat. Habár
ha tisztában szeretnénk lenni a pontos
működésükkel, akkor mindenképpen
lapozzuk fel a hozzájuk tartozó man
oldalakat.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A kvóták
beállítása</title>
<indexterm>
<primary>lemezkvóták</primary>
<secondary>korlátok</secondary>
</indexterm>
<para>Ahogy sikerült beállítani a
kvóták használatát, egyből
ellenőrizzük is a
működőképességüket. Ezt
legegyszerűbben a következő paranccsal
tehetjük meg:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>quota -v</userinput></screen>
<para>Itt egy sorban összefoglalva láthatjuk a
jelenlegi lemezhasználatot és az egyes
állományrendszereken engedélyezett
kvóták korlátait.</para>
<para>Most már készenállunk arra, hogy az
&man.edquota.8; paranccsal végre korlátokat is
beállítsunk a kvótákhoz.</para>
<para>Számos beállítás áll
rendelkezésünkre a felhasználók vagy
csoportok által lefoglalható lemezterület
vagy a létrehozható állományok
számának korlátozását
illetően. A helyfoglalást szabályozhatjuk
lemezterület alapján (blokk kvóta) vagy az
állományok száma szerint
(állományleíró kvóta),
esetleg a kettő kombinációjával. A
korlátok további két
kategóriára bonthatóak: erősre
és gyengére.</para>
<indexterm><primary>erős korlát</primary></indexterm>
<para>Az erős korlátot (hard limit) nem lehet
túllépni. Ahogy a felhasználó
eléri a számára kiszabott erős
korlátot, semmilyen további területet nem
használhat fel a kérdéses
állományrendszeren. Például, ha a
felhasználónak az állományrendszeren
500 kilobyte-os erős korlátot
állítottunk be, és éppen 490
kilobyte-nál tart, akkor a felhasználó
innen már csak 10 kilobyte-nyi helyet foglalhat le. 11
kilobyte lefoglalása már nem fog sikerrel
járni.</para>
<indexterm><primary>gyenge korlát</primary></indexterm>
<para>Ezzel szemben a gyenge korlátok (soft limit) egy
adott ideig átléphetőek. Ezt az időt
türelmi időnek (grace period) nevezik, ami
alapértelmezés szerint egy hét. Ha a
felhasználó a gyenge korláton felül
marad a türelmi idő után is, akkor ezt a gyenge
korlát erőssé válik és
semmilyen további helyfoglalásra nem lesz
lehetősége. Amikor a felhasználók
újra a gyenge korlát alá kerül, a
türelmi idő is visszaáll a
beállított értékére.</para>
<para>A most következő példában az
&man.edquota.8; parancsot mutatjuk be. Amikor meghívjuk
az &man.edquota.8; parancsot, akkor elindul az
<envar>EDITOR</envar> környezeti változónak
megfelelő szövegszerkesztő, illetve ennek
hiányában a <application>vi</application>,
és lehetőségünk nyílik a
kvóta korlátainak
módosítására.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>edquota -u <replaceable>teszt</replaceable></userinput></screen>
<programlisting>Quotas for user <replaceable>teszt</replaceable>:
/usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 50, hard = 75)
inodes in use: 7, limits (soft = 50, hard = 60)
/usr/var: kbytes in use: 0, limits (soft = 50, hard = 75)
inodes in use: 0, limits (soft = 50, hard = 60)</programlisting>
<para>Normális esetben minden kvótával
rendelkező állományrendszerhez két
sort kapunk. Közülük az egyik sorban szerepelnek
a blokkok korlátai, a másikban az
állományleírók korlátai. Ha
valamelyiküket meg akarjuk változtatni, akkor
egyszerűen csak át kell írnunk az adott
korlát értékét.
Például növeljük meg a
felhasználók 50-es gyenge és 75-ös
erős blokk korlátját 500-as gyenge és
600-as erős korlátra. Ehhez szerkesszük
át a</para>
<programlisting>/usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 50, hard = 75)</programlisting>
<para>sort erre:</para>
<programlisting>/usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 500, hard = 600)</programlisting>
<para>Az új korlátok akkor fognak
érvénybe lépni, miután
kiléptünk a
szövegszerkesztőből.</para>
<para>Néha hasznos lehet a korlátokat adott
felhasználói azonosítókhoz
beállítani. Ezt az &man.edquota.8; parancs
<option>-p</option> paraméterével tudjuk
elvégezni. Először is állítsuk
be egy felhasználónak a beállítani
kívánt korlátokat, majd futtassuk le az
<command>edquota -p <replaceable>teszt</replaceable>
<replaceable>kezdőuid</replaceable>-<replaceable>véguid</replaceable></command>
parancsot. Például ha a
<username>teszt</username> nevű
felhasználónak állítottuk be a
számunkra megfelelő korlátokat, akkor a
következő paranccsal lehet a rá
vonatkozó korlátokat kiterjeszteni a 10&nbsp;000
és 19&nbsp;999 közötti
azonosítójú
felhasználókra:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>edquota -p <replaceable>teszt</replaceable> <replaceable>10000</replaceable>-<replaceable>19999</replaceable></userinput></screen>
<para>Erről bővebben az &man.edquota.8; man
oldalán kaphatunk
felvilágosítást.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>A kvóták korlátainak és a
lemezhasználat ellenőrzése</title>
<indexterm>
<primary>lemezkvóták</primary>
<secondary>ellenőrzése</secondary>
</indexterm>
<para>A kvóták korlátait és a lemez
jelenlegi kihasználtságát a &man.quota.1;
vagy &man.repquota.8; parancsokkal is ellenőrizhetjük.
