doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/install/chapter.xml
Gabor Kovesdan d31228bd31 - MFH
2013-07-06 15:14:42 +00:00

7186 lines
216 KiB
XML

<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2"?>
<!--
The FreeBSD Documentation Project
$FreeBSD$
-->
<!-- The FreeBSD Hungarian Documentation Project
Translated by: PALI, Gabor <pgj@FreeBSD.org>
%SOURCE% en_US.ISO8859-1/books/handbook/install/chapter.xml
%SRCID% 1.413
-->
<chapter id="install" lang="hu">
<chapterinfo>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Jim</firstname>
<surname>Mock</surname>
<contrib>Átszervezte, átrendezte és egyes
részeit átdolgozta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Randy</firstname>
<surname>Pratt</surname>
<contrib>A sysinstall bemutatása, ábrái
és bemásolása: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</chapterinfo>
<title>A &os; telepítése</title>
<sect1 id="install-synopsis">
<title>Áttekintés</title>
<indexterm><primary>telepítés</primary></indexterm>
<para>A &os; telepítéséhez egy könnyen
használható szöveges
telepítőprogram, a
<application>sysinstall</application> használható.
Ez a &os; alapértelmezett telepítőprogramja,
habár ezt a különféle
gyártók kedvük szerint lecserélhetik.
Ebben a fejezetben bemutatjuk a &os;
<application>sysinstall</application>
segítségével történő
telepítését.</para>
<para>A fejezet elolvasása során
megismerjük:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>hogyan készítsünk
telepítőlemezeket a &os;-hez;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>a &os; miként hivatkozza és osztja fel a
merevlemezeinket;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>hogyan indítsuk el a
<application>sysinstall</application> programot;</para>
</listitem>
<listitem>
<para>milyen kérdéseket tesz fel nekünk a
<application>sysinstall</application>, mire gondol, hogyan is
kell azokat megválaszolni.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>A fejezet elolvasásához ajánlott:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>a telepítendő &os; verzióhoz
tartozó támogatott hardvereket felsoroló
lista átolvasása és benne a saját
hardvereszközeink megkeresése.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<note>
<para>Általánosan elmondható, hogy a most
következő telepítési
utasítások az &i386; (<quote>PC
kompatibilis</quote>) architektúrájú
számítógépekre vonatkoznak. Ahol
erre szükség van, ott más platformokra
vonatkozó utasítások is szerepelhetnek.
Habár ezt a leírás igyekszünk a
lehető legjobban naprakészen tartani,
elképzelhető, hogy felfedezhetünk kisebb
eltéréseket a telepítőben és az
itt leírtak közt. Ezért ezt a fejezetet
inkább egy általános
útmutatónak javasoljuk, nem pedig egy szó
szerint értelmezendő
kézikönyvként.</para>
</note>
</sect1>
<sect1 id="install-hardware">
<title>Hardverkövetelmények</title>
<sect2 id="install-hardware-minimal">
<title>Minimális konfiguráció</title>
<para>A &os; telepítéséhez
szükséges minimális
konfiguráció &os; verziónként
és architektúránként
eltérő.</para>
<para>A minimális konfigurációt a &os;
honlapján a <ulink
url="http://www.FreeBSD.org/releases/index.html">kiadásokról
szóló oldalon</ulink>, az <quote>Installation
Notes</quote> részben találhatjuk meg. Ezt a
következő szakaszokban foglaljuk össze. A &os;
telepítésének
módszerétől függően
szükségünk lehet egy hajlékonylemezes
(floppy) vagy CD-ROM meghajtóra, esetleg egy
hálózati kártyára. Ezt a <xref
linkend="install-boot-media"/>ban tárgyaljuk.</para>
<sect3>
<title>&os;/&arch.i386; és &os;/&arch.pc98;</title>
<para>A &os;/&arch.i386; és &os;/&arch.pc98;
egyaránt egy 486 vagy jobb processzort és
legalább 24&nbsp;MB memóriát
igényel. A legkisebb telepítéshez
legalább 150&nbsp;MB szabad lemezterület
szükséges.</para>
<note>
<para>Régebbi konfigurációk esetén
nem egy gyorsabb processzor, hanem inkább több
memória beszerzése, illetve több
lemezterület felszabadítása a
fontosabb.</para>
</note>
</sect3>
<sect3>
<title>&os;/&arch.alpha;</title>
<indexterm><primary>Alpha</primary></indexterm>
<note>
<para>Az Alpha támogatás a &os;&nbsp;7.0
beindulásával
eltávolításra került. A
&os;&nbsp;6.<replaceable>X</replaceable> sorozat az
utolsó, amely valamilyen támogatást
ajánl ehhez az architektúrához. Ezzel
kapcsolatban részletesebben a <ulink
url="http://www.FreeBSD.org/releases/index.html">kiadásokkal</ulink>
kapcsolatos információkat tartalmazó
oldalon olvashatunk a &os; honlapján.</para>
</note>
</sect3>
<sect3>
<title>&os;/&arch.amd64;</title>
<para>Két típusú processzor képes
futtatni a &os;/&arch.amd64; verzióját. Az
első ezek közül az AMD64 processzorok,
beleértve az &amd.athlon;64, &amd.athlon;64-FX,
&amd.opteron; vagy újabb processzorokat.</para>
<para>A &os;/&arch.amd64; verzióját
kihasználni képes processzorok másik
csoportja az &intel; EM64T
architektúrájára épülő
processzorok. Ilyen processzor például az
&intel;&nbsp;&core;&nbsp;2 Duo, Quad és Extreme
processzorcsaládok, valamint az &intel;&nbsp;&xeon;
3000, 5000 és 7000 sorozatszámú
processzorai.</para>
<para>Ha nVidia nForce3 Pro-150 alapú géppel
rendelkezünk, ki <emphasis>kell</emphasis> kapcsolnunk a
BIOS-ban az IO APIC használatát. Ha nem
találnánk ilyen beállítást,
akkor helyette magát az ACPI-t kell kikapcsolnunk. A
Pro-150 chipsetnek vannak bizonyos hibái, amelyekre
eddig még nem sikerült megfelelő
megoldást találnunk.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>&os;/&arch.sparc64;</title>
<para>A &os;/&arch.sparc64; telepítéséhez
egy támogatott platformra van
szükségünk (lásd: <xref
linkend="install-hardware-supported"/>).</para>
<para>A &os;/&arch.sparc64; telepítéséhez
egy egész lemezre lesz szükségünk,
mivel a rendszer jelenleg nem képes megosztani azt
más operációs rendszerekkel.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2 id="install-hardware-supported">
<title>Támogatott hardverek</title>
<para>A &os; minden kiadásához mellékelik a
támogatott hardverek listáját <quote>&os;
Hardware Notes</quote> címmel. Ez a dokumentum
többnyire a <filename>HARDWARE.TXT</filename> nevű
állomány, amelyet a rendszer CD-n vagy FTP-n
keresztül elérhető változatának
gyökerében vagy a
<application>sysinstall</application>
dokumentációkat tartalmazó
menüjében találhatunk meg.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-pre">
<title>A telepítés előtt elvégzendő
feladatok</title>
<sect2 id="install-inventory">
<title>Készítsünk leltárt a
számítógépünkről</title>
<para>A &os; telepítése előtt érdemes
összeszedni, pontosan mi minden is található
a számítógépünkben. A &os;
telepítőrutinjai mutatni fogják a
különböző komponensek (merevlemezek,
hálózati kártyák,
CD-meghajtók és a többi) modelljét
és gyártóját. A &os;
ezenkívü megpróbálja kideríteni
a megjelenő eszközök pontos
konfigurációját is, beleértve a
használt IRQ és IO portok
kiosztását. A PC-s hardverek
különféle szeszélyei miatt azonban ez az
iménti folyamat nem minden esetben
megbízható, ezért előfordulhat, hogy
helyesbíteni kell a &os; által
megállapított értékeket.</para>
<para>Ha már van a gépünkön egy
másik operációs rendszer,
például &windows; vagy &linux;, akkor
mindenképpen hasznos lehet az általa
felkínált eszközökkel lekérdezni
a hardvereink beállításait. Ha nem
lennénk biztosak benne, hogy az adott
bővítőkártyákat pontosan milyen
beállításokkal is használjuk,
nézzük meg ezeket magán a
kártyán. A népszerű IRQ
értékek általában a 3, 5 és
7, valamint az IO portok számát
általában tizenhatos számrendszerben
szerepeltetik, például 0x330.</para>
<para>Javasoljuk, hogy nyomtassuk ki vagy írjuk le ezeket a
paramétereket a &os; telepítése előtt.
Ehhez rendezzük ezeket egy táblázatban,
valahogy így:</para>
<table pgwide="1" frame="none">
<title>Példa egy eszközleltárra</title>
<tgroup cols="4">
<colspec colwidth="2*"/>
<colspec colwidth="1*"/>
<colspec colwidth="1*"/>
<colspec colwidth="4*"/>
<thead>
<row>
<entry>Eszköz neve</entry>
<entry>IRQ</entry>
<entry>IO portok</entry>
<entry>Megjegyzés</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry>Első merevlemez</entry>
<entry>-</entry>
<entry>-</entry>
<entry>Mérete 40&nbsp;GB, gyártmánya
Seagate, elsődleges IDE master</entry>
</row>
<row>
<entry>CD-ROM meghajtó</entry>
<entry>-</entry>
<entry>-</entry>
<entry>Elsődleges IDE slave</entry>
</row>
<row>
<entry>Második merevlemez</entry>
<entry>-</entry>
<entry>-</entry>
<entry>Mérete 20&nbsp;GB, gyártmánya
IBM, másodlagos IDE master</entry>
</row>
<row>
<entry>Első IDE vezérlő</entry>
<entry>14</entry>
<entry>0x1f0</entry>
<entry></entry>
</row>
<row>
<entry>Hálózati kártya</entry>
<entry>-</entry>
<entry>-</entry>
<entry>&intel; 10/100</entry>
</row>
<row>
<entry>Modem</entry>
<entry>-</entry>
<entry>-</entry>
<entry>&tm.3com; 56K-s faxmodem, COM1</entry>
</row>
<row>
<entry>&hellip;</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</table>
<para>Ahogy elkészítettük a
számítógépünk
alkatrészeit tartalmazó listát, vessük
ezeket össze a telepítendő &os; kiadás
által megkövetelt eszközökkel.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Mentsük le az adatainkat</title>
<para>Amennyiben a &os; telepítéséhez
használt számítógép
számunkra értékes adatokat tárol,
igyekezzünk lementeni ezeket, és a &os;
tényleges telepítése előtt
győződjünk is meg róla, hogy a
mentés sikeres volt. A &os; telepítőrutinjai
természetesen megerősítést fognak
kérni bármilyen adat lemezre írása
előtt, azonban ha egyszer már elindítottuk a
folyamatot, már semmit sem tudunk
visszafordítani.</para>
</sect2>
<sect2 id="install-where">
<title>Döntsük el a &os;
telepítésének helyét</title>
<para>Ha a &os; telepítéséhez az egész
merevlemezünket fel akarjuk használni, akkor
még nincs miért izgatnunk magunkat &mdash;
nyugodtan átléphetjük ezt a szakaszt.</para>
<para>Amikor viszont a &os;-t más operációs
rendszerek mellé szeretnénk telepíteni,
ismernünk kell, miként is helyezkednek el az adatok
a lemezeken, és hogy ez miként is érint
bennünket.</para>
<sect3 id="install-where-i386">
<title>A lemezek kiosztása a &os;/&arch.i386;
esetén</title>
<para>A PC-k által használt lemezek
különálló darabokra
tagolhatóak. Ezeket a darabokat
<firstterm>partíciók</firstterm>nak
nevezzük. Mivel azonban a &os; maga is tárol
partíciókat, ezért ez az elnevezés
pillanatok alatt megtévesztővé
válhat, ezért ezeket a lemezdarabokat a &os;
lemezslice-oknak vagy egyszerűen csak slice-oknak
hívja. Például a PC-s
lemezpartíciókkal dolgozó,
<command>fdisk</command> nevű &os;-s segédprogram
partíciók helyett is slice-okra hivatkozik. A
PC lemezenként alapvetően csak négy
partíciót enged meg. Ezeket a
partíciókat nevezik <firstterm>elsődleges
partícióknak</firstterm>. Ettől a
korlátozástól egy új típus,
a <firstterm>kiterjesztett partíció</firstterm>
létrehozásával szabadultak meg, amivel
így négynél több
partíció is készíthető.
Lemezenként egyetlen ilyen kiterjesztett
partíció található, de ezen
belül speciális, ún. <firstterm>logikai
partíciók</firstterm> hozhatóak
létre.</para>
<para>Minden partíciónak van egy
<firstterm>partíció-azonosítója</firstterm>,
melyet a partíción található
adatok típusának
megállapítására használnak.
A &os; partícióinak azonosítója a
<literal>165</literal>.</para>
<para>Általánosságban véve minden
operációs rendszer így azonosítja
a partíciókat. Például a DOS
és annak leszármazottai, mint
például a &windows;, minden elsődleges
és logikai partícióhoz egy
<devicename>C:</devicename>-től induló
<firstterm>meghajtó-betűjelet</firstterm>
társít.</para>
<para>A &os;-t egy elsődleges partícióra kell
telepíteni. A &os; az összes adatát,
beleértve minden általunk létrehozott
állományt is, ezen az egyetlen
partíción fogja elhelyezni. Ha viszont
több lemezünk van, többen is, vagy akár
mindegyiken létrehozhatunk &os;-s
partíciókat. A &os; telepítésekor
azonban legalább egy ilyen partíciónak
használhatónak kell lennie. Ez lehet előre
megtisztított üres partíciói is,
vagy akár egy olyan partíció, amelyen
már nem használt adatok vannak.</para>
<para>Ha már mindegyik partíciónk betelt,
akkor a többi operációs rendszer
által felkínált eszközök
(például &ms-dos;-ban vagy &windows;-ban az
<command>fdisk</command>) valamelyikével
először fel kell közülük
szabadítanunk egyet a &os;
számára.</para>
<para>Amennyiben akadna egy használható
partíció, akkor használjuk azt. Ekkor
azonban előfordulhat, hogy ehhez először a
meglévők közül össze kell majd
zsugorítanunk valamelyiket.</para>
<para>A &os; legkisebb telepíthető változata
nagyjából 100&nbsp;MB lemezterületet
igényel. Azonban ez egy <emphasis>nagyon</emphasis>
kicsi változat és szinte semmi helyet nem hagy a
saját állományainknak. Sokkal
valósághűbb, ha grafikus felület
nélkül nagyjából 250&nbsp;MB-ot
mondunk, és legalább 350&nbsp;MB-ot a grafikus
felület használata esetén. Ha ezeken
felül további szoftvereket is telepíteni
kívánunk, még több helyre lesz
szükségünk.</para>
<para>Amikor a &os; számára akarunk helyet
csinálni, vagy partíciókat akarunk
átméretezni, használjuk
például a
<application>&partitionmagic;</application> nevű
kereskedelmi szoftvert, vagy esetleg egy olyan szabad
szoftvert, mint például a
<application>GParted</application>. Ismereteink szerint a
<application>&partitionmagic;</application> és a
<application>GParted</application> is
használható az <acronym>NTFS</acronym>
partíciókkal. A
<application>GParted</application> számos live linuxos
disztribúción megtalálható, ilyen
többek közt a <ulink
url="http://www.sysresccd.org">SystemRescueCD</ulink>.</para>
<para>Gondok lehetnek azonban a &microsoft; Vista által
használt partíciókkal. Ezért nem
árt, ha az átméretezésekor a
kezünk ügyében van a Vista
telepítő CD-je. Természetesen, mint minden
lemezkarbantási művelet esetén, ilyenkor is
határozottan ajánlott biztonsági
mentéseket készíteni.</para>
<warning>
<para>Az említett eszközök helytelen
használata megsemmisítheti a lemezeinken
tárolt adatokat, ezért a használatuk
előtt gondoskodjunk friss,
működőképes biztonsági
mentésekről.</para>
</warning>
<example>
<title>Meglevő partíció használata a
méret megváltoztatása
nélkül</title>
<para>Tegyük fel, hogy a
számítógépünkben egyetlen
4&nbsp;GB méretű lemez van, amelyen
megtalálható a &windows; valamelyik
verziója, és ezt a lemezt korábban
két, egyaránt 2&nbsp;GB méretű
meghajtóra osztottuk, a
<devicename>C:</devicename>-re és
<devicename>D:</devicename>-re. 1&nbsp;GB adatunk van a
<devicename>C:</devicename> meghajtón és
fél&nbsp;GB a <devicename>D:</devicename>-n.</para>
<para>Mindez tehát azt jelenti, hogy a
lemezünkön két partíció
található, betűjelenként egy. Ha
átmásoljuk a <devicename>D:</devicename>
meghajtón levő adatainkat a
<devicename>C:</devicename> meghajtóra, akkor ezzel
felszabadíthatjuk a &os; számára a
második partíciót.</para>
</example>
<example>
<title>Meglevő partíció
zsugorítása</title>
<para>Tegyük fel, hogy a
számítógépünkben egyetlen
4&nbsp;GB méretű lemez van, amelyet teljes
egészében a &windows; valamelyik
példánya foglal el. A &windows;
telepítése során ezért minden
bizonnyal egyetlen nagy partíciót hoztunk
létre, amely a <devicename>C:</devicename>
betűjelet kapta és a mérete 4&nbsp;GB.