A &man.quota.1; parancs segítségével
ellenőrizhető az egyes felhasználók vagy
csoportok kvótája és
lemezhasználata. A felhasználók csak a
saját adataikhoz férhetnek hozzá, illetve
mindazon csoportokéhoz, aminek tagjai. Egyedül a
rendszeradminisztrátor képes látni az
összes felhasználó és csoport
kvótáját. A &man.repquota.8; paranccsal
kérdezhető le az összes kvóta és
lemezhasználat rövid kimutatása minden olyan
állományrendszeren, ahol azok
engedélyezettek.</para>
<para>A következő kimenet a <command>quota -v</command>
parancstól származik, ahol a
felhasználónak két
állományrendszeren is vannak
kvótái:</para>
<programlisting>Disk quotas for user <replaceable>teszt</replaceable> (uid 1002):
Filesystem usage quota limit grace files quota limit grace
/usr 65* 50 75 5days 7 50 60
/usr/var 0 50 75 0 50 60</programlisting>
<indexterm><primary>türelmi idő</primary></indexterm>
<para>A fenti példában látható, hogy a
felhasználó a <filename>/usr</filename>
állományrendszeren pillanatnyilag 15 kilobyte-tal
van az 50&nbsp;kilobyte-os gyenge korlátja felett
és 5 napja van hátra a türelmi
időből. Vegyük észre a szám
mellett levő csillagot (<literal>*</literal>), amivel a
rendszer jelzi, hogy a felhasználó
túllépte a korlátját.</para>
<para>A &man.quota.1; parancs kimenetében
általában nem jelennek meg azok az
állományrendszerek, amelyeken a
felhasználónak ugyan vannak kvótái,
de nem foglal rajtuk lemezterületet. A <option>-v</option>
beállítás megadásával ezek az
állományrendszerek is
láthatóvá válnak, mint ahogy azt a
fenti példában is megfigyelhettük a
<filename>/usr/var</filename> esetében.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Kvóták NFS-en keresztül</title>
<indexterm><primary>NFS</primary></indexterm>
<para>A kvóták az NFS szerver
kvótákért felelős
alrendszerében is engedélyezhetőek. Az
&man.rpc.rquotad.8; démon teszi az NFS klienseken
futtatott &man.quota.1; parancsok számára
elérhetővé a kvótákkal
kapcsolatos információkat, aminek
köszönhetően a felhasználók
távolról is képesek lekérdezni a
kvótáikat.</para>
<para>Az <command>rpc.rquotad</command>
aktivilásához a következőt kell
beállítani az <filename>/etc/inetd.conf</filename>
állományban:</para>
<programlisting>rquotad/1 dgram rpc/udp wait root /usr/libexec/rpc.rquotad rpc.rquotad</programlisting>
<para>Majd ne felejtsük el újraindítani az
<command>inetd</command> démont sem:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>/etc/rc.d/inetd restart</userinput></screen>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="disks-encrypting">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Lucky</firstname>
<surname>Green</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
<affiliation>
<address><email>shamrock@cypherpunks.to</email></address>
</affiliation>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>A lemezpartíciók
titkosítása</title>
<indexterm>
<primary>lemezek</primary>
<secondary>titkosítása</secondary>
</indexterm>
<para>A &os; kitűnő futásközbeni
védelmet ajánl fel az adatok illetéktelen
hozzáférése ellen. Az
állományok engedélyei és a
kötelező
hozzáférés-vezérlés (Mandatory
Access Control, MAC, lásd <xref linkend="mac"/>)
segítenek megvédeni érzékeny
adatainkat az illéktelenek ellen az operációs
rendszer futása és a
számítógép működése
során. Azonban az operációs rendszerben
kezelt engedélyek teljesen hatástalanok abban az
esetben, ha a támadó fizikailag is képes
hozzáférni a
számítógépünkhöz,
eltávolítani a merevlemezt és egy
másik operációs rendszer
segítségével kielemezni a rajta
található fontos adatainkat.</para>
<para>Függetlenül attól, hogy a
támadó valójában miként is
férkőzött hozzá a
merevlemezünkhöz, vagy miként kapcsolta le a
számítógépünket, a &os;
megtalálható <application>GEOM alapú
lemeztitkosítás (gbde)</application> és a
<command>geli</command> titkosítási alrendszer
egyaránt képes védelmet nyújtani a
számítógépen található
állományrendszerek számára az
értékes adatok után kutató igen
motivált betörők ellen. A csupán egyes
állományokra kiterjedő körmönfont
titkosítási módszerekkel szemben a
<command>gbde</command> és a <command>geli</command> az
egész állományrendszert
észrevétlen módon titkosítja.
Titkosítatlan adat nem is kerül a merevlemezre.</para>
<sect2>
<title>A lemez titkosítása a
<application>gbde</application>
használatával</title>
<procedure>
<step>
<title>Váljunk <username>root</username>
felhasználóvá</title>
<para>A <application>gbde</application>
beállításához
rendszeradminisztrátori jogosultságokra lesz
szükségünk.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>su -</userinput>
Password:</screen>
</step>
<step>
<title>Adjuk hozzá a &man.gbde.4;
támogatását a rendszermag
konfigurációs
állományához</title>
<para>Tegyük a következő sort a rendszermag
beállításait tartalmazó
állományba:</para>
<para><literal>options GEOM_BDE</literal></para>
<para>Fordítsuk újra a rendszermagot a <xref
linkend="kernelconfig"/>ben leírtak szerint.</para>
<para>Indítsuk el a
számítógépet az új
rendszermaggal.</para>
</step>
<step>
<para>A rendszermag újrafordítása helyett
a <command>kldload</command> paranccsal is
betölthetjük a &man.gbde.4;
modulját:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>kldload geom_bde</userinput></screen>
</step>
</procedure>
<sect3>
<title>A titkosított merevlemez
előkészítése</title>
<para>A következő példa azt feltételezi,
hogy a rendszerünkhöz egy új merevlemezt adunk
hozzá, amin egyetlen titkosított
partíció foglal helyet. Ezt a
partíciót a <filename>/private</filename>
könyvtárba fogjuk csatlakoztatni. A
<application>gbde</application> használható a
<filename>/home</filename> és a
<filename>/var/mail</filename>
titkosítására is, de ennek
megvalósítása olyan bonyolult
utasításokat igényel, amelyek
meghaladják ennek a bevezetésnek a
kereteit.</para>
<procedure>
<step>
<title>Az új merevlemez
hozzáadása</title>
<para>A <xref linkend="disks-adding"/>ban bemutatottak szerint
adjuk hozzá a rendszerünkhöz az új
merevlemezt. A példában az új lemez
partícióját a
<devicename>/dev/ad4s1c</devicename> néven fogjuk
tudni elérni. A
<devicename>/dev/ad0s1<replaceable>*</replaceable></devicename>
eszközök a példában szereplő
&os; rendszer szabványos partícióit
jelölik.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ls /dev/ad*</userinput>
/dev/ad0 /dev/ad0s1b /dev/ad0s1e /dev/ad4s1
/dev/ad0s1 /dev/ad0s1c /dev/ad0s1f /dev/ad4s1c
/dev/ad0s1a /dev/ad0s1d /dev/ad4</screen>
</step>
<step>
<title>Hozzunk létre egy könyvtárat a gbde
zárolásainak
tárolásához</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>mkdir /etc/gbde</userinput></screen>
<para>A <application>gbde</application>nek azért van
szüksége a zárolásokat
rögzítő állományokra, hogy
hozzá tudjon férni a titkosított
partíciókhoz. Amennyiben ezt nem tudja
megtenni, a <application>gbde</application>
anélkül nem lesz képes visszafejteni a
titkosított partíciókon tárolt
adatokat, hogy az ezeket elérni akaró
szoftvereknek ne kelljen jelentősebb
mértékben manuálisan beavatkoznia.
Mindegyik titkosított partíció
külön zároló állományt
használ.</para>
</step>
<step>
<title>A gbde partíció
inicializálása</title>
<para>A <application>gbde</application> által
használt partíciókat használatuk
előtt inicializálni kell. Ezt a műveletet
azonban csak egyszer kell elvégezni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>gbde init /dev/ad4s1c -i -L /etc/gbde/ad4s1c.lock</userinput></screen>
<para>A &man.gbde.8; ekkor elindít egy
szövegszerkesztőt és benne egy sablon
segítségével be tudjuk
állítani a különböző
konfigurációs értékeket. Az
UFS1 vagy UFS2 használata esetén
állítsuk a szektorméretet
2048-ra:</para>
<programlisting>$<!-- anti-pre-commit-check -->FreeBSD: src/sbin/gbde/template.txt,v 1.1 2002/10/20 11:16:13 phk Exp $
#
# Sector size is the smallest unit of data which can be read or written.
# Making it too small decreases performance and decreases available space.
# Making it too large may prevent filesystems from working. 512 is the
# minimum and always safe. For UFS, use the fragment size
#
sector_size = 2048
[...]