Jelen pillanatban másfél&nbsp;GB helyet
használunk a lemezen, és szeretnénk a
&os; számára 2&nbsp;GB helyet
felszabadítani.</para>
<para>A &os; telepítéséhez a
következők valamelyikét kell
tennünk:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>Mentsük le a &windows;-os adatainkat,
telepítsük újra a &windows;-t
úgy, hogy egy 2&nbsp;GB méretű
partíciót választunk neki a
telepítése során.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A partíció
összezsugorítására
használjuk az előbb említett
alkalmazásokat, például a
<application>&partitionmagic;</application>-et.</para>
</listitem>
</orderedlist>
</example>
</sect3>
</sect2>
<sect2>
<title>Szedjük össze a hálózati
beállításainkat</title>
<para>Amennyiben a &os; telepítésének
részeként hálózatra is
szándékozunk csatlakozni (például
egy FTP vagy NFS szerverről akarunk telepíteni),
ismernünk kell a hálózatra vonatkozó
beállításainkat is. A telepítő
rá fog kérdezni ezekre az
információkra, amelyek megadása után
a &os; a telepítés befejezéséhez
csatlakozni tud majd a hálózatra.</para>
<sect3>
<title>Csatlakozás Ethernet-hálózaton,
kábel- vagy DSL-modemen keresztül</title>
<para>Ha egy Ethernet-hálózathoz, vagy
magához az internethez csatlakozunk egy DSL- vagy
kábelmodemen keresztül, akkor az alábbi
adatokra lesz szükségünk:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>IP-cím</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az alapértelmezett átjáró
IP-címe</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A gépünk neve</para>
</listitem>
<listitem>
<para>DNS (névfeloldó) szerverek
IP-címei</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Hálózati maszk</para>
</listitem>
</orderedlist>
<para>Ha nem ismerjük ezeket, érdeklődjünk
a rendszergazdától vagy a
szolgáltatónktól.
Elképzelhető az is, hogy mindezen
információkat <firstterm>DHCP</firstterm>
segítségével, automatikusan kapjuk meg.
Ezt is mindenképpen jegyezzük fel.</para>
</sect3>
<sect3>
<title>Kapcsolódás modemmel</title>
<para>Ha az internet-szolgáltatónkhoz
hagyományos modemen keresztül csatlakozunk, akkor
is tudjuk telepíteni a &os;-t interneten
keresztül, azonban ez nagyon sokáig
tarthat.</para>
<para>Ehhez tudnunk kell:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>Az internet-szolgáltatónk
behívószámát</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A soros (COM) port számát, amelyen
keresztül a modem kapcsolódik a
gépünkhöz</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Az internet-szolgáltatónktól
kapott felhasználói nevet és
jelszót</para>
</listitem>
</orderedlist>
</sect3>
</sect2>
<sect2>
<title>Olvassuk el &os; hibajegyzékét</title>
<para>Habár a &os; Projekt igyekszik a &os; minden egyes
kiadását a lehető
legmegbízhatóbban felkészíteni,
hibák óhatatlanul is maradnak bennük. Nagyon
ritka esetekben ezek a hibák magára a
telepítés folyamatára is kihathatnak.
Amint ezeket a problémákat sikerül
felderíteni és javítani, rögvest
megjelennek a &os; honlapján található
<ulink
url="http://www.FreeBSD.org/releases/&rel.current;R/errata.html">
hibajegyzékben</ulink> (angolul). A
telepítés előtt ezért mindig
ajánlott átolvasni ezt a dokumentumot, így
megbizonyosodunk róla, hogy semmilyen utólag
felmerült probléma nem akadályozza
munkánkat.</para>
<para>Az összes kiadáshoz tartozó
információ, beleértve az egyes
kiadások hibajegyzékeit is, a <ulink
url="&url.base;/index.html">&os;
honlapjáról</ulink> a <ulink
url="&url.base;/releases/index.html">kiadásokra
vonatkozó információkat</ulink>
tartalmazó részen érhető el
(angolul).</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Szerezzük be a &os; telepítéséhez
szükséges állományokat</title>
<para>A &os; telepítése az alábbi helyek
bármelyikén megtalálható
állományok felhasználásával
történik:</para>
<itemizedlist>
<title>Lokálisan:</title>
<listitem>
<para>CD vagy DVD</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Ugyanazon a számítógépen
levő &ms-dos; partíció</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Pendrive (USB-flash-tároló)</para>
</listitem>
<listitem>
<para>SCSI- vagy QIC-szalag</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Floppylemezek</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<itemizedlist>
<title>Hálózaton keresztül:</title>
<listitem>
<para>FTP oldalról, tűzfalon keresztül vagy
szükség szerint HTTP proxy
használatával</para>
</listitem>
<listitem>
<para>NFS szerverről</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Párhuzamos vagy soros vonali kapcsolaton
keresztül</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Ha megvásároltuk a &os; telepítő
CD-jét vagy DVD-jét, akkor már mindennel
rendelkezünk a telepítéshez.
Lépjünk bátran tovább a
következő szakaszra (<xref
linkend="install-boot-media"/>)!</para>
<para>Ha eddig még nem szereztük volna be a &os;
telepítéséhez szükséges
állományokat, ugorjunk a <xref
linkend="install-diff-media"/>hoz, ahol megtudhatjuk, hogyan
készítsük elő a &os;
telepítését az imént felsorolt
helyzetekben. A szakasz elolvasása után pedig
jöjjünk vissza ide, majd folytassuk az olvasást
a <xref linkend="install-boot-media"/>ban.</para>
</sect2>
<sect2 id="install-boot-media">
<title>Készítsünk egy
rendszerindító lemezt</title>
<para>A &os; telepítése úgy kezdődik,
hogy a számítógépünkkel a &os;
telepítőjét indítjuk el &mdash; ez
viszont nem egy olyan program, amit más
operációs rendszerben el tudunk indítani.
A számítógépünk
általában a merevlemezünkre telepített
operációs rendszert indítja el, azonban
beállítható úgy is, hogy az
indulásához egy ún.
<quote>rendszerindító</quote> (bootolható)
floppy lemezt használjon. Napjaink
számítógépei azonban a
CD-meghajtóban levő CD-kről vagy USB
lemezről is el tudnak indulni.</para>
<tip>
<para>Ha CD-n vagy DVD-n megvan a &os; telepítője
(akár megvettük, akár éppen magunk
készítettük) és a
számítógépünk tud CD-ről
vagy DVD-ről rendszert indítani (a BIOS-ban van
egy <quote>Boot Order</quote> vagy hozzá hasonló
nevű beállítás), akkor kihagyhatjuk
ezt a szakaszt. A &os; CD- és DVD image-ek
kiírásával egy
rendszerindításra alkalmas lemezt kapunk,
amiről minden további előkészület
nélkül telepíthetünk.</para>
</tip>
<para>Rendszerindításra alkalmas pendrive-ot az
alábbi lépések mentén tudunk
készíteni:</para>
<procedure>
<step>
<title>Az image állomány
letöltése</title>
<para>A pendrive-okhoz készült image
állományok a <filename
class="directory">ISO-IMAGES/</filename>
könyvtárból tölthetőek le,
<literal>ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/<replaceable>architektúra</replaceable>/ISO-IMAGES/<replaceable>verzió</replaceable>/&os;-&rel.current;-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-memstick.img</literal>
néven. Az
<replaceable>architektúra</replaceable> és
<replaceable>verzió</replaceable> helyére a
telepítendő architektúrát
és verziószámot
helyettesítsük be. Ennek megfelelően
tehát például a
&os;/&arch.i386;&nbsp;&rel.current;-RELEASE változata
a <ulink
url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/&arch.i386;/ISO-IMAGES/&rel.current;/&os;-&rel.current;-RELEASE-&arch.i386;-memstick.img"></ulink>
címről érhető el.</para>
<para>A pendrive image <filename>.img</filename>
kiterjesztéssel rendelkezik. A <filename
class="directory">ISO-IMAGES/</filename>
könyvtár általában több
különféle állományt
tartalmaz, ezek közül kell választanunk a
&os; telepítendő változatának,
és sok esetben a telepítéshez
rendelkezésre álló hardver
típusának megfelelően.</para>
<important>
<para>A következő lépés
megkezdése előtt
<emphasis>készítsünk biztonsági
mentést</emphasis> a pendrive
tartalmáról, mivel minden rajta levő
adat <emphasis>törlődni</emphasis> fog.</para>
</important>
</step>
<step>
<title>A pendrive
előkészítése</title>
<warning>
<para>Az itt található példában
a rendszerindításhoz és így a
művelet végrehajtásához a
<filename>/dev/da0</filename> nevű eszközt
fogjuk használni. Ezt ne felejtsük el
helyettesíteni a rendszerünkön erre a
célra használt eszköz nevével,
máskülönben kárt tehetünk az
adatainkban.</para>
</warning>
<para>A <varname>kern.geom.debugflags</varname>
változó értékének
megfelelő beállításával
engedélyezzük a céleszközön a
Master Boot Record írását.</para>
<screen><userinput>&prompt.root; sysctl kern.geom.debugflags=16</userinput></screen>
</step>
<step>
<title>Az image pendrive-ra írása</title>
<para>Az <filename>.img</filename> kiterjesztésű
állományt <emphasis>nem</emphasis>
egyszerűen a pendrive-ra kell másolni, ez a
lemez teljes tartalmát magában foglalja.
Ennek megfelelően <emphasis>nem</emphasis>
egyszerűen állományokat kell
másolnunk az egyik lemezről a másikra.
Helyette a &man.dd.1; parancs
segítségével írjuk az image
állomány tartalmát
közvetlenül a lemezre.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=&os;-&rel.current;-RELEASE-&arch.i386;-memstick.img of=/dev/<replaceable>da0</replaceable> bs=64k</userinput></screen>
</step>
</procedure>
<para>Rendszerindításra alkalmas floppy lemezt az
alábbi lépések mentén tudunk
készíteni:</para>
<procedure>
<step>
<title>A rendszerindító lemezek image-einek
beszerzése</title>
<important>
<para>A &os; 8.0 kiadásától
kezdődően megszűnik a floppy lemezek
támogatása. Helyette
telepítsünk pendrive-ról, amelyről
fentebb olvashatunk, vagy egyszerűen
használjunk CD-t vagy DVD-t.</para>
</important>
<para>A rendszerindító lemezek a
telepítőeszköz
<filename>floppies/</filename>
könyvtárában találhatóak,
illetve letölthetőek az
<literal>ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/<replaceable>architektúra</replaceable>/<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE/floppies/</literal>
helyről. Az
<replaceable>architektúra</replaceable>
és <replaceable>változat</replaceable>
helyére természtesen írjuk be a
telepíteni kívánt
architektúrát és verziót.
Így például a
&os;/&arch.i386;&nbsp;&rel.current;-RELEASE
rendszerindító lemezei az <ulink
url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/&rel.current;-RELEASE/floppies/"></ulink>
címről érhetőek el.</para>
<para>A floppyk image-ei <filename>.flp</filename>
kiterjesztésűek. A
<filename>floppies/</filename> könyvtár
számos különféle image-et tartalmaz,
ezek közül leginkább a
telepítendő &os; változat, valamint
emellett olykor konkrétan a hardver határozza
meg a használandót. Az esetek
túlnyomó részében négy
floppyra lesz szükségünk:
<filename>boot.flp</filename>,
<filename>kern1.flp</filename>,
<filename>kern2.flp</filename> és
<filename>kern3.flp</filename>. A lemezek image-eit
illető legfrissebb információkat
ugyanazon a könyvtáron belül szereplő
<filename>README.TXT</filename> állományban
olvashatjuk (angolul).</para>
<important>
<para>Az FTP-hez használt programunkat az image-ek
letöltése során ne felejtsük el
<emphasis>bináris (binary)</emphasis>
átviteli módban használni. Egyes
böngészők hajlamosak ugyanis
<emphasis>szöveges (text vagy ASCII)</emphasis>
átviteli módot használni, ami viszont
csak abból vehető észre, hogy nem
tudjuk a lemezekről elindítani a
rendszert.</para>
</important>
</step>
<step>
<title>A floppyk
előkészítése</title>
<para>Mindegyik letöltendő image-hez elő kell
készíteni egy-egy hajlékonylemezt.
Nagyon fontos, hogy ezek a lemezek teljesen
hibátlanok legyenek. Erről a legkönnyebben
úgy győződhetünk meg, ha a lemezeket
magunk formázzuk, és nem bízunk a
különféle előreformázott
(preformatted) floppykban. A &windows;-ban
található formázó
segédprogram sem árul el nekünk semmit a
lemezeken található hibás
részekről, egyszerűen csak
<quote>rossznak</quote> (bad) jelöli meg és
figyelmen kívül hagyja ezeket.
Határozottan ajánljuk, hogy amennyiben a
telepítésnek ezt a módját
választjuk, mindig használjunk teljesen
új floppykat.</para>
<important>
<para>Ha megpróbáljuk telepíteni a
&os;-t, és a telepítőprogram
összeomlik, lefagy vagy bármilyen
furcsaságot művel, elsőként
mindenképpen a floppykra gyanakodhatunk. Ilyenkor
írjuk ki az image-eket új lemezekre
és próbálkozzunk újra a
telepítéssel.</para>
</important>
</step>
<step>
<title>Az image állományok írása a
floppykra</title>
<para>Az <filename>.flp</filename> kiterjesztésű
állományok <emphasis>nem</emphasis> a lemezre
másolható hagyományos
állományok, hanem a lemezek teljes
tartalmának képei, ezért ezeket
egyszerűen <emphasis>nem</emphasis> másolhatjuk
egyik lemezről a másikra. Az image-ek
közvetlen lemezreírásához ehelyett
kifejezetten erre a célra alkalmas
eszközöket kell használnunk.</para>
<indexterm><primary>DOS</primary></indexterm>
<para>Azok számára, akik a floppykat
&ms-dos;/&windows; rendszerű
számítógépeken
kívánják elkészíteni,
mellékeltünk egy <command>fdimage</command>
nevű segédprogramot.</para>
<para>Ha a CD-meghajtónk betűjele
például <devicename>E:</devicename> és a
telepítő CD-n található image-eket
szeretnénk kiírni vele, akkor ezt a parancsot
kell kiadnunk:</para>
<screen><prompt>E:\&gt;</prompt> <userinput>tools\fdimage floppies\boot.flp A:</userinput></screen>
<para>Ezután ismételten adjuk ki az
iménti parancsot minden egyes használni
kívánt <filename>.flp</filename>
állományra, azonban előtte mindig
tegyünk be egy újabb floppyt, és a
ráírt image-ek neveivel folyamatosan
címkézzük fel a lemezeket. A megadott
parancsot természetesen mindig írjuk át
a konkrét <filename>.flp</filename>
állományok tényleges
elérési útvonalainak megfelelően.
Ha nincs CD-nk, akkor az <command>fdimage</command>
programot az &os; FTP oldalán található
<ulink
url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/tools/"><filename
class="directory">tools</filename>
könyvtárból</ulink> is
letölthetjük.</para>
<para>Amikor a lemezeket egy &unix; rendszeren
készítenénk el (például
egy másik &os; rendszeren), akkor a &man.dd.1;
parancs is használható az image
állományok közvetlen
lemezreírásához. &os; alatt így
néz ki a paraméterezése:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>dd if=boot.flp of=/dev/fd0</userinput></screen>
<para>&os;-n a <filename>/dev/fd0</filename> az első
hajlékonylemezes meghajtóra hivatkozik
(tehát az <devicename>A:</devicename>
betűjelű meghajtóra). Ennek
megfelelően a <filename>/dev/fd1</filename> jelenti a
<devicename>B:</devicename> meghajtót és
így tovább. Más &unix;
változatok esetleg más neveket
használhatnak a hajlékonylemezes
meghajtók megnevezésére, ezért
erről érdemes ilyenkor
tájékozódni az adott rendszerhez
tartozó dokumentációban.</para>
</step>
</procedure>
<para>Most már készen állunk a &os;
telepítésére!</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-start">
<title>A telepítés megkezdése</title>
<important>
<para>Alapértelmezés szerint a
telepítés egészen addig nem fog semmit sem
írni a lemezekre, amíg a következő
üzenet fel nem bukkan:</para>
<literallayout class="monospaced">Last Chance: Are you SURE you want continue the installation?