</programlisting>
<para>A megjegyzés fordítása:</para>
<programlisting>A szektorméret az adatok írásának és olvasásának legkisebb egysége. Ha
túlságosan kicsire választjuk meg, akkor csökken a teljesítmény és csökken a
rendelkezésre álló hely. Ha viszont túlságosan nagyra hagyjuk, akkor azzal
akadályozzuk az állományrendszerek munkáját. 512 a legkisebb érték, amely mindig
megbízható. Az UFS esetén használjuk a fragmensek méretét.</programlisting>
<para>A &man.gbde.8; kétszer is rá fog
kérdeni az adatok titkosítására
használt jelmondatra. A jelmondatnak
természetesen mind a kétszer ugyanannak kell
lennie. A <application>gbde</application>
védelmének hatékonysága teljesen
mértékben az általunk választott
jelmondat minőségétől függ
<footnote>
<para>A könnyen megjegyezhető ám
mégis biztonságos jelmondatok
megválasztásához a <ulink
url="http://world.std.com/~reinhold/diceware.html">Diceware
Passphrase</ulink> honlapján találunk egy
kis segítséget
(angolul).</para>
</footnote>.</para>
<para>A <command>gbde init</command> parancs létrehoz
egy zároló állományt a
<application>gbde</application> partícióhoz,
amely ebben a példában az
<filename>/etc/gbde/ad4s1c.lock</filename> néven
keletkezett. A <application>gbde</application>
zároló állományainak
<quote>.lock</quote> névre kell
végződniük, mivel az
<filename>/etc/rc.d/gbde</filename>
indítószkript csak ebben az esetben
észleli rendesen.</para>
<caution>
<para>A <application>gbde</application> zároló
állományait a titkosított
partíciók tartalmával együtt
<emphasis>kell</emphasis> lementeni. Miközben a
zároló állomány
törlése nem tudja megakadályozni, hogy
az elszánt támadó visszafejtse a
<application>gbde</application> által
titkosított partíciót, addig a
zároló állomány
nélkül a jogos tulajdonos órási
mennyiségű munka befektetése
nélkül képtelen lesz
hozzáférni a rajta levő adatokhoz. Ez
utóbbitól egyébként a
&man.gbde.8; és a rendszer tervezője is
totálisan elhatárolja magát.</para>
</caution>
</step>
<step>
<title>A titkosított partíció
illesztése a rendszermaghoz</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>gbde attach /dev/ad4s1c -l /etc/gbde/ad4s1c.lock</userinput></screen>
<para>Ekkor a titkosított partíció
illesztéséhez a rendszer kérni fogja az
inicializálás során választott
jelmondatot. Ezután az új titkosított
eszköz megjelenik a <filename>/dev</filename>
könyvtárban
<devicename>/dev/<replaceable>eszköznév</replaceable>.bde</devicename>
néven:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ls /dev/ad*</userinput>
/dev/ad0 /dev/ad0s1b /dev/ad0s1e /dev/ad4s1
/dev/ad0s1 /dev/ad0s1c /dev/ad0s1f /dev/ad4s1c
/dev/ad0s1a /dev/ad0s1d /dev/ad4 /dev/ad4s1c.bde</screen>
</step>
<step>
<title>Állományrendszer
kialakítása egy titkosított
eszközön</title>
<para>Ahogy sikerült a titkosított eszközt
illeszteni a rendszermaghoz, létre is tudunk hozni
egy állományrendszert rajta. Erre a
célra a &man.newfs.8; remekül
használható. Mivel egy új UFS2
állományrendszerek
inicializálása sokkal gyorsabb a régi
UFS1 állományrendszerek
inicializálásánál, ezért
a &man.newfs.8; használata esetén az
<option>-O2</option> beállítás
megadása ajánlott.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>newfs -U -O2 /dev/ad4s1c.bde</userinput></screen>
<note>
<para>A &man.newfs.8; parancsot egy illesztett
<application>gbde</application> partíción
kell végrehajtani, amit onnan ismerhetünk meg,
hogy az eszköz nevében szerepel a
<devicename><replaceable>*</replaceable>.bde</devicename>
kiterjesztés.</para>
</note>
</step>
<step>
<title>A titkosított partíció
csatlakoztatása</title>
<para>Hozzunk létre egy csatlakozási pontot a
titkosított állományrendszer
számára.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mkdir <replaceable>/privát</replaceable></userinput></screen>
<para>Csatlakoztassuk a titkosított
állományrendszert.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount /dev/ad4s1c.bde <replaceable>/privát</replaceable></userinput></screen>
</step>
<step>
<title>Ellenőrizzük a titkosított
állományrendszer
működőképességét</title>
<para>A titkosított állományrendszert
most már látja a &man.df.1; program és
készen áll a használatra.</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>df -H</userinput>
Filesystem Size Used Avail Capacity Mounted on
/dev/ad0s1a 1037M 72M 883M 8% /
/devfs 1.0K 1.0K 0B 100% /dev
/dev/ad0s1f 8.1G 55K 7.5G 0% /home
/dev/ad0s1e 1037M 1.1M 953M 0% /tmp
/dev/ad0s1d 6.1G 1.9G 3.7G 35% /usr
/dev/ad4s1c.bde 150G 4.1K 138G 0% /private</screen>
</step>
</procedure>
</sect3>
<sect3>
<title>Létező titkosított
állományrendszerek csatlakoztatása</title>
<para>A rendszer minden egyes indítása után
az összes titkosított
állományrendszert tényleges
használata előtt újra illeszteni kell a
rendszermaghoz, ellenőrizni az épségét
és csatlakoztatni. Az ehhez szükséges
parancsokat <username>root</username>
felhasználóként kell kiadni.</para>
<procedure>
<step>
<title>A gbde partíció illesztése a
rendszermaghoz</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>gbde attach /dev/ad4s1c -l /etc/gbde/ad4s1c.lock</userinput></screen>
<para>A <application>gbde</application> partíció
inicializálása során megadott
jelmondatot kell megadnunk a művelet
elvégzéséhez.</para>
</step>
<step>
<title>Az állományrendszer
épségének
ellenőrzése</title>
<para>Mivel a titkosított
állományrendszerek az automatikus
csatlakoztatáshoz még nem
szerepeltethetőek az <filename>/etc/fstab</filename>
állományban, ezért az ilyen
állományrendszereket csatlakoztatásuk
előtt manuálisan ellenőriztetni kell a
&man.fsck.8; lefuttatásával.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>fsck -p -t ffs /dev/ad4s1c.bde</userinput></screen>
</step>
<step>
<title>A titkosított állományrendszer
csatlakoztatása</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount /dev/ad4s1c.bde <replaceable>/privát</replaceable></userinput></screen>
<para>A titkosított állományrendszer most
már készen áll a
használatra.</para>
</step>
</procedure>
<sect4>
<title>A titkosított partíciók
önálló csatlakoztatása</title>
<para>Lehet írni olyan szkriptet, amely a
titkosított partíciókat
magától illeszti, ellenőrzi és
csatlakoztatja, de biztonsági
megfontolásokból semmi esetben sem szabad
tartalmaznia a &man.gbde.8; jelszavát. Ehelyett azt
javasoljuk, hogy az ilyen szkripteknek külön meg
kelljen adni a jelszót konzolon vagy az &man.ssh.1;
használatán keresztül.</para>
<para>De használhatjuk a mellékelt
<filename>rc.d</filename> szkriptet is. A szkript
paramétereit az &man.rc.conf.5;
állományon keresztül adhatjuk meg,
például:</para>
<programlisting>gbde_autoattach_all="YES"
gbde_devices="ad4s1c"
gbde_lockdir="/etc/gbde"</programlisting>
<para>Ilyenkor a <application>gbde</application> által
használt jelmondatot a rendszer
indításakor kell megadni. Miután
begépeltük a megfelelő jelmondatot, a
titkosított <application>gbde</application>
partíció magától
csatlakoztatásra kerül. Ez akkor lehet hasznos,
ha a <application>gbde</application>
megoldását hordozható
számítógépeken
alkalmazzuk.</para>
</sect4>
</sect3>
<sect3>
<title>A gbde által alkalmazott titkosítási
módszerek</title>
<para>A &man.gbde.8; a szektorok tartalmát 128&nbsp;bites
AES használatával CBC módban
titkosítja. A lemezen található minden
egyes szektort eltérő AES kulccsal kódolja.