If you're running this on a disk with data you wish to save then WE
STRONGLY ENCOURAGE YOU TO MAKE PROPER BACKUPS before proceeding!
We can take no responsibility for lost disk contents!</literallayout>
<para>A szöveg fordítása:</para>
<literallayout class="monospaced">Utolsó esély: BIZTOSAN folytatni kívánja a telepítést?
Ha olyan lemezre szeretne telepíteni, amelyen fontos adatok
találhatóak, HATÁROZOTTAN JAVASOLJUK, hogy a továbblépés előtt
KÉSZÍTSEN RÓLUK MEGBÍZHATÓ BIZTONSÁGI MÁSOLATOT!
Nem vállalunk semmilyen felelősséget az elveszett adatokért!</literallayout>
<para>A telepítőből tehát a fenti,
végső figyelmeztetés előtt
bármikor ki lehet lépni anélkül, hogy
a merevlemezünkön levő adatokat
veszélyeztetnénk. Ha úgy
érezzük, hogy valamit véletlenül rosszul
állítottunk volna be a telepítés
során, ekkor még minden komolyabb kár
okozása nélkül kikapcsolhatjuk a
számítógépünket.</para>
</important>
<sect2 id="install-starting">
<title>A rendszer indítása</title>
<sect3 id="install-starting-i386">
<title>Rendszerindítás &i386;-on</title>
<procedure>
<step>
<para>Kezdjünk egy kikapcsolt
számítógéppel.</para>
</step>
<step>
<para>Kapcsoljuk be a
számítógépet. Az
indulása során látnunk kell egy olyan
opciót, amivel be tudunk lépni a rendszer
beállításait tartalmazó
menübe, avagy a BIOS-ba. Ezt többnyire a
<keycap>F2</keycap>, <keycap>F10</keycap>,
<keycap>Del</keycap> vagy a <keycombo action="simul">
<keycap>Alt</keycap><keycap>S</keycap></keycombo>
lenyomásával érhetjük el. Ezek
közül használjuk a képernyőn
megjelenő billentyűket. Előfordulhat, hogy
induláskor a
számítógépünk semmilyen
szöveget, csak egy képet mutat. Ilyenkor
általában a <keycap>Esc</keycap>
billentyű megnyomására eltűnik a
kép és láthatóvá
válnak a számunkra fontos
üzenetek.</para>
</step>
<step>
<para>Miután beléptünk a menübe,
keressük meg azt a beállítást,
amely a rendszerindításhoz használt
eszközt határozza meg. Ennek a neve sokszor
<quote>Boot Order</quote> (rendszerindítási
sorrend) vagy valami hozzá hasonló. Itt
mindenféle eszköz felsorolását
találjuk: <literal>Floppy</literal>,
<literal>CDROM</literal>, <literal >First Hard
Disk</literal> (első merevlemezes meghajtó)
és így tovább.</para>
<para>Ha CD-ről akarjuk a telepítést
elindítani, akkor akkor a <literal>CDROM</literal>
eszközt válasszuk. Ha bármilyen
kétség merülne fel bennünk,
keressük meg ezt a beállítást a
számítógéphez és/vagy az
alaplaphoz kapott kézikönyvben.</para>
<para>Igényeink szerint végezzük el a
beállítást, majd mentsük el
és lépjünk ki. Most indítsuk
újra a
számítógépet.</para>
</step>
<step>
<para>Ha a <xref linkend="install-boot-media"/>ban
leírtak szerint rendszerindító
pendrive-ot készítettünk, akkor
bekapcsolás előtt csatlakoztassuk a
számítógéphez.</para>
<para>Ha CD-ről indítjuk a
telepítést, akkor kapcsoljuk be a
számítógépet és az
elindulása után igyekezzünk minél
hamarabb betenni a lemezt a meghajtóba.</para>
<note>
<para>A &os;&nbsp;7.3 és az azt megelőző
változatokban a <xref
linkend="install-boot-media"/>ban leírtak szerint
előkészített floppy-ról is el
tudjuk kezdeni a telepítést. Ezek egyike
lesz az első rendszerindító lemez, a
<filename>boot.flp</filename>. Helyezzük ezt a
lemezt a meghajtóba, és indítsuk el
vele a számítógépet.</para>
</note>
<para>Ha minden próbálkozásunk
ellenére a
számítógépünk a megszokott
módon indul és a meglevő
operációs rendszert tölti be, akkor a
következőkkel lehet a gond:</para>
<orderedlist>
<listitem>
<para>A lemezeket nem raktuk be eléggé
korán. Hagyjuk benn ezeket és
próbáljuk meg ismét
újraindítani a
számítógépet.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Nem állítottuk be jól a BIOS-t.
Próbáljuk meg egészen addig
újra végrehajtani az előző
lépést, amíg a megfelelő
beállítást el nem
találjuk.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A BIOS nem támogatja a kiválasztott
eszközről történő
rendszerindítást.</para>
</listitem>
</orderedlist>
</step>
<step>
<para>A &os; megkezdi az indulását. Ha
CD-ről indítjuk, akkor valami ehhez
hasonlót fogunk látni (a konkrét
verzióra vonatkozó adatokat itt most
kihagytuk):</para>
<screen>Booting from CD-Rom...
645MB medium detected
CD Loader 1.2
Building the boot loader arguments
Looking up /BOOT/LOADER... Found
Relocating the loader and the BTX
Starting the BTX loader
BTX loader 1.00 BTX version is 1.02
Console: internal video/keyboard
BIOS CD is cd0
BIOS drive C: is disk0
BIOS drive D: is disk1
BIOS 639kB/261056kB available memory
FreeBSD/i386 bootstrap loader, Revision 1.1
Loading /boot/defaults/loader.conf
/boot/kernel/kernel text=0x64daa0 data=0xa4e80+0xa9e40 syms=[0x4+0x6cac0+0x4+0x88e9d]
\</screen>
<para>Amikor floppyról indítjuk a rendszert,
ehhez hasonlóval találkozhatunk (itt sem
szerepelnek most verzióadatok):</para>
<screen>Booting from Floppy...
Uncompressing ... done
BTX loader 1.00 BTX version is 1.01
Console: internal video/keyboard
BIOS drive A: is disk0
BIOS drive C: is disk1
BIOS 639kB/261120kB available memory
FreeBSD/i386 bootstrap loader, Revision 1.1
Loading /boot/defaults/loader.conf
/kernel text=0x277391 data=0x3268c+0x332a8 |
Insert disk labelled "Kernel floppy 1" and press any key...</screen>
<para>Kövessük a képernyőn
megjelenő utasítást (<quote>Helyezze be a
"Kernel floppy 1" címkéjű lemezt
és nyomjon meg egy billentyűt...</quote>),
tehát vegyük ki a <filename>boot.flp</filename>
image-hez tartozó lemezt és tegyük be
helyette a <filename>kern1.flp</filename> image-hez
tartozó lemezt, majd nyomjuk le az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt. Várjuk meg
amíg a rendszer megkezdi az indulást az
első lemezről, majd az utasításoknak
megfelelően folyamatosan tegyük be a soron
következő lemezeket.</para>
</step>
<step>
<para>Miután elindítottuk a rendszert
CD-ről, pendrive-ról vagy floppy-ról, a
rendszerindítási folyamat be fogja hozni a
&os; rendszertöltőjének
menüjét:</para>
<figure id="boot-loader-menu">
<title>&os; rendszerbetöltő menüje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/boot-loader-menu"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Várjuk ki a tíz másodperces
szünetet vagy egyből nyomjuk le az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
</step>
</procedure>
</sect3>
<sect3>
<title>Rendszerindítás &sparc64;-en</title>
<para>A legtöbb &sparc64; alapú rendszert úgy
állították be, hogy automatikusan
lemezről induljon. A &os;
telepítéséhez azonban
hálózaton keresztül vagy CD-ről kell
indítanunk a rendszert, ezért
módosítanunk kell a PROM (az OpenFirmware)
beállításait.</para>
<para>Mindehhez indítsuk újra a rendszert
és várjuk meg, amíg feltűnik a
rendszerindító üzenet. A konkrét
üzenet nagyban függ a
számítógép
típusától, azonban valami ilyesmi
lesz:</para>
<screen>Sun Blade 100 (UltraSPARC-IIe), Keyboard Present
Copyright 1998-2001 Sun Microsystems, Inc. All rights reserved.
OpenBoot 4.2, 128 MB memory installed, Serial #51090132.
Ethernet address 0:3:ba:b:92:d4, Host ID: 830b92d4.</screen>
<para>Amikor megpróbálja a rendszert
elindítani a lemezről, a PROM
parancssorának bekéréshez nyomjuk le a
billentyűzeten az <keycombo
action="simul"><keycap>L1</keycap>
<keycap>A</keycap></keycombo> vagy a <keycombo action="simul">
<keycap>Stop</keycap><keycap>A</keycap></keycombo>
billentyűket, esetleg a soros konzolon keresztül
küldjünk egy <command>BREAK</command> parancsot
(például a &man.tip.1; vagy &man.cu.1; man
oldalakon szereplő <command>~#</command> parancs
használatával). Körülbelül
így néz ki:</para>
<screen><prompt>ok </prompt><co id="prompt-single"/>
<prompt>ok {0} </prompt><co id="prompt-smp"/></screen>
<calloutlist>
<callout arearefs="prompt-single">
<para>Ez a fajta parancssor csak az egy processzorral
rendelkező rendszereken jelenik meg.</para>
</callout>
<callout arearefs="prompt-smp">
<para>Ez a fajta parancssor többprocesszoros (SMP)
rendszereken jelenik meg, ahol a szám az
éppen aktív processzor
sorszámát jelöli.</para>
</callout>
</calloutlist>
<para>Most helyezzük a CD-t a meghajtóba, és
a PROM parancssorában pedig gépeljük be
<command>boot cdrom</command> parancsot.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2 id="view-probe">
<title>Az eszközkeresés eredményeinek
vizsgálata</title>
<para>A képernyőn megjelenő utolsó
pár száz sor mindig eltárolódik,
később tetszőlegesen
átvizsgálhatóak.</para>
<para>A puffer tartalmának
átnézéséhez nyomjuk le a
<keycap>Scroll Lock</keycap> billentyűt, amivel
bekapcsoljuk a korábban megjelent üzenetek
közti visszalépést. Itt a
nyílbillentyűk, vagy a <keycap>PageUp</keycap>
és <keycap>PageDown</keycap> billentyűk
használhatóak a kiírások
átböngészéséhez. A
<keycap>Scroll Lock</keycap> ismételt
lenyomásával kiléphetünk ebből a
módból.</para>
<para>Tegyük most mi is ezt, és nézzük az
összes olyan üzenetet, amely a rendszermag
indulása során keletkezett. A <xref
linkend="install-dev-probe"/>ban látható
szövegekhez hasonlóakat fogunk találni,
habár ez a számítógépben
található konkrét
eszközöktől függően eltérő
lehet.</para>
<figure id="install-dev-probe">
<title>Példa az eszközkeresés
eredményeire</title>
<screen>avail memory = 253050880 (247120K bytes)
Preloaded elf kernel "kernel" at 0xc0817000.
Preloaded mfs_root "/mfsroot" at 0xc0817084.
md0: Preloaded image &lt;/mfsroot&gt; 4423680 bytes at 0xc03ddcd4
md1: Malloc disk
Using $PIR table, 4 entries at 0xc00fde60
npx0: &lt;math processor&gt; on motherboard
npx0: INT 16 interface
pcib0: &lt;Host to PCI bridge&gt; on motherboard
pci0: &lt;PCI bus&gt; on pcib0
pcib1:&lt;VIA 82C598MVP (Apollo MVP3) PCI-PCI (AGP) bridge&gt; at device 1.0 on pci0
pci1: &lt;PCI bus&gt; on pcib1
pci1: &lt;Matrox MGA G200 AGP graphics accelerator&gt; at 0.0 irq 11
isab0: &lt;VIA 82C586 PCI-ISA bridge&gt; at device 7.0 on pci0
isa0: &lt;iSA bus&gt; on isab0
atapci0: &lt;VIA 82C586 ATA33 controller&gt; port 0xe000-0xe00f at device 7.1 on pci0
ata0: at 0x1f0 irq 14 on atapci0
ata1: at 0x170 irq 15 on atapci0
uhci0 &lt;VIA 83C572 USB controller&gt; port 0xe400-0xe41f irq 10 at device 7.2 on pci
0
usb0: &lt;VIA 83572 USB controller&gt; on uhci0
usb0: USB revision 1.0
uhub0: VIA UHCI root hub, class 9/0, rev 1.00/1.00, addr1
uhub0: 2 ports with 2 removable, self powered
pci0: &lt;unknown card&gt; (vendor=0x1106, dev=0x3040) at 7.3
dc0: &lt;ADMtek AN985 10/100BaseTX&gt; port 0xe800-0xe8ff mem 0xdb000000-0xeb0003ff ir
q 11 at device 8.0 on pci0
dc0: Ethernet address: 00:04:5a:74:6b:b5
miibus0: &lt;MII bus&gt; on dc0
ukphy0: &lt;Generic IEEE 802.3u media interface&gt; on miibus0
ukphy0: 10baseT, 10baseT-FDX, 100baseTX, 100baseTX-FDX, auto
ed0: &lt;NE2000 PCI Ethernet (RealTek 8029)&gt; port 0xec00-0xec1f irq 9 at device 10.
0 on pci0
ed0 address 52:54:05:de:73:1b, type NE2000 (16 bit)
isa0: too many dependant configs (8)
isa0: unexpected small tag 14
orm0: &lt;Option ROM&gt; at iomem 0xc0000-0xc7fff on isa0
fdc0: &lt;NEC 72065B or clone&gt; at port 0x3f0-0x3f5,0x3f7 irq 6 drq2 on isa0
fdc0: FIFO enabled, 8 bytes threshold
fd0: &lt;1440-KB 3.5&rdquo; drive&gt; on fdc0 drive 0
atkbdc0: &lt;Keyboard controller (i8042)&gt; at port 0x60,0x64 on isa0
atkbd0: &lt;AT Keyboard&gt; flags 0x1 irq1 on atkbdc0
kbd0 at atkbd0
psm0: &lt;PS/2 Mouse&gt; irq 12 on atkbdc0
psm0: model Generic PS/@ mouse, device ID 0
vga0: &lt;Generic ISA VGA&gt; at port 0x3c0-0x3df iomem 0xa0000-0xbffff on isa0
sc0: &lt;System console&gt; at flags 0x100 on isa0
sc0: VGA &lt;16 virtual consoles, flags=0x300&gt;
sio0 at port 0x3f8-0x3ff irq 4 flags 0x10 on isa0
sio0: type 16550A
sio1 at port 0x2f8-0x2ff irq 3 on isa0
sio1: type 16550A
ppc0: &lt;Parallel port&gt; at port 0x378-0x37f irq 7 on isa0
pppc0: SMC-like chipset (ECP/EPP/PS2/NIBBLE) in COMPATIBLE mode
ppc0: FIFO with 16/16/15 bytes threshold
plip0: &lt;PLIP network interface&gt; on ppbus0
ad0: 8063MB &lt;IBM-DHEA-38451&gt; [16383/16/63] at ata0-master UDMA33
acd0: CD-RW &lt;LITE-ON LTR-1210B&gt; at ata1-slave PIO4
Mounting root from ufs:/dev/md0c
/stand/sysinstall running as init on vty0</screen>
</figure>
<para>Figyelmesen olvassuk át az üzeneteket, és
bizonyosodjuk meg róla, hogy a &os; minden
számunkra fontos eszközt felismert. Ha nem
látunk egy eszközt, akkor azt
valószínűleg nem találta meg. Egy
<link linkend="kernelconfig">saját rendszermag</link>
létrehozásával azonban fel tudunk
ismertetni olyan eszközöket is, amelyek
támogatása eredetileg nem szerepel a
<filename>GENERIC</filename> rendszermagban. Ilyenek
például a hangkártyák.</para>
<para>A &os;&nbsp;6.2 vagy későbbi
változataiban az eszközök felkutatása
után a <xref linkend="config-country"/>ban
láthatóak következnek. Itt a
nyílbillentyűk segítségével
választhatjuk ki az országot (country),
térséget (region) vagy csoportot (group). Az
<keycap>Enter</keycap> lenyomása után pillanatok
alatt beállítódik az országunk. Ha
meg akarjuk ismételni az iménti
beállítást, pillanatok alatt ki tudunk
lépni a <application>sysinstall</application>
programból.</para>
<figure id="config-country">
<title>Az ország kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/config-country"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ha országként <guimenuitem>United
States</guimenuitem> (Egyesült Államok) került
beállításra, akkor a szabványos
amerikai billentyűzet-kiosztás
állítódik be. A többi ország
esetében az alábbi menü jelenik meg. A
kurzormozgató billentyűk
segítségével ekkor keressük meg ki a
számunkra megfelelő kiosztást, és az
<keycap>Enter</keycap> billentyű lenyomásával
válasszuk ki.</para>
<figure id="config-keymap">
<title>A billentyűzet típusának
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/config-keymap"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<figure id="sysinstall-exit">
<title>Kilépés a
<application>sysinstall</application> programból</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/sysinstall-exit"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A telepítőprogram
főképernyőjén válasszuk ki a
nyílbillentyűkkel az <guimenuitem>Exit
Install</guimenuitem> (<quote>Kilépés a
telepítésből</quote>) menüpontot. Erre
a következő üzenet fog megjelenni:</para>
<screen> User Confirmation Requested
Are you sure you wish to exit? The system will reboot
[ Yes ] No</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Valóban ki akar lépni? A rendszer ezt követően újra fog
indulni
[ Igen ] Nem</screen>
<para>Ha a &gui.yes; választ adjuk és a CD-t az
újraindításkor is a meghajtóban
hagyjuk, akkor a telepítőprogram még egyszer
el fog indulni.</para>
<para>Ha floppyról indítottuk volna a rendszert, az
újraindítás előtt vegyük ki a
<filename>boot.flp</filename> image-et tartalmazó
lemezt.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="using-sysinstall">
<title>A <application>sysinstall</application>
bemutatása</title>
<para>A <application>sysinstall</application> a &os; Projekt
által fejlesztett telepítőprogram. Konzol
alapú, menükre és képernyőkre
oszlik, amelyeken a beállításokat és a
telepítési folyamat
irányítását tudjuk
elvégezni.</para>
<para>A <application>sysinstall</application>
menürendszerét több más billentyű
mellett legfőképpen a nyílbillentyűkkel,
az <keycap>Enter</keycap>, <keycap>Tab</keycap> és a
<keycap>Szóköz</keycap> billentyűkkel
kezelhetjük. Ezek és az általuk
elvégezhető feladatok részletes
leírása a <application>sysinstall</application>
használatáról szóló
információk között
található.</para>
<para>Ennek megtekintéséhez először
győződjünk meg róla, hogy a <xref
linkend="sysinstall-main3"/> által illusztrált
helyzetnek megfelelően kiválasztottuk a
<guimenuitem>Usage</guimenuitem> (<quote>Használat</quote>)
menüpontot és a <guibutton>[Select]</guibutton>
(<quote>Kiválaszt</quote>) feliratú gombon
állunk, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<para>Ezt követően megjelenik a menürendszer
használatát bemutató leírás.
Miután végigolvastuk, a főmenübe az
<keycap>Enter</keycap> billentyű lenyomásával
tudunk visszajutni.</para>
<figure id="sysinstall-main3">
<title>A <quote>Usage</quote> kiválasztása a
<application>sysinstall</application>
főmenüjében</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/main1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<sect2 id="select-doc">
<title>A dokumentációs menü
kiválasztása</title>
<para>A főmenüben a nyílbillentyűkkel
válasszuk a <guimenuitem>Doc</guimenuitem>
feliratú menüpontot és nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="main-doc">
<title>A dokumentációs menü
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/main-doc"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ezzel megjelenik a dokumentációs
menü.</para>
<figure id="docmenu1">
<title>A <application>sysinstall</application>
dokumentációs menüje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/docmenu1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Feltétlenül olvassuk el az itt
található leírásokat.</para>
<para>A dokumentumok elolvasásához először
válasszunk közülük a
nyílbillentyűkkel, majd nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt. A dokumentum
elolvasása után az <keycap>Enter</keycap>
lenyomásával tudunk visszatérni a
dokumentációs menübe.</para>
<para>A dokumentációs menüből a
főmenübe úgy tudunk kilépni, ha a
nyílbillentyűkkel kiválasztjuk az
<guimenuitem>Exit</guimenuitem>
(<quote>Kilépés</quote>) menüpontot és
megnyomjuk az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
</sect2>
<sect2 id="keymap">
<title>A billentyűkiosztás menüjének
kiválasztása</title>
<para>A billentyűzetkiosztás
megváltoztatásához válasszuk ki a
nyílbillentyűk segítségével a
<guimenuitem>Keymap</guimenuitem> menüpontot a
menüből és nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt. Erre
természetesen csak akkor lesz
szükségünk, ha nem szabványos vagy nem
angol billentyűzetet használunk.</para>
<figure id="sysinstall-keymap">
<title>A <application>sysinstall</application>
főmenüje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/main-keymap"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A különböző
billentyűkiosztásoknak megfelelő
menüpontok a fel/le nyílak és a
<keycap>Szóköz</keycap> billentyű
segítségével választhatóak
ki. A <keycap>Szóköz</keycap> ismételt
lenyomásával töröljük a
választásunkat. A befejezéshez
válasszuk ki a nyilakkal a &gui.ok; gombot és
nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<para>A mellékelt képen a lista egy része
látható csupán. Ha a <keycap>Tab</keycap>
billentyűvel a &gui.cancel; gombot választjuk, akkor
az alapértelmezett billentyűkiosztást kapjuk
és visszakerülünk a főmenübe.</para>
<figure id="sysinstall-keymap-menu">
<title>A <application>sysinstall</application>
billentyűkiosztást beállító
menüje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/keymap"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
</sect2>
<sect2 id="viewsetoptions">
<title>A telepítés beállításai
tartalmazó képernyő</title>
<para>Válasszuk az <guimenuitem>Options</guimenuitem>
(<quote>Beállítások</quote>) menüpontot,
majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="sysinstall-options">
<title>A <application>sysinstall</application>
főmenüje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/main-options"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<figure id="options">
<title>A <application>sysinstall</application>
beállításai</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/options"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Az itt szereplő alapértelmezett
értékek a legtöbb felhasználó
számára minden további nélkül
megfelelnek, nem szükséges a
megváltoztatásuk. A kiadás neve
(<quote>release name</quote>) mező értéke a
telepítendő verziótól
függően változhat.</para>
<para>A kiválasztott mező rövid
leírása a képernyő alján,
kékkel kiemelten jelenik meg. A <guimenuitem>Use
Defaults</guimenuitem> (<quote>Az alapértelmezések
használata</quote>) beállítás az
alapértelmezésére állítja
vissza az összes értéket.</para>
<para>Az <keycap>F1</keycap> lenyomásával
elolvashatjuk a különböző
beállításokhoz tartozó
súgót.</para>
<para>A <keycap>Q</keycap> billentyűvel
visszatérhetünk a főmenübe.</para>
</sect2>
<sect2 id="start-install">
<title>Egy szabványos telepítés
megkezdése</title>
<para>A <guimenuitem>Standard</guimenuitem>
(<quote>Szabványos</quote>) elnevezésű
menüpont által felkínált
telepítési módszer ajánlott a
&unix;-szal vagy a &os;-vel most ismerkedők
számára. A telepítés
megkezdéséhez a nyilakkal válasszuk ki a
<guimenuitem>Standard</guimenuitem> menüpontot, majd
nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="sysinstall-standard">
<title>Egy szabványos telepítés
megkezdése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/main-std"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-steps">
<title>Lemezterület lefoglalása</title>
<para>Első feladatunk lemezterületet foglalni a &os;
számára, majd megcímkézni azt, hogy a
<application>sysinstall</application> elő tudja
készíteni. Ehhez tisztában kell lennünk
azzal, hogy a &os; milyen formában is keresi az adatokat a
lemezünkön.</para>
<sect2 id="install-drive-bios-numbering">
<title>A BIOS meghajtószámozása</title>
<para>Egy témára különösen
tekintettel kell lennünk mielőtt
telepítenénk és
beállítanánk a &os;-t a
rendszerünkön, főleg abban az esetben, ha
több merevlemezünk is van.</para>
<indexterm><primary>DOS</primary></indexterm>
<indexterm><primary>Microsoft Windows</primary></indexterm>
<para>Egy BIOS-függő operációs rendszert,
például &ms-dos;-t vagy &windows;-t futattó
PC esetén a BIOS az operációs rendszer
beleegyezésével képes elvonatkoztatni a
lemezek megszokott sorrendjétől. Ennek
köszönhetően a felhasználó nem csak
az ún. <quote>primary master</quote> (elsődleges
master) merevlemezes meghajtótól tudja
elindítani a rendszert. Ez kifejezetten kényelmes
megoldás az olyan felhasználók
számára, akik az elsővel teljesen
megegyező második merevlemez
megvásárlásával
kialakították a rendszerük egyszerű
és egyben a legolcsóbb biztonsági
mentését, amire a <application><trademark
class="registered">Ghost</trademark></application> vagy
<application>XCOPY</application> programokkal tudnak rendszeres
másolatokat készíteni. Így, ha az
elsődleges meghajtó tönkremegy vagy
vírus támadja meg, esetleg az
operációs rendszer egy hiba miatt
használhatatlanná teszi, akkor a BIOS-t
utasíthatjuk a meghajtók logikai
cseréjére és ezzel könnyen helyre
tudjuk állítani. Olyan, mintha a ház
felnyitása nélkül felcseréltük
volna a lemezeket bekötő kábeleket.</para>
<indexterm><primary>SCSI</primary></indexterm>
<indexterm><primary>BIOS</primary></indexterm>
<para>A SCSI-vezérlőkkel szerelt drágább
rendszerek gyakran tartalmaznak olyan
BIOS-bővítéseket, amelyeken keresztül a
SCSI-lemezek ugyanígy tetszőlegesen
átrendezhetőek, egészen hét
meghajtóig.</para>
<para>Az ilyen lehetőségek használatához
szokott felhasználókat azonban könnyen
csalódás érheti, amikor a &os; nem az
elvárásaiknak megfelelően cselekszik. A &os;
ugyanis nem használja a BIOS-t és nem ismeri a
<quote>BIOS logikai
meghajtókiosztását</quote>. Ez
meghökkentő eredményekre vezethet, főleg
akkor, amikor paramétereiket tekintve a meghajtók
fizikailag teljesen megegyeznek és ráadásul
egymás másolatait tartalmazzák.</para>
<para>A &os; telepítése előtt mindig
állítsuk vissza a BIOS-ban a meghajtók
eredeti sorrendjét, és a
használatához hagyjuk is így ezt a
beállítást. Ha valamiért
mégis meg kellene cserélnünk a
meghajtókat, akkor ezentúl válasszuk a
nehezebb utat: nyissuk ki a gépházat és
kössük át a kábeleket, tegyük
át a jumpereket mi magunk.</para>
<sidebar>
<title>Részlet Frédi és Vili
különleges kalandjaiból:</title>
<para>Vili fogott egy öreg Winteles
számítógépet, hogy
készítsen belőle egy &os;-s rendszert
Frédinek. Vili ehhez beszerel egy
SCSI-meghajtót, ami így nullás
SCSI-egység lesz, majd telepíti rá a
&os;-t.</para>
<para>Frédi nekilát használni a rendszert,
azonban pár nap elteltével tapasztalja, hogy az
öregecske SCSI-meghajtó számos
apróbb hibát jelez, és ezért
szól Vilinek.</para>
<para>Néhány nappal később Vili
eldönti, ideje pontot tenni az ügy
végére, ezért a raktárban
levő SCSI-lemezek köztül elhoz az eredetivel
egy teljesen megegyezőt. Az előzetes
felületellenőrzés eredményei szerint a
meghajtó tökéletesen működik,
ezért Vili beszerelni ezt a meghajtót a
négyes SCSI-egységként, majd
lemásolja a nullás meghajtó
tartalmát a négyesre. Miután beszerelte
a tökéletesen üzemelő új
meghajtót, Vili úgy határoz, ideje
megkezdeni a használatát, ezért
beállítja a SCSI BIOS-át, hogy a rendszer
a nullás helyett ezentúl a négyes
egységről induljon. A &os; elindul és
mindenki örül.</para>
<para>Frédi ezután folytatja megszokott
munkáját, majd Vili és Frédi
úgy gondolják, itt az ideje az újabb
izgalmaknak &mdash; frissítsünk a &os; egy
újabb változatára. Vili ekkor
eltávolítja a nullás
SCSI-egységet, mivel már egyébként
is kezdett tönkremenni, és kicseréli egy
másik teljesen azonos lemezes meghajtóra. Vili
ezt követően Frédi internetről
letöltött varázslatos floppyjainak
segítségével feltelepíti a &os;
új verzióját az új nullás
SCSI-egységre. A telepítés minden gond
nélkül lezajlik.</para>
<para>Frédi próbálgatja is a &os; új
változatát néhány napig, és
számára ez elegendő
bizonyíték ahhoz, hogy a munkahelyén is
használja. Ideje hát átmásolni a
régi munkáit, ezért Frédi
csatlakoztatja a (korábbi &os; változat
legfrissebb változatát tartalmazó)
négyes SCSI-egységet. Frédin azonban
hirtelen aggodalom tör ki, hiszen a négyes
SCSI-egységen sehol sem találja munkája
féltett eredményeit.</para>
<para>Hova tűntek azok a komisz adatok?</para>
<para>Amikor Vili másolatot készített az
eredeti nullás SCSI-egységről a
négyes SCSI-egységre, a négyes
egység egy <quote>új klón</quote> lett.
Amikor a rendszerindításhoz Vili
átrendezte a meghajtókat a SCSI BIOS-ban, azzal
csak magát csapta be, ugyanis a &os; továbbra is
a nullás SCSI-egységről indult el! A BIOS
által kiválasztott meghajtóról az
effajta beállítások
hatására ugyan behozható a
rendszerindító és -betöltő
programok egy része, de amikor a &os; rendszermagja
átveszi a vezérlést, a BIOS által
meghatározott sorrendiség figyelmen
kívül marad és a &os; visszatér a
meghajtók eredeti rendezéséhez.
Tehát ebben az esetben a rendszer továbbra is az
eredeti nullás SCSI-egységről folytatja a
működést, és Frédi összes
adata itt található, nem pedig a négyes
SCSI-egységen. A négyes
SCSI-egységről futó rendszer
illuziója így mindössze az emberi
elvárások szüleménye.</para>
<para>Örömmel említjük meg, hogy egyetlen
byte-nyi adat sem sérült meg vagy pusztult el a
jelenség felfedezése során. A
korábbi nullás SCSI-egységet még
sikerült megmenteni a szemétdombról
és Frédi összes munkája
visszakerült (és Vili most már el tud
számolni nulláig).</para>
<para>Habár a tanmesénkben
SCSI-meghajtókról esett szó, ugyanez
fennáll az IDE-meghajtókra is.</para>
</sidebar>
</sect2>
<sect2 id="main-fdisk">
<title>Slice-ok létrehozása az FDisk
használatával</title>
<note>
<para>Itt még semmilyen változtatás nem
kerül lemezre. Ha úgy érezzük, hogy
valamit rosszul csináltunk és újra el
akarjuk kezdeni a telepítést, a menük
segítségével büntetlenül
távozhatunk a
<application>sysinstall</application>ból és
újra próbálkozhatunk, vagy az
<keycap>U</keycap> billentyű lenyomásával
aktiválhatjuk az <guimenuitem>Undo</guimenuitem>
(<quote>Visszacsinál</quote>) funkciót. Ha
véletlenül összezavarodtunk volna és
nem találunk kilépési
lehetőséget, akkor bármikor ki tudjuk
kapcsolni a számítógépet.</para>
</note>
<para>A <application>sysinstall</application>ban a
szabványos telepítés megkezdésekor
az alábbi üzenet jelenik meg:</para>
<screen> Message
In the next menu, you will need to set up a DOS-style ("fdisk")
partitioning scheme for your hard disk. If you simply wish to devote
all disk space to FreeBSD (overwriting anything else that might be on
the disk(s) selected) then use the (A)ll command to select the default
partitioning scheme followed by a (Q)uit. If you wish to allocate only
free space to FreeBSD, move to a partition marked "unused" and use the
(C)reate command.
[ OK ]
[ Press enter or space ]</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Üzenet
A most következő menüben össze kell állítanunk a merevlemezünk
DOS-szerű ("fdiskes") partícióit. Amennyiben egyszerűen csak át
akarjuk adni az összes lemezterületet a FreeBSD számára (ezzel
felülírva mindent, ami a kiválasztott lemezeken található), akkor
az alapértelmezett partíció-kiosztás kiválasztásához használjuk az
(A)ll (Mind), majd utána a (Q)uit (Kilépés) parancsokat. Ha viszont
csak az éppen szabad területet szánjuk a FreeBSD-nek, lépjünk egy
"unused" ("üres") feliratú partícióra és használjuk a (C)reate
(Létrehozás) parancsot.