A <application>gbde</application> kriptográfiai
felépítését, valamint mindazt,
hogy az egyes szektorok kulcsai miként
származtathatóak a felhasználó
által megadott jelmondatból, a &man.gbde.4; man
oldalán olvashatjuk.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>Kompatibilitási problémák</title>
<para>A &man.sysinstall.8; nem kompatibilis a
<application>gbde</application> által
titkosított eszközökkel. A
&man.sysinstall.8; indítása előtt minden
<devicename><replaceable>*</replaceable>.bde</devicename>
eszközt ki kell iktatni a rendszermagból,
különben az eszközök keresése
során össze fog omlani. A
példánkban használt titkosított
eszközt a következő paranccsal kell
lekapcsolni:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>gbde detach /dev/ad4s1c</userinput></screen>
<para>Továbbá megjegyezzük azt is, hogy a
&man.vinum.4; nem használja a &man.geom.4; alrendszert,
ezért a <application>gbde</application>
alkalmazása során nem használhatunk
<application>Vinum</application>-köteteket.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2>
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Daniel</firstname>
<surname>Gerzo</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>A lemezek titkosítása a
<command>geli</command> használatával</title>
<para>A &os; 6.0&nbsp;változatától kezdve egy
új kriptográfiai GEOM osztály is a
rendelkezésünkre áll, melyet pillanatnyilag
&a.pjd; fejleszt. A <command>geli</command> segédprogram
némileg különböző a
<command>gbde</command> megoldásától
&mdash; más lehetőségeket kínál
fel és a titkosítást is egy
eltérő séma mentén
valósítja meg.</para>
<para>A &man.geli.8; legfontosabb jellemzői a
következők:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>A &man.crypto.9; keretrendszerét használja
&mdash; tehát ha rendelkezünk
kriptográfiai hardverrel, akkor a
<command>geli</command> automatikusan használni
fogja.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Több kriptográfiai algoritmust is ismer
(melyek jelenleg az AES, Blowfish és a 3DES).</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Segítségével a
rendszerindításhoz használt
(gyökér) partíció is
titkosítható. Ilyenkor a
szükséges jelmondatot a rendszer
indításakor kell megadni.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Két független kulcsot (például
egy <quote>kulcsot</quote> és egy <quote>céges
kulcsot</quote>) is használhatunk vele.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A <command>geli</command> gyors &mdash; egyszerűen
csak szektorról szektorra titkosít.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Lehetővé teszi a mesterkulcsok
mentését is
visszaállítását. Ha a
felhasználó véletlenül
megsemmisítené a kulcsát, akkor a
biztonsági mentésből
helyreállított kulcsok
segítségével vissza tudjuk szerezni az
adatainkat is.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Segítségével a lemezeket
véletlenszerű, egyszeri jelszavakkal is
illeszthetjük &mdash; ez különösen
fontos lapozóterületek és ideiglenes
állományrendszerek esetében.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>A <command>geli</command> által
felkínált lehetőségekről a
&man.geli.8; man oldalán találhatunk
többet.</para>
<para>A következő lépések
bemutatják, hogyan lehet a &os; rendszermagjában
engedélyezni a <command>geli</command>
támogatását, és hogyan lehet
létrehozni és használni egy
<command>geli</command> titkosítással
rendelkező adathordozót.</para>
<para>A <command>geli</command> alkalmazásához
legalább a &os; 6.0-RELEASE vagy későbbi
változatára van szükségünk.
Mivel a rendszermagot is módosítanunk kell,
ezért rendszeradminisztrátori jogosultságok
kellenek a műveletek
elvégzéséhez.</para>
<procedure>
<step>
<title>A <command>geli</command>
támogatásának hozzáadása
a rendszermaghoz</title>
<para>Vegyük hozzá a következő sorokat a
rendszermag beállításait
tartalmazó állományhoz:</para>
<programlisting>options GEOM_ELI
device crypto</programlisting>
<para>Fordítsuk újra a rendszermagot a <xref
linkend="kernelconfig"/>ben leírtak szerint.</para>
<para>Betölthetjük a <command>geli</command>
modulját is a rendszer indításakor.
Ehhez a következő sort kell betenni a
<filename>/boot/loader.conf</filename>
állományba:</para>
<programlisting>geom_eli_load="YES"</programlisting>
<para>A &man.geli.8; most már használható
a rendszermagban.</para>
</step>
<step>
<title>A mesterkulcs legenerálása</title>
<para>A most következő példában egy
kulcsot tartalmazó állomány
létrehozását illusztráljuk, amit
a <filename
class="directory"><replaceable>/privát</replaceable></filename>
könyvtárba csatlakoztatott titkosított
adathordozó mesterkulcsához fogunk
használni. A kulcs állomány a
mesterkulcs titkosításához
felhasznált véletlenszerű adatot fogja
tartalmazni, valamint rajta kívül még a
mesterkulcsot egy jelmondattal is védjük. Az
adathordozó szektormérete 4&nbsp;kilobyte-os
lesz. Emellett még bemutatjuk, hogyan kell
illeszteni egy <command>geli</command>-adathordozót,
állományrendszert létrehozni rajta,
csatlakoztatni, dolgozni vele és lekapcsolni.</para>
<para>A nagyobb teljesítmény
érdekében javasolt nagyobb
szektorméretet választani (mint
például 4&nbsp;kilobyte).</para>
<para>A mesterkulcsot egy jelmondattal fogjuk védeni
és a kulcsok készítéséhez
használt adatforrás a