[ OK ]
[ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyűt ]</screen>
<para>Az utasításnak megfelelően nyomjuk le az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt. Ezután a
rendszermag által az eszközök
felkutatása során megtalált összes
merevlemezes meghajtót láthatjuk. A <xref
linkend="sysinstall-fdisk-drive1"/> egy két IDE-lemezzel
rendelkező rendszert mutat be, amelyeknek nevei rendre
<devicename>ad0</devicename> és
<devicename>ad2</devicename>.</para>
<figure id="sysinstall-fdisk-drive1">
<title>A meghajtó kiválasztása az FDisk
számára</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/fdisk-drive1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Feltűnhet, hogy itt nem szerepel az
<devicename>ad1</devicename>. Vajon miért maradt
ki?</para>
<para>Képzeljük el, mi történne, ha
két IDE-csatolós merevlemezünk lenne: az
egyik az első IDE-vezérlőn, a másik
pedig a második IDE-vezérlőn lenne master.
Ha a &os; a megtalálásuk szerint
<devicename>ad0</devicename> és
<devicename>ad1</devicename> nevekkel számozná
ezeket, attól még minden remekül
működhetne.</para>
<para>Ha azonban beszerelnénk egy harmadik lemezt,
például egy slave eszközt kapcsolnánk az
első IDE-vezérlőre, akkor már ez lenne a
<devicename>ad1</devicename>, és ennek megfelelően a
korábban <devicename>ad1</devicename>
megnevezésű meghajtó pedig az
<devicename>ad2</devicename>. Mivel az
állományrendszerek felkutatására
általában az eszközneveket (mint amilyen a
<devicename>ad1s1a</devicename>) használják,
ezért ilyenkor azt tapasztalhatnánk, hogy bizonyos
állományrendszerek helytelenül jelennek meg,
ezért meg kell változtatnunk a &os; ezeket
érintő beállításait.</para>
<para>A probléma megoldására a rendszermag
beállítható úgy, hogy az
IDE-lemezeket a kapcsolódásuk szerint
azonosítsa, ne pedig a megtalálásuk
sorrendje szerint. Ezzel a kialakítással a
második IDE-vezérlőn található
master lemez <emphasis>mindig</emphasis> az
<devicename>ad2</devicename> eszköz lesz, tehát
még olyankor is, amikor egyáltalán nincs a
rendszerünkben <devicename>ad0</devicename> vagy
<devicename>ad1</devicename> eszköz.</para>
<para>Ez a beállítás
alapértelmezés a &os; rendszermagjában,
és ez magyarázza, hogy az iménti
ábra miért csak <devicename>ad0</devicename>
és <devicename>ad2</devicename> eszközöket
mutat. Tehát a képen szereplő
számítógép mind a két
IDE-vezérlőjének master
csatornáján található egy-egy
IDE-lemez, a slave csatornákon pedig nincs egy
sem.</para>
<para>Itt válasszuk ki azt a lemezt, amelyre a &os;-t
telepíteni kívánjuk, majd nyomjuk meg a
&gui.ok; gombot. Erre az <xref linkend="sysinstall-fdisk1"/>
által bemutatott képernyővel elindul az
<application>FDisk</application>.</para>
<para>Az <application>FDisk</application> képernyője
három részre osztható.</para>
<para>Az első részben, amely a képernyő
felső két sorát foglalja össze,
láthatjuk az éppen kiválasztott lemez
adatait: a &os; szerinti nevét, a paramétereit
és az összméretét.</para>
<para>A második részben láthatjuk a lemezen
megtalálható slice-okat: hol kezdődnek
(Offset) és hol érnek véget (End);
mekkorák (Size); a &os; milyen névvel hivatkozik
rájuk (Name); milyen leírás (Description)
és altípus (Subtype) tartozik hozzájuk. A
példában két kicsi üres slice-ot
láthatunk, ami a PC-k lemezkiosztására
jellemző. Ezenkívül felfedezhetünk egy
nagyobb méretű <acronym>FAT</acronym>
típusú slice-ot is, amely az &ms-dos; / &windows;
világban szinte minden bizonnyal a
<devicename>C:</devicename> betűjelet viseli, valamint egy
kiterjesztett slice-ot is, amely az &ms-dos; / &windows;
számára további meghajtókat is
tartalmazhat.</para>
<para>A harmadik részben az
<application>FDisk</application>
működtetésére használható
parancsok láthatóak.</para>
<figure id="sysinstall-fdisk1">
<title>Átlagos Fdisk partíciók
szerkesztés előtt</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/fdisk-edit1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A most következő teendőink attól
függenek, hogy miként is akarjuk felosztani a
lemezünket.</para>
<para>Ha az egész lemezt a &os; használatára
áldozzuk (és amikor majd
megerősítjük a
<application>sysinstall</application> számára a
továbblépést, a lemezen így minden
más adat törlődni fog), akkor nyomjuk le az
<keycap>A</keycap> billentyűt, amely megfelel a
<guimenuitem>Use Entire Disk</guimenuitem> (Az egész
lemez használata) menüpontnak. A létező
slice-ok eltávolításra kerülnek
és helyettük megjelenik egy
<literal>unused</literal> (üres) jelzésű kis
méretű terület (elvégre PC-ről
beszélünk), valamint egy nagyobb slice a &os;
számára. Ha így jártunk el, akkor
válasszuk ki nyilakkal a frissen létrejött
&os; slice-ot és az <keycap>S</keycap> billentyű
lenyomásával jelöljük be
indíthatónak (bootable). A képernyő
ekkor a <xref linkend="sysinstall-fdisk2"/> által
mutatotthoz fog erősen hasonlítani. A
<literal>Flags</literal> (Beállítások)
oszlopban láthatjuk az <literal>A</literal>
jelzést, amelyből kiderül, hogy az adott slice
<emphasis>aktív</emphasis>, tehát róla tud
indulni a rendszer.</para>
<para>Ha a &os; számára egy meglevő slice
törlésével szeretnénk helyet
csinálni, akkor ehhez válasszuk ki
nyílbillentyűkkel a használni kivánt
slice-ot és nyomjuk le a <keycap>D</keycap>
billentyűt. Ezután nyomjuk le a <keycap>C</keycap>
billentyűt is, amire felbukkan a létrehozandó
slice méretét kérdező ablak. Adjuk
meg a számunkra megfelelő méretet a
számunkra megfelelő formában, majd
zárjuk le az <keycap>Enter</keycap>
lenyomásával. Az ablakban szereplő
alapértelmezett érték a
létrehozható lehető legnagyobb
méretű slice-ot adja meg, ami vagy a legnagyobb
összefüggő üres terület, vagy pedig az
egész merevlemez összterülete lehet.</para>
<para>Ha már korábban
készítettünk elő helyet a &os;-nek
(például egy
<application>&partitionmagic;</application> vagy egy
hozzá hasonló alkalmazás
segítségével), akkor csak elegendő az
új slice létrehozásához megnyomnunk
a <keycap>C</keycap> billentyűt. Ekkor szintén
megkérdezésre kerül a
létrehozandó slice mérete.</para>
<figure id="sysinstall-fdisk2">
<title>Particionálás az Fdisk <quote>Using Entire
Disk</quote> funkciójával</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/fdisk-edit2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Amikor befejeztük, nyomjuk le a <keycap>Q</keycap>
billentyűt. Ekkor a <application>sysinstall</application>
elmenti a beállított értékeket,
azonban a lemezre ekkor még nem kerülnek ki.</para>
</sect2>
<sect2 id="bootmgr">
<title>A rendszerválasztó
telepítése</title>
<para>Mindezek után lehetőségünk
nyílik telepíteni egy
rendszerválasztót (boot manager).
Általában véve akkor van
szükségünk a &os;
rendszerválasztójának
telepítésére, ha:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Egynél több meghajtónk van, és
közülük nem az első meghajtóra
telepítjük a &os;-t.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A &os;-t ugyanazon a lemezen más
operációs rendszerek mellé
telepítjük, és szeretnénk
választhatóvá tenni, hogy a
számítógép
indításakor a &os; vagy a többi
operációs rendszer induljon-e el.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<para>Amennyiben a &os; lesz az egyetlen operációs
rendszer a gépünkön és az első
merevlemezes meghajtóra telepítjük, akkor a
<guimenuitem>Standard</guimenuitem> (Szabványos)
rendszerválasztó tökéletesen megteszi.
Ha viszont a &os; indításához egy
másik rendszerválasztót szeretnénk
használni, válasszuk a
<guimenuitem>None</guimenuitem> (Nincs) opciót.</para>
<para>Válasszunk, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt!</para>
<figure id="sysinstall-bootmgr">
<title>A <application>sysinstall</application>
rendszerválasztókat tartalmazó
menüje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/boot-mgr"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Az <keycap>F1</keycap> billentyű
lenyomásán keresztül elérhető
súgóképernyőn olvashatunk az egy
merevlemezen több operációs rendszer
használatával kapcsolatos
problémákról.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Slice-ok létrehozása egy másik
meghajtón</title>
<para>Ha egynél több meghajtónk van, a program
a rendszerválasztó képernyője
után ismét visszatér a meghajtók
kiválasztásához. Amennyiben a &os;-t egy
másik meghajtóra is telepíteni
szeretnénk, itt válasszuk ki azt és
ismételjük meg vele az imént az
<application>FDisk</application> programmal végzett
felosztási folyamatot.</para>
<important>
<para>Amikor a &os;-t nem az első meghajtóra
telepítjük, akkor a &os;
rendszerválasztóját mind a két
meghajtóra telepíteni kell.</para>
</important>
<figure id="sysinstall-fdisk-drive2">
<title>Kilépés a
meghajtóválasztó
menüből</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/fdisk-drive2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A <keycap>Tab</keycap> billentyűvel tudunk
váltani a legutoljára kiválasztott
meghajtó, a &gui.ok; és a &gui.cancel; gombok
között.</para>
<para>Az &gui.ok; gombra álláshoz nyomjuk le egyszer
a <keycap>Tab</keycap>ot, majd a telepítés
folytatásához nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
</sect2>
<sect2 id="bsdlabeleditor">
<title>Partíciók létrehozása a
<application>Disklabel</application>
segítségével</title>
<para>A következő lépésként
létre kell hoznunk partíciókat a frissen
létrehozott slice-okban. Ne felejtsük el, hogy
minden partíció rendelkezik egy
<literal>a</literal>-tól <literal>h</literal>-ig
terjedő betűjellel, amelyek közül a
<literal>b</literal>, <literal>c</literal> és
<literal>d</literal> jelzésűeknek külön
szerepe van, amire tekintettel kell lennünk.</para>
<para>Bizonyos alkalmazások kedvelnek egyes
partíciókiosztási sémákat,
különösen az egynél több lemezen
elhelyezkedő partíciókat. Azonban az
első &os; telepítésünk során
még nem annyira fontos koncentrálnunk a
lemezünk hatékony felosztására.
Sokkal inkább fontosabb, hogy először
egyszerűen csak telepítsük a &os;-t és
tanuljuk meg a használatát. Amikor már
jobban ismerni fogjuk az operációs rendszert, a
partíciók kiosztásának
megváltoztatásához mindig újra
tudjuk telepíteni a &os;-t.</para>
<para>Ebben a sémában négy
partíció szerepel &mdash; egy a
lapozóállománynak és három az
állományrendszereknek.</para>
<table frame="none" pgwide="1">
<title>Az első lemez partícióinak
kiosztása</title>
<tgroup cols="4">
<colspec colwidth="1*"/>
<colspec colwidth="1*"/>
<colspec colwidth="1*"/>
<colspec colwidth="4*"/>
<thead>
<row>
<entry>Partíció</entry>
<entry>Állományrendszer</entry>
<entry>Méret</entry>
<entry>Leírás</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry><literal>a</literal></entry>
<entry><filename>/</filename></entry>
<entry>1&nbsp;GB</entry>
<entry>Ez a rendszerindításhoz
használt, más néven a
gyökér állományrendszer (root
filesystem). Minden további
állományrendszer ehhez csatlakozik
valahol. Ennek az állományrendszernek
1&nbsp;GB méret elfogadható, mivel nem
fogunk túlságosan sok adatot
tárolni rajta, a &os; telepítője is
csak nagyjából 128&nbsp;MB adatot fog ide tenni. Az
így fennmaradó lemezterület
felhasználható átmeneti adatok
tárolására, illetve a
<filename>/</filename> könyvtárban helyet ad
a &os; későbbi változatainak
terjeszkedéséhez is.</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>b</literal></entry>
<entry>-</entry>
<entry>RAM mérete x 2-3</entry>
<entry>
<para>A rendszer lapozóállománya a
<literal>b</literal> partíción
tárolódik. Itt a megfelelő
méret megválasztása egyfajta
művészet, azonban minden esetben
hasznosnak bizonyulhat, ha tudjuk, hogy
méretnek mindig érdemes a fizikai avagy
központi memória (RAM)
méretének két, esetleg
háromszorosát választani. Legyen
mindig legalább 64&nbsp;MB-nyi
méretű
lapozóállományunk, és ha
32&nbsp;MB RAM-nál kevesebb van a
számítógépünkben,
akkor is legalább 64&nbsp;MB-ra
állítsuk be.</para>
<para>Ha egynél több lemezünk van,
mindegyikre rakhatunk
lapozóállományt, ezzel a &os;
mindegyikőjüket fel tudja használni
lapozásra, amivel pedig gyakorlatilag
felgyorsítja a folyamatot. Ilyenkor
számoljunk úgy, hogy először
meghatározzuk a teljes
lapozóállomány
méretét (például
128&nbsp;MB), majd ezt elosztjuk a
rendelkezésünkre álló
lemezek számával (például
kettő). Ebből
kiszámítható az egyes lemezeken
elhelyezendő lapozóállomány
mérete, ami most a példánk
szerint 64&nbsp;MB lesz.</para>
</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>e</literal></entry>
<entry><filename>/var</filename></entry>
<entry>512&nbsp;MB-tl 4096&nbsp;MB-ig</entry>
<entry>A <filename>/var</filename> könyvtár
foglalja magában az állandó
változó
naplóállományokat, valamint a
többi, adminisztrációhoz
használt állományt. Ezek
többsége a &os; mindennapos
működése közben folyamatosan
íródnak vagy olvasódnak. Ha ezeket
az állományokat egy külön
állományrendszerre rakjuk, akkor ezzel
segítünk a &os;-nek optimalizálni az
ilyen állományok
elérését anélkül, hogy
ez hatással lenne a többi, más
hozzáférési gyakorisággal
bíró állományra.</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>f</literal></entry>
<entry><filename>/usr</filename></entry>
<entry>A lemez többi része (legalább
8&nbsp;GB)</entry>
<entry>Az összes többi állomány
többnyire a <filename>/usr</filename>
könyvtárban és annak
alkönyvtáraiban helyezkedik el.</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</table>
<warning>
<para>Az imént megadott értékeket csak
példaként adtuk meg és csak a tapasztalt
felhasználók számára
ajánljuk. A többi felhasználónak
inkább a partíciók automatikus
kiosztását javasoljuk a &os;
partíciószerkesztőjében
található <literal>Auto Defaults</literal>
opció használatával.</para>
</warning>
<para>Ha a &os;-t egynél több lemezre
telepítjük, akkor a korábban megadott
többi slice-ban is létre kell hoznunk
partíciókat. Ezt legegyszerűbben úgy
tehetjük meg, ha minden lemezen létrehozunk
két partíciót: egyet a
lapozóállománynak, egyet pedig az
állományrendszernek.</para>
<table frame="none" pgwide="1">
<title>Több lemez partícióinak
kiosztása</title>
<tgroup cols="4">
<colspec colwidth="1*"/>
<colspec colwidth="1*"/>
<colspec colwidth="2*"/>
<colspec colwidth="3*"/>
<thead>
<row>
<entry>Partíció</entry>
<entry>Állományrendszer</entry>
<entry>Méret</entry>
<entry>Leírás</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry><literal>b</literal></entry>
<entry>-</entry>
<entry>Lásd a leírást</entry>
<entry>Ahogy már korábban is
említettük, szét tudjuk osztani a
lapozóállományt a lemezek
között. Habár az <literal>a</literal>
partíció szabad, a hagyományok
mégis azt diktálják, hogy a
lapozáshoz használt terület maradjon
a <literal>b</literal> partíción.</entry>
</row>
<row>
<entry><literal>e</literal></entry>
<entry>/disk<replaceable>n</replaceable></entry>
<entry>A lemez többi része</entry>
<entry>A lemez fennmaradó része egyetlen
nagy partícióval fedhető le. Ez az
<literal>e</literal> partíció helyett
lehetne minden további nélkül az
<literal>a</literal> partíció, azonban a
hagyományok szerint az <literal>a</literal>
partíciónak a rendszer gyökér
állományrendszerét
(<filename>/</filename>) kell tartalmaznia. Nekünk
ugyan nem kellene ezt a megszokást
követnünk, azonban a
<application>sysinstall</application> viszont így
tesz, ezért ezzel a választással
csak magunkkal teszünk jót. Az
állományrendszer bárhová
csatlakoztatható &mdash; ebben a
példában a lemezeket rendre a
<filename>/disk<replaceable>n</replaceable></filename>
könyvtárakhoz csatoltuk, ahol az
<replaceable>n</replaceable> az adott lemez
sorszáma. De itt természetesen más
rendszert is követhetünk.</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</table>
<para>A partíciók elrendezésének
kigondolása után most már létre is
hozathatjuk ezeket a <application>sysinstall</application>
segítségével. Ekkor a következő
üzenetet fogjuk látni:</para>
<screen> Message
Now, you need to create BSD partitions inside of the fdisk
partition(s) just created. If you have a reasonable amount of disk
space (1GMB or more) and don't have any special requirements, simply
use the (A)uto command to allocate space automatically. If you have
more specific needs or just don't care for the layout chosen by
(A)uto, press F1 for more information on manual layout.
[ OK ]
[ Press enter or space ]</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Üzenet
Most létre kell hoznunk az fdiskkel nemrég elkészített partíciókban a
BSD-s partíciókat. Ha van hozzá elegendő helyünk (1G vagy több) és
nincs semmilyen különleges elvárásunk, akkor egyszerűen csak osszuk
fel automatikusan az (A)uto paranccsal. Amennyiben azonban ennél
többre lenne szükségünk, vagy csak nincs szükségünk az (A)uto által
felkínált sémára, az F1 lenyomására bővebb információkat is kaphatunk
a kézi kiosztás lehetőségeiről.
[ OK ]
[ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyűt ]</screen>
<para>Nyomjuk le a <keycap>Enter</keycap> billentyűt a &os;
partíciószerkesztőjének, avagy a
<application>Disklabel</application>
elindításához.</para>
<para>A <xref linkend="sysinstall-label"/> mutatja a
<application>Disklabel</application> első
elindulásakor megjelenő képet. A
képernyő három részre
tagolható.</para>
<para>A felső pár sorban a jelenleg használt
lemez nevét láthatjuk, valamint azt a slice-ot,
ami az általunk létrehozott
partíciókat tartalmazza (itt a
<application>Disklabel</application> a <literal>Partition
name</literal> megnevezéssel hivatkozik a slice-ra). A
képernyőn továbbá láthatjuk a
slice-ban levő szabad helyet is, vagyis azt a helyet, amely
ugyan a slice-hoz tartozik, viszont még nem
rendeltünk hozzá partíciót.</para>
<para>A képernyő közepén
találhatóak az eddig már létrehozott
partíciók, az általuk tartalmazott
állományrendszerek, azok mérete és
az állományrendszerek
létrehozására vonatkozó
különböző
beállítások.</para>
<para>A képernyő alsó harmadában a
<application>Disklabel</application> programban
használható billentyűk felsorolása
szerepel.</para>
<figure id="sysinstall-label">
<title>A <application>sysinstall</application> Disklabel
partíciószerkesztője</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disklabel-ed1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A <application>Disklabel</application> képes
magától partíciókat
készíteni a nekik megfelelő
alapértelmezett méretekkel. A
partíciók automatikus méretét egy
belső partícióméretező algoritmus
számítja ki a lemez összmérete
alapján. Próbáljuk most mi is ezt ki,
és nyomjuk le az <keycap>A</keycap> billentyűt.
Ekkor a <xref linkend="sysinstall-label2"/> szerint
illusztráltaknak megfelelő képernyőt
tapasztalhatunk. A használt lemez
méretétől függően az
alapértelmezett értékek megfelelőek
lesznek vagy sem. Ez igazából nem
számít, hiszen nem kell feltétlenül
elfogadnunk az alapértelmezetten
megállapított értékeket.</para>
<note>
<para>Az alapértelmezett
partícionálási sémában a
<filename>/tmp</filename> könyvtár nem a
<filename>/</filename> könyvtár része
lesz, hanem saját partíciót kapott.
Ezzel igyekszünk elkerülni, hogy a
<filename>/</filename> partíció
átmenetileg tárolt állományokkal
teljen be.</para>
</note>
<figure id="sysinstall-label2">
<title>A <application>sysinstall</application> Disklabel
partíciószerkesztője,
alapértelmezett értékekkel</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disklabel-auto"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ha nem az alapértelmezett partíciókat
szeretnénk használni, és le akarjuk
váltani ezeket a saját magunk által
megadottakra, akkor a nyílbillentyűkkel
válasszuk ki az első partíciót
és a törléséhez nyomjuk meg a
<keycap>D</keycap> billentyűt. Hasonlóan
járjunk el az összes többi javasolt
partíció törléséhez.</para>
<para>Az első (<literal>a</literal>, vagyis a
<filename>/</filename> könyvtárként, azaz a
gyökérként csatolt) partíció
elkészítéséhez először
győződjünk arról, hogy a felső sorban
a megfelelő slice van kiválasztva, majd nyomjuk meg
a <keycap>C</keycap> billentyűt. Ekkor az új
partíció méretét kérdező
párbeszédablak jelenik meg (lásd: <xref
linkend="sysinstall-label-add"/>). Itt a méret a lemez
blokkjainak számában adható meg, amit
viszont <literal>M</literal>-mel lezárva megabyte-ban,
<literal>G</literal>-vel gigabyte-ban vagy
<literal>C</literal>-vel cilinderben is
kifejezhetünk.</para>
<figure id="sysinstall-label-add">
<title>Szabad hely a
gyökérpartíción</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disklabel-root1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Az alapértelmezés szerint
felkínált méret az egész slice-ot
lefoglaló partíciót hoz létre.
Amennyiben a korábbi példában
tárgyalt partícióméreteket
kívánjuk használni, akkor a
<keycap>Backspace</keycap> billentyű
használatával töröljük ki az
így megadott értéket, és helyette
gépeljük be, hogy <userinput>512M</userinput>, ahogy
ez a <xref linkend="sysinstall-label-add2"/>
segítségével is látható. A
bevitelt zárjuk a &gui.ok; gomb
lenyomásával.</para>
<figure id="sysinstall-label-add2">
<title>A gyökérpartíció
méretének szerkesztése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disklabel-root2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Miután meghatároztuk a partíció
méretét, a telepítő megkérdezi,
hogy a létrehozandó partícióban
állományrendszer vagy
lapozóállomány foglaljon-e helyet. Ennek a
párbeszédablakját a <xref
linkend="sysinstall-label-type"/> mutatja. Mivel az első
partíciónk állományrendszert fog
tartalmazni, ezért mindenképpen az
<guimenuitem>FS</guimenuitem> paramétert válasszuk
ki, majd nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<figure id="sysinstall-label-type">
<title>A gyökérpartíció
típusának kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disklabel-fs"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Végezetül, mivel egy
állományrendszert hoztunk létre, meg kell
mondanunk a <application>Disklabel</application>nek, hova
csatlakoztassa. A hozzá tartozó
párbeszédablak a <xref
linkend="sysinstall-label-mount"/>n látható. A
gyökér állományrendszer
csatlakozási pontja a <filename>/</filename>,
ezért itt csak annyit adjunk meg, hogy
<userinput>/</userinput> és zárjuk az
<keycap>Enter</keycap> billentyű
lenyomásával.</para>
<figure id="sysinstall-label-mount">
<title>A gyökér csatlakozási pontjának
megadása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disklabel-root3"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A képernyőn látható lista
ezután az újonnan létrehozott
partíciónak megfelelően frissül. A
többi partícióra ugyanígy meg kell
ismételnünk ezt a műveletsort. Arra azonban
figyeljünk, hogy a lapozásra használt
partíciót
létrehozásánál a szerkesztő nem
fogja megkérdezni a csatlakozási pontot, hiszen az
ilyen típusú partíciókat sosem
csatlakoztatjuk. A <filename>/usr</filename>, vagyis az
utolsó partíció
készítése során a slice
fennmaradó részének
lefoglalásához már nyugodtan meghagyhatjuk
a felajánlott értéket.</para>
<para>A &os; partíciószerkesztőjének
utolsó képernyője a <xref
linkend="sysinstall-label4"/>n hasonlóhoz, habár az
általunk választott értékek minden
bizonnyal eltérnek. A művelet
befejezéséhez nyomjuk le a <keycap>Q</keycap>
billentyűt.</para>
<figure id="sysinstall-label4">
<title>A Disklabel partíciószerkesztő</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/disklabel-ed2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-choosing">
<title>A telepítendő összetevők
kiválasztása</title>
<sect2 id="distset">
<title>A terjesztések típusának
kiválasztása</title>
<para>A telepítendő terjesztések típusa
nagyban függ attól, hogy a rendszerünket mire
szándékozzuk majd használni és
mennyi szabad hely áll rendelkezésünkre. Az
előre megadott beállítások a
lehető legkisebb konfiguráció
telepítésétől egészen a
komplett rendszer telepítéséig terjednek.
A &unix; és/vagy &os; világában még
az új felhasználók számára
szinte tökéletesen megfelelőnek bizonyulhat az
egyik ilyen előkészített
beállítás kiválasztása. A
terjesztések kiválogatása pedig
általában a tapasztaltabb
felhasználók számára lehet
hasznos.</para>
<para>Az <keycap>F1</keycap> billentyűvel többet is
megtudhatunk a terjesztések különböző
típusairól és bennük
található összetevőkről.
Miután befejeztük a súgó
áttanulmányozását, nyomjuk le az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt, és ezzel
visszatérünk a terjesztések
kiválasztását tartalmazó
menübe.</para>
<para>Ha grafikus felületet szeretnénk
használni, akkor az X szerver
beállítását az
alapértelmezett munkakörnyezet
beállítását a &os;
telepítése után kell megtenni. Az X
szerver beállításáról
részletesebben a <xref linkend="x11"/>ban
olvashatunk.</para>
<para>Ha egy saját rendszermag
építését is fontolgatjuk, akkor
olyan terjesztést válasszuk, amiben a
forráskód (kernel source) is
megtalálható. A saját rendszermag
építésének
hátteréről és
mikéntjéről lásd a <xref
linkend="kernelconfig"/>et.</para>
<para>Értelemszerűen a legsokoldalúbb rendszer
az, amiben minden megtalálató. Így
aztán, ha a lemezünk is megengedi, a nyilak
és az <keycap>Enter</keycap> használatával
válasszuk a <guimenuitem>All</guimenuitem> (Minden)
opciót, ahogy azt az <xref linkend="distribution-set1"/>
is mutatja. Ha viszont úgy érezzük, hogy
ehhez nem eléggé nagy a lemezünk, akkor
válasszuk az igényeinkhez jobban illeszkedő
típust. Sokat azonban ne üljünk a
tökéletes megoldás
kiötlésén, hiszen ezek a terjesztések
még a telepítés befejezése
után is hozzáadhatóak a
rendszerünkhöz.</para>
<figure id="distribution-set1">
<title>A terjesztések kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/dist-set"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
</sect2>
<sect2 id="portscol">
<title>A Portgyűjtemény
telepítése</title>
<para>Miután kiválasztottuk a nekünk
megfelelő terjesztést, a telepítőprogram
felajánlja a &os; Portgyűjteményének
(Ports Collection) telepítésének
lehetőségét. A portok
gyűjteménye a szoftverek
telepítésének egyszerű és
kényelmes módja. A Portgyűjtemény
önmaga nem tartalmazza a szoftverek
lefordításához szükséges
forráskódot, hanem helyette csupán azokat
az állományokat, amelyek a
különböző külsős programok
letöltéséhez,
fordításához és
telepítéséhez kellenek. A <xref
linkend="ports"/>ben megtalálhatjuk, miként is kell
használni ezt a gyűjteményt.</para>
<para>A telepítőprogram nem fogja ellenőrizni a
kibontásához szükséges helyet,
ezért csak abban az esetben válasszuk ezt a
lehetőséget, ha mindenképpen elfér a
merevlemezünkön. A &os; jelenlegi, &rel.current;
változatában a Portgyűjtemény
nagyjából &ports.size; helyet foglal el a lemezen.
A &os; frissebb verzióiban nyugodtan
feltételezhetünk ennél valamivel nagyobb
értéket is.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to install the FreeBSD ports collection?
This will give you ready access to over &os.numports; ported software packages,
at a cost of around &ports.size; of disk space when "clean" and possibly much
more than that if a lot of the distribution tarballs are loaded
(unless you have the extra CDs from a FreeBSD CD/DVD distribution
available and can mount it on /cdrom, in which case this is far less
of a problem).
The Ports Collection is a very valuable resource and well worth having
on your /usr partition, so it is advisable to say Yes to this option.
For more information on the Ports Collection &amp; the latest ports,
visit:
http://www.FreeBSD.org/ports
[ Yes ] No</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Szeretné telepíteni a FreeBSD portjainak gyűjteményét?
Ezen keresztül közel &os.numports; portolt szoftvercsomaghoz tudunk
könnyedén hozzáférni, amelyek "tiszta" állapotukban nagyjából
&ports.size; lemezterületünkbe kerülnek, ami a későbbiekben
valószínűleg majd növekedni fog, ahogy letöltjük a különböző
szoftverekhez tartozó állományokat (hacsak nincs meg a FreeBSD
valamelyik CD- vagy DVD alapú terjesztésének az összes lemeze,
amelyeket a /cdrom könyvtárba csatlakoztatva el tudjuk ezeket érni,
mert ekkor kevesebb gondunk lesz vele).
A Portgyűjtemény egy nagyon értékes erőforrás, amelynek megéri helyet
szentelni a /usr partíciónkon, ezért javasoljuk, hogy válassza az
"Igen" opciót. A Portgyűjteményről és annak legújabb portjairól a
http://www.FreeBSD.org/ports oldalon olvashat részletesebben.
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A Portgyűjtemény
telepítéséhez a &gui.yes; gombot, ennek
kihagyásához pedig a &gui.no; gombot
válasszuk ki a nyilakkal, majd az <keycap>Enter</keycap>
lenyomásával mehetünk tovább. Ekkor a
kiválasztott terjesztések menüje fog
újra megjelenni.</para>
<figure id="distribution-set2">
<title>A terjesztések telepítésének
megerősítése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/dist-set2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ha elégedettek vagyunk a
beállításokkal, válasszuk ki a
nyilakkal az <guimenuitem>Exit</guimenuitem> menüpontot,
győződjünk meg róla, hogy a &gui.ok;
gombon állunk, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt a folytatáshoz.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-media">
<title>A telepítés eszközének
kiválasztása</title>
<para>Ha CD-ről vagy DVD-ről telepítünk, akkor
a következő képernyőn a
nyílbillentyűkkel válasszuk ki a
<guimenuitem>Install from a CDROM or DVD</guimenuitem>
(Telepítés CD-ről vagy DVD-ről)
menüpontot. Ügyeljünk a &gui.ok; gomb
kiválasztására is, majd a
telepítés megkezdéséhez nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billenyűt.</para>
<para>A telepítés másfajta módszereinek
alkalmazásához válasszuk ki a menüpontok
közül a nekünk megfelelőt és
kövessük a megjelenő
utasításokat.</para>
<para>Az <keycap>F1</keycap> billentyű
lenyomására megjelenik az adott
telepítőeszközhöz tartozó
súgó. Innen az <keycap>Enter</keycap>
lenyomása után térhetünk vissza a
menühöz.</para>
<figure id="choose-media">
<title>A telepítési eszköz
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/media"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<note>
<title>Telepítés FTP szerverről</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>hálózat</secondary>
<tertiary>FTP</tertiary>
</indexterm>
<para>Három FTP-s telepítési mód
közül választhatunk: aktív,
passzív vagy HTTP proxyn keresztül.</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term>Aktív FTP: <guimenuitem>Install from an FTP
server</guimenuitem> (Telepítés FTP
szerverről)</term>
<listitem>
<para>Ezzel a beállítással az
összes FTP-n keresztüli átvitel
<quote>aktív</quote> módban
történik. Ez tűzfalak esetén nem
működik, de gyakran alkalmazható olyan
régebbi FTP szerverek esetén, amelyek nem
ismerik az passzív adatátvitelt. Ha (az
alapértelmezett) passzív módban
megakadna a kapcsolat, próbáljunk meg
helyette az aktívat.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Passzív FTP: <guimenuitem>Install from an FTP
server through a firewall</guimenuitem>
(Telepítés tűzfalon keresztül FTP
szerverről)</term>
<listitem>
<indexterm>
<primary>FTP</primary>
<secondary>passzív mód</secondary>
</indexterm>
<para>Ezzel a beállítással a
<application>sysinstall</application> programot az FTP
művelet végrehajtásakor a
<quote>passzív</quote> mód
használatára utasítjuk. Így
át tudunk menni olyan tűzfalakon is, amelyek
nem engedik a véletlenszerű TCP portokon
érkező kapcsolatokat.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>FTP HTTP proxyn keresztül: <guimenuitem>Install
from an FTP server through a http proxy</guimenuitem>
(Telepítés HTTP proxyn keresztül FTP
szerverről)</term>
<listitem>
<indexterm>
<primary>FTP</primary>
<secondary>HTTP proxyn keresztül</secondary>
</indexterm>
<para>Ezzel a beállítással
megmondhatjuk a <application>sysinstall</application>
programnak, hogy (egy böngészőhöz
hasonlóan) a HTTP protokollon keresztül
használja az FTP műveletek
elvégzéséhez használt proxyt.