<filename>/dev/random</filename> lesz. A
<filename>/dev/da2.eli</filename>, amelyet mit csak
adathordozónak fogunk csak hívni, szektorainak
mérete 4&nbsp;kilobyte lesz.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/random of=/root/da2.key bs=64 count=1</userinput>
&prompt.root; <userinput>geli init -s 4096 -K /root/da2.key /dev/da2</userinput>
Enter new passphrase:
Reenter new passphrase:</screen>
<para>Nem kötelező egyszerre használni a
jelmondatot és a kulcs állományt. A
mesterkulcs elzárásának
bebiztosítására bármelyik
módszer alkalmas.</para>
<para>Ha a kulcs állomány a <quote>-</quote>
paraméterrel adjuk meg, akkor a szabványos
bemenetről olvassa be a program. Ez a példa
több kulcs használatát mutatja be.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cat <replaceable>kulcs1 kulcs2 kulcs3</replaceable> | geli init -K - /dev/da2</userinput></screen>
</step>
<step>
<title>Az adathordozó illesztése a
generált kulccsal</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>geli attach -k /root/da2.key /dev/da2</userinput>
Enter passphrase:</screen>
<para>Az új titkosítatlan eszköz neve
<devicename>/dev/<replaceable>da2</replaceable>.eli</devicename>
lesz.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>ls /dev/da2*</userinput>
/dev/da2 /dev/da2.eli</screen>
</step>
<step>
<title>Az új állományrendszer
kialakítása</title>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/random of=/dev/da2.eli bs=1m</userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs /dev/da2.eli</userinput>
&prompt.root; <userinput>mount /dev/da2.eli <replaceable>/privát</replaceable></userinput></screen>
<para>A titkosított állományrendszer most
már &man.df.1; számára is
látszik és használható:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>df -H</userinput>
Filesystem Size Used Avail Capacity Mounted on
/dev/ad0s1a 248M 89M 139M 38% /
/devfs 1.0K 1.0K 0B 100% /dev
/dev/ad0s1f 7.7G 2.3G 4.9G 32% /usr
/dev/ad0s1d 989M 1.5M 909M 0% /tmp
/dev/ad0s1e 3.9G 1.3G 2.3G 35% /var
/dev/da2.eli 150G 4.1K 138G 0% /private</screen>
</step>
<step>
<title>Az adathordozó leválasztása
és lekapcsolása</title>
<para>Miután befejeztük a munkát a
titkosított partíción, és a
<filename
class="directory"><replaceable>/privát</replaceable></filename>
partícióra már nincs tovább
szükségünk, érdemes
leválasztanunk és kiiktatnunk a
<command>geli</command> titkosítású
partíciót a rendszermagból.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>umount <replaceable>/privát</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>geli detach da2.eli</userinput></screen>
</step>
</procedure>
<para>A &man.geli.8; használatáról
bővebben a saját man oldalán
tájékozódhatunk.</para>
<sect3>
<title>A <filename>geli</filename> <filename>rc.d</filename>
szkriptjének használata</title>
<para>A <command>geli</command> mellett találhatunk egy
saját <filename>rc.d</filename> szkriptet, amely
jelentősen leegyszerűsíti a
<command>geli</command> használatát. A
<command>geli</command> például így
paraméterezhető az &man.rc.conf.5;
állományon keresztül:</para>
<programlisting>geli_devices="da2"
geli_da2_flags="-p -k /root/da2.key"</programlisting>
<para>Ennek segítségével a
<filename>/dev/da2</filename> eszközt
<command>geli</command> adathordozóként
állítjuk be a <filename>/root/da2.key</filename>
állományban található mesterkulcs
felhasználásával, de az
illesztéskor a <command>geli</command> nem kér
jelmondatot (ezt csak akkor fogja tenni, ha a <literal>geli
init</literal> parancs kiadásához
hozzátesszük a <option>-P</option>
beállítást). A rendszer
leállítása előtt pedig a
<command>geli</command> adathordozó így
automatikusan leválasztásra kerül.</para>
<para>Az <filename>rc.d</filename>
beállításával kapcsolatos
tudnivalókat a kézikönyv <link
linkend="configtuning-rcd">rc.d</link> szkriptekről
szóló szakaszában ismerhetjük
meg.</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="swap-encrypting">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Christian</firstname>
<surname>Brüffer</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>A lapozóterület titkosítása</title>
<indexterm>
<primary>lapozóterület</primary>
<secondary>titkosítása</secondary>
</indexterm>
<para>A &os;-ben a lapozóterület
titkosítása nagyon könnyen
beállítható és már a
&os;&nbsp;5.3-RELEASE változata óta
elérhető. Attól függően, hogy
konkrétan a &os; melyik verzióját
használjuk, a konfigurációhoz
kapcsolódó beállítások
némileg eltérhetnek. A &os;&nbsp;6.0-RELEASE
változatától kezdődően a
&man.gbde.8; és a &man.geli.8; alrendszerek is
használhatóak a lapozóterület
titkosítására. A korábbi
verziókban egyedül csak a &man.gbde.8;
érhető el. Mind a két rendszer az
<filename>encswap</filename> <link
linkend="configtuning-rcd">rc.d</link> szkriptet
használja.</para>
<para>Az előző szakaszban, vagyis a <link
linkend="disks-encrypting"> A lemezpartíciók
titkosításá</link>ban már röviden
összefoglaltuk a különböző
titkosítással foglalkozó
alrendszereket.</para>
<sect2>
<title>Miért kellene titkosítanunk a
lapozóterületet?</title>
<para>Hasonlóan a lemezpartíciók
titkosításához, a lapozóterület
titkosításának is az a célja, hogy
védjük az érzékeny
információkat. Képzeljük el, hogy egy
olyan alkalmazással dolgozunk, amely jelszavakat kezel.