Ennek a proxynak lesz a feladata az átadott
kérések lefordítása és
elküldése az FTP szervernek. Ennek
köszönhetően át tudunk menni olyan
tűzfalakon is, amelyek egyáltalán nem
engednek semmilyen FTP műveletet, azonban tartozik
hozzájuk egy HTTP proxy. Ilyenkor az FTP szerver
beállításai mellett meg kell adnunk
ezt a HTTP proxyt is.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para>Az FTP szervert proxyn keresztül
általában úgy érjük el, hogy a
felhasználói név részeként
egy <quote>@</quote> jellel elválasztva megadjuk a
ténylegesen elérni kívánt szerver
nevét. A proxy szerver ezután
<quote>helyettesíti</quote> a valódi szervert.
Például tegyük fel, hogy a <hostid
role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid> szerverről akarunk
telepíteni az 1234 porton várakozó <hostid
role="fqdn">ize.minta.com</hostid> proxy
használatával.</para>
<para>Ehhez lépjünk be a
beállításokat tartalmazó
menübe, állítsuk az FTP kapcsolathoz
használt felhasználói nevet az
<literal>ftp@ftp.FreeBSD.org</literal> értékre,
majd jelszónak adjuk meg az e-mail címünket.
Telepítési eszközként adjuk meg az
FTP-t (vagy a passzív FTP-t, amennyiben a proxy ismeri)
és a
<literal>ftp://ize.minta.com:1234/pub/FreeBSD</literal>
címet.</para>
<para>Mivel az <hostid role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid>
címről származó
<filename>/pub/FreeBSD</filename> könyvtár a <hostid
role="fqdn">ize.minta.com</hostid> szerveren keresztül
érhető el számunkra, ezért
lényegében <emphasis>arról</emphasis> a
gépről fogunk telepíteni (amely pedig a
telepítő kéréseire elhozza a <hostid
role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid> szervertől az
állományokat).</para>
</note>
</sect1>
<sect1 id="install-final-warning">
<title>A telepítés
véglegesítése</title>
<para>Ezután ha óhajtjuk, megkezdhetjük a
telepítést. Ez egyben az utolsó
lehetőségünk a telepítés
megszakítására és merevlemezünket
érintő változtatások
érvénytelenítésére.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Last Chance! Are you SURE you want to continue the installation?
If you're running this on a disk with data you wish to save then WE
STRONGLY ENCOURAGE YOU TO MAKE PROPER BACKUPS before proceeding!
We can take no responsibility for lost disk contents!
[ Yes ] No</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Utolsó esély: BIZTOSAN folytatni kívánja a telepítést?
Ha olyan lemezre szeretne telepíteni, amelyen fontos adatok
találhatóak, HATÁROZOTTAN JAVASOLJUK, hogy a továbblépés előtt
KÉSZÍTSEN RÓLUK MEGBÍZHATÓ BIZTONSÁGI MÁSOLATOT!
Nem vállalunk semmilyen felelősséget az elvesztett adatokért!
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A továbblépéshez válasszuk a
&gui.yes; gombot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<para>A telepítés időtartama a
kiválasztott terjesztéstől, a
telepítésre használt eszköztől
és számítógépünk
sebességétől függ. A folyamat
előrehaladásáról üzenetek sorozata
tájékoztat minket.</para>
<para>A telepítés befejezése után a
következő üzenet jelenik meg:</para>
<screen> Message
Congratulations! You now have FreeBSD installed on your system.
We will now move on to the final configuration questions.
For any option you do not wish to configure, simply select No.
If you wish to re-enter this utility after the system is up, you may
do so by typing: /usr/sbin/sysinstall.
[ OK ]
[ Press enter or space ]</screen>
<para>A szöveg fordítása:</para>
<screen> Üzenet
Gratulálunk, sikeresen telepítette a FreeBSD rendszert a számítógépére!
Most rátérünk az utolsó néhány kérdésre. A "Nem" választásával
egyszerűen átugorhatjuk mindazt, amit nem szeretnénk beállítani. Ezt a
segédprogramot a rendszer újbóli elindítása után a "/usr/sbin/sysinstall"
parancs begépelésével tudjuk elérni.
[ OK ]
[ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyűt ]</screen>
<para>Az <keycap>Enter</keycap> billentyű
lenyomásával megkezdhetjük a
telepítés utáni
beállításokat.</para>
<para>A &gui.no; gomb kiválasztásával és
az <keycap>Enter</keycap> lenyomásával
megszakíthatjuk a telepítést, így a
rendszerünkön semmilyen változtatás nem
történik. Ilyenkor a következő üzenet
jelenik meg:</para>
<screen> Message
Installation complete with some errors. You may wish to scroll
through the debugging messages on VTY1 with the scroll-lock feature.
You can also choose "No" at the next prompt and go back into the
installation menus to retry whichever operations have failed.
[ OK ]</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Üzenet
A telepítés során hiba történt. A Scroll Lock használatával érdemes
átnézni a VTY1 terminál megjelenő üzeneteket. A következő ablakban a
"Nem" választásával vissza tudunk menni a telepítőmenühöz és
megpróbálkozhatunk ismét a sikertelen műveletek végrehajtásával.
[ OK ]</screen>
<para>Ez az üzenet azért jelent meg, mert semmit sem
sikerült telepíteni. Innen az <keycap>Enter</keycap>
megnyomásával térhetünk vissza a
főmenübe, majd onnan tudunk kilépni a
telepítőből.</para>
</sect1>
<sect1 id="install-post">
<title>A telepítés után</title>
<para>A sikeres telepítést különféle
beállítások követik.
Közülük az új &os; rendszer
indítása előtt bármelyik
megismételhető a beállítások
opcióit tartalmazó menü újbóli
használatával, vagy pedig a telepítés
után a <command>sysinstall</command> parancs
kiadásával, majd a
<guimenuitem>Configure</guimenuitem>
(Beállítások) menüpont
kiválasztásával.</para>
<sect2 id="inst-network-dev">
<title>A hálózati eszközök
beállítása</title>
<para>A következő képernyő már nem
jelenik meg, ha az FTP szerveren keresztüli
telepítéshez korábban már
beállítottuk a PPP kapcsolatot. Ez a
korábbiakban említettek szerint
állítható be.</para>
<para>Ha többet szeretnénk megtudni a helyi
hálózatokról (LAN), vagy a &os;-t
átjáróként, illetve
útválasztóként
kívánjuk beállítani, olvassuk el az
<link linkend="advanced-networking">Egyéb haladó
hálózati témák</link>
című fejezetet.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to configure any Ethernet or PPP network devices?
[ Yes ] No</screen>
<para>Fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Szeretnénk beállítani valamilyen Ethernet- vagy PPP hálózati eszközt?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A hálózati eszközeink
beállításához válasszuk a
&gui.yes; gombot, majd nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt. Ellenkező esetben a &gui.no; gombbal
mehetünk tovább.</para>
<figure id="ed-config1">
<title>Az Ethernet-eszköz
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/ed0-conf"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A beállítandó csatoló
kiválasztásához használjuk a
nyílbillentyűket és utána nyomjuk meg
az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Do you want to try IPv6 configuration of the interface?
Yes [ No ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Megpróbálkozik az IPv6 beállításával a csatolón?
Igen [ Nem ]</screen>
<para>A példánkban szereplő helyi
hálózatban az aktuális internetes protokoll
(<acronym>IPv4</acronym>) egyelőre megfelelő,
ezért válasszuk a &gui.no; gombot és
nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<para>Amennyiben <acronym>RA</acronym>-szerveren keresztül
egy már létező <acronym>IPv6</acronym>
hálózathoz csatlakozunk, akkor válasszuk a
&gui.yes; gombot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt. Ezt követően az RA-szerverek
felderítése kezdődik meg, ami
néhány másodpercig eltarthat.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Do you want to try DHCP configuration of the interface?
Yes [ No ]</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Megpróbálkozik a DHCP használatával a csatolón?
Igen [ Nem ]</screen>
<para>Ha nincs szükségünk a DHCP (Dynamic Host
Configuration Protocol, azaz a Dinamikus
állomáskonfigurációs protokoll)
használatára, akkor a &gui.no; gomb
kiválasztásával majd az
<keycap>Enter</keycap> lenyomásával
továbbléphetünk.</para>
<para>A &gui.yes; gomb kiválasztására elindul
a <application>dhclient</application> nevű program,
és amennyiben sikerrel jár, magától
kitölti a hálózati
beállításokra vonatkozó adatokat.
Ennek részleteit a <xref linkend="network-dhcp"/>ben
találhatjuk meg.</para>
<para>Az alábbi hálózati
beállító képernyő mutatja a
helyi hálózat
átjárójaként használni
kívánt Ethernet-eszköz
konfigurációját.</para>
<figure id="ed-config2">
<title>Az ed0 hálózati
beállítása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/ed0-conf2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A <keycap>Tab</keycap> billentyűvel tudunk
navigálni az adatlap mezői között
és kitölteni ezeket a megfelelő
információkkal:</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term>Host
(Számítógépnév)</term>
<listitem>
<para>A számítógépünk
teljes neve, amely a példában most <hostid
role="fqdn">k6-2.example.com</hostid>.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Domain (Tartomány)</term>
<listitem>
<para>Annak a tartománynak a neve, amelyben a
számítógépünk a
található. Ez itt konkrétan a
<hostid role="domainname">example.com</hostid>.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>IPv4 Gateway (IPv4-átjáró)</term>
<listitem>
<para>A helyben nem elérhető célok
megközelítésére használt
gép IP-címe. Ezt a mezőt
mindenképpen töltsük ki akkor, ha a
számítógépünk valamilyen
hálózatba van kötve. Azonban
<emphasis>hagyjuk üresen</emphasis>, ha a
számítógép a
hálózat átjárója az
internet felé. Az IPv4
átjárót más néven
<quote>default gateway</quote>-nek (alapértelmezett
átjárónak) vagy <quote>default
route</quote>-nak (alapértelmezett
útvonalnak) is nevezik.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Name server (Névszerver)</term>
<listitem>
<para>A helyi DNS (névfeloldó) szerverünk
IP-címe. Ha nem található ilyen a
helyi hálózatunkon, akkor az
internet-szolgáltató DNS szerverének
címét (a példában ez a <hostid
role="ipaddr">208.163.10.2</hostid>) adjuk meg.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>IPv4 address (IPv4-cím)</term>
<listitem>
<para>A csatoló IP-címe, amely az
ábrán a <hostid
role="ipaddr">192.168.0.1</hostid>.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Netmask (Hálózati maszk)</term>
<listitem>
<para>A helyi hálózatban használt
címtartomány a <hostid
role="ipaddr">192.168.0.0</hostid> - <hostid
role="ipaddr">192.168.0.255</hostid>, amihez a <hostid
role="netmask">255.255.255.0</hostid>
hálózati maszk tartozik.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Extra options to ifconfig (Az ifconfig további
beállításai)</term>
<listitem>
<para>Az <command>ifconfig</command> parancs adott
csatolóra vonatkozó egyéb
beállításai. Jelen esetünkben
itt semmi sem szerepel.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para>Miután végeztünk, a <keycap>Tab</keycap>
billentyű lenyomásával válasszuk ki a
&gui.ok; gombot és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to bring the ed0 interface up right now?
[ Yes ] No</screen>
<para>A fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Aktiválja most az ed0 csatolót?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A &gui.yes; gomb kiválasztásával, majd
az <keycap>Enter</keycap> lenyomásával
csatlakoztatjuk a számítógépet a
hálózathoz, ami ezután
használhatóvá válik. Ez azonban a
telepítés számára nem jelent
túlságosan sokat, hiszen ettől
függetlenül a számítógépet
egyébként is újra kell majd
indítanunk.</para>
</sect2>
<sect2 id="gateway">
<title>Az átjáró
beállítása</title>
<screen> User Confirmation Requested
Do you want this machine to function as a network gateway?
[ Yes ] No</screen>
<para>A fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Ezt a számítógépet hálózati átjáróként is használni akarja?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>Ha a számítógépet a helyi
hálózat átjárójaként
használni akarjuk gépek közti csomagok
továbbítására, akkor
válasszuk a &gui.yes; gombot és nyomjuk meg
hozzá az <keycap>Enter</keycap> billentyűt. Ha
viszont ez a gép csupán a hálózat
egy tagja, akkor válasszuk a &gui.no; gombot és a
folytatáshoz nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
</sect2>
<sect2 id="inetd-services">
<title>A hálózati szolgáltatások
beállítása</title>
<screen> User Confirmation Requested
Do you want to configure inetd and the network services that it provides?
Yes [ No ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Beállítja az inetd démont és az általa felkínált hálózati szolgáltatásokat?
Igen [ Nem ]</screen>
<para>Ha itt a &gui.no; gombot választjuk, akkor ezzel
kikapcsoljuk a különböző
szolgáltatásokat, például a
<application>telnetd</application> démont. Ez azt
jelenti, hogy a távoli felhasználók nem
lesznek képesek a <application>telnet</application>
program használatával belépni erre a
számítógépre. A helyi
felhasználók viszont továbbra is
képesek lesznek távoli
számítógépeket elérni a
<application>telnet</application>
segítségével.</para>
<para>Az <filename>/etc/inetd.conf</filename>
átírásával azonban ezek a
szolgáltatások később
természetesen engedélyezhetőek. A <xref
linkend="network-inetd-overview"/> foglalkozik a téma
részleteivel.</para>
<para>A &gui.yes; gomb választásával
már a telepítés során
beállíthatjuk a szolgáltatásokat.
Ekkor egy további párbeszédablak is
felbukkan:</para>
<screen> User Confirmation Requested
The Internet Super Server (inetd) allows a number of simple Internet
services to be enabled, including finger, ftp and telnetd. Enabling
these services may increase risk of security problems by increasing
the exposure of your system.
With this in mind, do you wish to enable inetd?
[ Yes ] No</screen>
<para>Fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
A fő internetes kiszolgáló (az inetd) számos egyszerű internetes
szolgáltatás, többek közt a finger, ftp és telnet elérését teszi
lehetővé. Ezen szolgáltatások engedélyezése azonban a felmerülő
biztonsági problémák kockázatát, mivel ezzel rendszerünket jobban
kitesszük támadásoknak.
Mindezek tudatában használni kívánja az inetd démont?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A folytatáshoz válasszuk a &gui.yes;
gombot.</para>
<screen> User Confirmation Requested
inetd(8) relies on its configuration file, /etc/inetd.conf, to determine
which of its Internet services will be available. The default FreeBSD
inetd.conf(5) leaves all services disabled by default, so they must be
specifically enabled in the configuration file before they will
function, even once inetd(8) is enabled. Note that services for
IPv6 must be separately enabled from IPv4 services.
Select [Yes] now to invoke an editor on /etc/inetd.conf, or [No] to
use the current settings.
[ Yes ] No</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Az inetd(8) démonnak az elérhető internetes szolgáltatások
megállapításához szüksége van a beállításait tartalmazó
/etc/inetd.conf állományra. A FreeBSD-hez tartozó inetd.conf(5)
állomány alapértelmezés szerint az összes szolgáltatást letiltja,
ezért a működéséhez minden egyes szolgáltatást külön kell engedélyezni
az említett állományban, még abban az esetben is, ha az inetd(8)
démont korábban már engedélyeztük. Az IPv6 szolgáltatások az IPv4
szolgáltatásoktól külön engedélyezendőek.
Az [ Igen ] választásával behívjuk az /etc/inetd.conf szerkesztését,
míg a [ Nem ] választásával pedig az imént felvázolt beállításokat
fogadjuk el.