Amíg ezek a jelszavak a memóriában
maradnak, addig minden a legnagyobb rendben van. Azonban amikor
az operációs rendszer nekilát a fizikai
memória felszabadításához kilapozni
ezeket az adatokat, a jelszavak titkosítatlanul
kerülnek a lemez felületére és egy
támadó számára könnyű
prédává válnak. Ilyen helyzetekben
csak lapozóterület titkosítása
jelenthet megoldást.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Előkészületek</title>
<note>
<para>A szakasz további részében a
<devicename>ad0s1b</devicename> lesz a lapozásra
használt partíció.</para>
</note>
<para>Egészen mostanáig nem titkosítottuk a
lapozóterületet. Így
elképzelhető, hogy a lemezre már
titkosítatlanul kikerültek jelszavak vagy
bármilyen más érzékeny adatok. A
csorba kiköszörülésére a
lapozóterületen található összes
adatot írjuk felül véletlenszerűen
generált szeméttel:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=/dev/random of=/dev/ad0s1b bs=1m</userinput></screen>
</sect2>
<sect2>
<title>A lapozóterület titkosítása a
&man.gbde.8; használatával</title>
<para>Ha a &os; 6.0-RELEASE vagy újabb
változatát használjuk, akkor az
<filename>/etc/fstab</filename> állományban
tegyük hozzá a <literal>.bde</literal>
utótagot az a lapozóterülethez tartozó
eszköz nevéhez.</para>
<programlisting>
# Device Mountpoint FStype Options Dump Pass#
/dev/ad0s1b.bde none swap sw 0 0
</programlisting>
<para>A &os;&nbsp;6.0-RELEASE előtti kiadások
esetében a következő sort is hozzá kell
tennünk az <filename>/etc/rc.conf</filename>
állományhoz:</para>
<programlisting>gbde_swap_enable="YES"</programlisting>
</sect2>
<sect2>
<title>A lapozóterület titkosítása a
&man.geli.8; használatával</title>
<para>A &man.gbde.8; használatához hasonlóan
a &man.geli.8; által felajánlott
titkosítást is alkalmazhatjuk a
lapozóterület védelmére. Ilyenkor az
<filename>/etc/fstab</filename> állományban az
<literal>.eli</literal> utótagot kell hozzátenni a
lapozóterülethez tartozó eszköz
névhez.</para>
<programlisting>
# Device Mountpoint FStype Options Dump Pass#
/dev/ad0s1b.eli none swap sw 0 0
</programlisting>
<para>Az &man.geli.8; az AES algoritmust
alapértelmezés szerint 256&nbsp;bites kulccsal
használja.</para>
<para>Ezek az alapértelmezések
megváltoztathatóak az
<filename>/etc/rc.conf</filename> állományban a
<literal>geli_swap_flags</literal>
beállítás használatával. A
következő sor arra utasítja az
<filename>encswap</filename> rc.d szkriptet, hogy a &man.geli.8;
és a Blowfish algoritmus használatával
hozzon létre egy lapozópartíciót
128&nbsp;bites kulccsal, 4&nbsp;kilobyte-os
szektormérettel és a <quote>detach on last
close</quote> (<quote>lekapcsolás használat
után</quote>) beállítással:</para>
<programlisting>geli_swap_flags="-e blowfish -l 128 -s 4096 -d"</programlisting>
<para>A &os;&nbsp;6.2-RELEASE verzió előtti
rendszerekben a következő sort kell
használni:</para>
<programlisting>geli_swap_flags="-a blowfish -l 128 -s 4096 -d"</programlisting>
<para>A többi beállításhoz a
&man.geli.8; man oldalán a <command>onetime</command>
parancs leírását érdemes
áttanulmányozni.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Ellenőrizzük a
működését</title>
<para>Miután újraindítottuk a rendszert, a
titkosított lapozóterület helyes
működését a <command>swapinfo</command>
paranccsal ellenőrizhetjük le.</para>
<para>A &man.gbde.8; esetében:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>swapinfo</userinput>
Device 1K-blocks Used Avail Capacity
/dev/ad0s1b.bde 542720 0 542720 0%
</screen>
<para>Valamint a &man.geli.8; esetében:</para>
<screen>&prompt.user; <userinput>swapinfo</userinput>
Device 1K-blocks Used Avail Capacity
/dev/ad0s1b.eli 542720 0 542720 0%
</screen>
</sect2>
</sect1>
</chapter>