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A &gui.yes; gomb kiválasztásával
lehetőségünk nyílik
szolgáltatásokat engedélyezni a sorok
elején található <literal>#</literal> jel
törlésével.</para>
<figure id="inetd-edit">
<title>Az <filename>inetd.conf</filename>
módosítása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/edit-inetd-conf"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Miután felvettük az összes használni
kívánt szolgáltatást, az
<keycap>Esc</keycap> billentyű lenyomásával
előhozhatjuk azt a menüt, ahol elmenthetjük a
módosításainkat és
kiléphetünk.</para>
</sect2>
<sect2 id="ssh-login">
<title>Az SSH-n keresztüli bejelentkezés
engedélyezése</title>
<indexterm>
<primary>SSH</primary>
<secondary>sshd</secondary>
</indexterm>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to enable SSH login?
Yes [ No ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Engedélyezi az SSH-n keresztüli bejelentkezést?
Igen [ Nem ]</screen>
<para>A &gui.yes; gomb kiválasztása
engedélyezi az <application>OpenSSH</application>-hoz
tartozó &man.sshd.8; démont, aminek
segítségével a
számítógépünkre
biztonságosan be tudunk jelentkezni
távolról. Az <application>OpenSSH</application>
részleteiről lásd a <xref
linkend="openssh"/>t.</para>
</sect2>
<sect2 id="ftpanon">
<title>Anonim FTP</title>
<indexterm>
<primary>FTP</primary>
<secondary>anonim</secondary>
</indexterm>
<screen> User Confirmation Requested
Do you want to have anonymous FTP access to this machine?
Yes [ No ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Hozzáférhető legyen ez a számítógép anonim FTP használatán keresztül?
Igen [ Nem ]</screen>
<sect3 id="deny-anon">
<title>Az anonim FTP tiltása</title>
<para>Az alapértelmezett &gui.no; gomb
kiválasztásával és az
<keycap>Enter</keycap> billentyű
lenyomásával a jelszóval védett
FTP hozzáféréssel rendelkező
felhasználók továbbra is elérhetik
a számítógépünket.</para>
</sect3>
<sect3 id="ftpallow">
<title>Az anonim FTP engedélyezése</title>
<para>Ha ezt választjuk, akkor anonim FTP kapcsolaton
keresztül bárki hozzáférhet a
számítógépünkhöz. Ebben
az esetben azonban alaposan meg kell fontolnunk
néhány biztonsági
következményt. A
beállítással járó
kockázatokról az <xref linkend="security"/>ben
olvashatunk többet.</para>
<para>Az anonim FTP bekapcsolásához a
nyílbillentyűkkel válasszuk ki a &gui.yes;
feliratú gombot és nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt. Ekkor egy
további párbeszédablak is
megjelenik:</para>
<screen> User Confirmation Requested
Anonymous FTP permits un-authenticated users to connect to the system
FTP server, if FTP service is enabled. Anonymous users are
restricted to a specific subset of the file system, and the default
configuration provides a drop-box incoming directory to which uploads
are permitted. You must separately enable both inetd(8), and enable
ftpd(8) in inetd.conf(5) for FTP services to be available. If you
did not do so earlier, you will have the opportunity to enable inetd(8)
again later.
If you want the server to be read-only you should leave the upload
directory option empty and add the -r command-line option to ftpd(8)
in inetd.conf(5)
Do you wish to continue configuring anonymous FTP?
[ Yes ] No</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Az anonim FTP használatával a rendszer FTP szolgáltatásához
hitelesítetlen felhasználók is hozzáférhetnek, amennyiben az aktív. A
névtelen felhasználók az állományrendszernek csak egy részét érhetik
el, valamint az alapbeállítások szerint a feltöltést egy külön erre
a célra fenntartott könyvtárba végezhetik el. Az FTP szolgáltatás
használatát külön engedélyeznünk kell az inetd(8) démon részéről és
az inetd.conf(5) állományban található ftpd(8) démon aktiválásával.
Ha eddig még nem tettük volna meg, akkor az inetd(8) használatát
később még újra engedélyezhetjük.
Ha csak letöltést kívánunk engedni, akkor hagyjuk a feltöltési
könyvtárra vonatkozó paramétert üresen és az inetd.conf(5)
állományban az ftpd(8) parancssorához adjuk hozzá az -r kapcsolót.
Folytatja az anonim FTP beállítását?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>Az üzenet értesít minket arról,
hogy az anonim FTP kapcsolatok
engedélyezéséhez az FTP
szolgáltatást az
<filename>/etc/inetd.conf</filename> állományban
is be kell majd kapcsolni, lásd <xref
linkend="inetd-services"/>. Válasszuk a &gui.yes;
gombot és a folytatáshoz nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt. Ekkor a
következő képernyő jön
elő:</para>
<figure id="anon-ftp2">
<title>Az anonim FTP
alapbeállításai</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/ftp-anon1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A beállítások kitöltése
során a <keycap>Tab</keycap> billentyűvel
mozoghatunk az adatmezők között:</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term>UID (felhasználói
azonosító)</term>
<listitem>
<para>A névtelen FTP felhasználókhoz
társított felhasználói
azonosító. A feltöltött
állomány tulajdonosa ez az
azonosító lesz.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Group (csoport)</term>
<listitem>
<para>A névtelen FTP felhasználók
csoportja.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Comment (megjegyzés)</term>
<listitem>
<para>Ez a szöveg szerepel a
felhasználónál az
<filename>/etc/passwd</filename>
állományban.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>FTP Root Directory (az FTP gyökere)</term>
<listitem>
<para>Itt találhatóak az anonim FTP-n
keresztül elérhető
állományok.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Upload Subdirectory (feltöltési
könyvtár)</term>
<listitem>
<para>A névtelen FTP felhasználók
által feltöltött
állományok ide kerülnek.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para>Az FTP gyökere alapból a
<filename>/var</filename> könyvtár lesz. Ha a
becsült FTP-forgalom
lebonyolításához itt nem
rendelkezünk elegendő hellyel, akkor az
<filename>/usr</filename> könyvtárban
található <filename>/usr/ftp</filename>
alkönyvtár is beállítható az
FTP gyökerének.</para>
<para>Ha elfogadhatónak találjuk az
értékeket, nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt a folytatáshoz.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Create a welcome message file for anonymous FTP users?
[ Yes ] No</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Létre kíván hozni egy köszöntő üzenetet tartalmazó állományt
az anonim FTP felhasználók számára?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A &gui.yes; választásával és
az <keycap>Enter</keycap> megnyomásával az
üzenet szerkesztéséhez egy
szövegszerkesztő fog elindulni.</para>
<figure id="anon-ftp4">
<title>Az FTP köszöntő üzenetének
szerkesztése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/ftp-anon2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ez az <command>ee</command> szövegszerkesztő.
Az üzenet átírásához
használjuk a megadott utasításokat, de
akár később is módosíthatjuk
ezt a kedvenc szövegszerkesztőnkkel. Ehhez a
módosítandó állomány neve
és helye a szerkesztő
képernyőjének alján
olvasható.</para>
<para>A kilépéshez az <keycap>Esc</keycap>
lenyomására felbukkanó menüben
alapból az <guimenuitem>a) leave editor</guimenuitem>
(kilépés a szerkesztőből)
menüpont érhető el, ezért itt az
<keycap>Enter</keycap> lenyomásával
léphetünk tovább. Az
<keycap>Enter</keycap> ismételt
lenyomásával elmenthetjük a
módosításainkat.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2 id="nfsconf">
<title>A hálózati állományrendszer
beállítása</title>
<para>A hálózati állományrendszer
(Network File System, NFS) állományok
közzétételét teszi
lehetővé hálózaton keresztül.
Használata során egy
számítógép
beállítható szervernek, kliensnek vagy
akár mindkettőnek. Ezzel kapcsolatban a <xref
linkend="network-nfs"/> ajánlott
elolvasásra.</para>
<sect3 id="nsf-server-options">
<title>Az NFS szerver</title>
<screen> User Confirmation Requested
Do you want to configure this machine as an NFS server?
Yes [ No ]</screen>
<para>A fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Be akarja állítani NFS szervernek ezt a számítógépet?
Igen [ Nem ]</screen>
<para>Ha nincs szükségünk a
hálózati állományrendszer szerver
részére, akkor válasszuk a &gui.no;
gombot és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<para>Amennyiben a &gui.yes; gombot választjuk, egy
üzenet fogja közölni velünk, hogy
létre kell hoznunk az <filename>exports</filename>
állományt.</para>
<screen> Message
Operating as an NFS server means that you must first configure an
/etc/exports file to indicate which hosts are allowed certain kinds of
access to your local filesystems.
Press [Enter] now to invoke an editor on /etc/exports
[ OK ]</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Üzenet
Az NFS szerver működtetéséhez először az /etc/exports állomány
összeállításán keresztül meg kell adnunk, hogy milyen gépek milyen
típusú hozzáféréssel rendelkezzenek a helyi állományrendszereinken.
Az [Enter] lenyomására megkezdődik az /etc/exports állomány
szerkesztése.
[ OK ]</screen>
<para>Az <keycap>Enter</keycap> billentyű
lenyomásával továbbléphetünk.
Ekkor az <filename>exports</filename> állomány
létrehozására és
szerkesztésére egy szövegszerkesztő
indul el.</para>
<figure id="nfs-server-edit">
<title>Az <filename>exports</filename>
szerkesztése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/nfs-server-edit"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A exportálni kívánt
állományrendszerek felsorolásához
használjuk képernyőn a megadott
utasításokat, vagy tegyük meg ezt
később az általunk választott
szövegszerkesztő segítségével.
Ilyenkor ne felejtsük el megjegyezni az
állomány képernyő alján
látható nevét és
helyét.</para>
<para>Amikor végeztünk, az <keycap>Esc</keycap>
billentyűvel felhozható menüben
alapból az <guimenuitem>a) leave editor</guimenuitem>
(kilépés a szövegszerkesztőből)
menüpont aktív, ezért itt a
folytatáshoz egyszerűen nyomjuk le az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
</sect3>
<sect3 id="nfs-client-options">
<title>Az NFS kliens</title>
<para>Az NFS kliens beállításával
NFS szerverekhez tudunk hozzáférni.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Do you want to configure this machine as an NFS client?
Yes [ No ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Beállítja NFS kliensnek ezt a számítógépet?
Igen [ Nem ]</screen>
<para>A nyílbillentyűkkel igényeinknek
megfelelően válasszuk a &gui.yes; vagy &gui.no;
gombokat és utána nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2 id="console">
<title>A rendszerkonzol beállításai</title>
<para>Számos beállítás
kapcsolódik a rendszerben található
konzolok testreszabásához.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to customize your system console settings?
[ Yes ] No</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Testreszabja a rendszerkonzol beállításait?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A beállítások
megtekintéséhez és
megváltoztatásához válasszuk a
&gui.yes; gombot és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<figure id="saver-options">
<title>A rendszerkonzol beállításai</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/console-saver1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A képernyőkímélő
beállítása egy gyakori opció. A
nyilak használatával álljunk a
<guimenuitem>Saver</guimenuitem> menüpontra, majd nyomjuk
le az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="saver-select">
<title>A képernyőkímélő
beállításai</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/console-saver2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A nyilakkal válasszuk ki a használni
kívánt
képernyőkímélőt és nyomjuk
meg hozzá az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.
Ekkor a rendszerkonzol beállításait
tartalmazó menü jelenik meg ismét.</para>
<para>Az aktivizálódás ideje
alapbeállítás szerint 300 másodperc.
Ennek megváltoztatásához válasszuk
ismét a <guimenuitem>Saver</guimenuitem> menüpontot.
A képernyőkímélő
beállításait tartalmazó menüben
a nyílbillentyűkkel válasszuk a
<guimenuitem>Timeout</guimenuitem> (Időkorlát)
menüpontot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt. Ekkor egy párbeszédablak jelenik
meg:</para>
<figure id="saver-timeout">
<title>A képernyőkímélőhöz
tartozó időkorlát
beállítása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/console-saver3"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Miután megváltoztattuk az
értéket, a rendszerkonzol
beállításához a &gui.ok; gomb
kiválasztásával, majd az
<keycap>Enter</keycap> billentyű lenyomásával
térhetünk vissza.</para>
<figure id="saver-exit">
<title>Kilépés a rendszerkonzol
beállító
menüjéből</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/console-saver4"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A <guimenuitem>Exit</guimenuitem> (Kilépés)
választásával és az
<keycap>Enter</keycap> lenyomásával folytathatjuk
tovább a telepítés utólagos
beállításait.</para>
</sect2>
<sect2 id="timezone">
<title>Az időzóna
beállítása</title>
<para>Ha kiválasztjuk
számítógépünk
számára a megfelelő
időzónát, akkor lehetővé
tesszük, hogy magától elvégezze a
helyi időhöz kapcsolódó összes
szükséges korrekciót és helyesen
kezelje az időzónákhoz
kapcsolódó többi funkciót.</para>
<para>A példában az Egyesült Államok
keleti időzónájában elhelyezkedő
számítógépet láthatunk. A mi
beállításaink természetesen a
saját földrajzi helyzetünktől
függenek.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to set this machine's time zone now?
[ Yes ] No</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Beállítja most a számítógép időzónáját?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A &gui.yes; gomb és az <keycap>Enter</keycap>
billentyű segítségével
kiválaszthatjuk az időzóna
beállítását.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Is this machine's CMOS clock set to UTC? If it is set to local time
or you don't know, please choose NO here!
Yes [ No ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
A számítógép órája az egységes világidőhöz (UTC) van beállítva? Ha a
helyi időhöz vagy nem tudjuk, akkor itt válasszuk a NEM gombot!
Igen [ Nem ]</screen>
<para>A számítógépünk
órájának
beállításának megfelelően
válasszuk a &gui.yes; vagy &gui.no; gombot, és
nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="set-timezone-region">
<title>A térség kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/timezone1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A nyilakkal kiválasztható a megfelelő
térség, amit aztán az
<keycap>Enter</keycap> billentyűvel tudunk
lezárni.</para>
<figure id="set-timezone-country">
<title>Az ország kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/timezone2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A megfelelő ország a
nyílbillentyűkkel, valamint az
<keycap>Enter</keycap> billentyűvel
választható ki.</para>
<figure id="set-timezone-locality">
<title>Az időzóna kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/timezone3"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A nekünk megfelelő időzóna a nyilakkal
választható meg, amit ezután az
<keycap>Enter</keycap> billentyűvel tudunk
jóváhagyni.</para>
<screen> Confirmation
Does the abbreviation 'EDT' look reasonable?
[ Yes ] No</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Megerősítés
Ezek szerint az 'EDT' elfogadható?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>Erősítsük meg, hogy az időzóna
helyes-e. Ha rendbenlevőnek látszik, nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt a
folytatáshoz.</para>
</sect2>
<sect2 id="linuxcomp">
<title>Linux binárisok használata</title>
<note>
<para>Ez a rész csak a
&os;&nbsp;7.<replaceable>X</replaceable>
telepítésére vonatkozik,
&os;&nbsp;8.<replaceable>X</replaceable> esetén ez a
képernyő nem jelenik meg.</para>
</note>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to enable Linux binary compatibility?
[ Yes ] No</screen>
<para>A fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Engedélyezi a Linux binárisok futtatását?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A &gui.yes; gomb kiválasztásával
és az <keycap>Enter</keycap> lenyomásával
megengedjük, hogy a Linuxra készült
szoftvereket futtassunk &os;-n. A telepítő ennek
biztosításához még további
csomagokat is fel fog rakni.</para>
<para>Ha FTP-n keresztül telepítünk, akkor a
számítógépnek csatlakoznia kell az
internetre. Ilyenkor előfordulhat, hogy az FTP szerveren
nem találhatóak meg a &linux;
kompatibilitással kapcsolatos csomagok. Ezeket azonban
később is telepíthetjük.</para>
</sect2>
<sect2 id="mouse">
<title>Az egér beállításai</title>
<para>Ezen beállítás
használatával egy háromgombos
egérrel lehetőségünk adódik a
konzol és a felhasználói programok
között kivágni és bemásolni
szövegeket. Kétgombos egér használata
esetén nézzük meg a &man.moused.8; man
oldalán, miként tudjuk emulálni a
háromgombos működést. A
következő példa egy nem USB-s (tehát
PS/2-es vagy soros portra csatlakozó) egér
beállítását
illusztrálja:</para>
<screen> User Confirmation Requested
Does this system have a PS/2, serial, or bus mouse?
[ Yes ] No </screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Csatlakozik a rendszeréhez PS/2-es, soros vagy buszos egér?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A PS/2, soros vagy buszos egér
használatához válasszuk a &gui.yes; gombot,
illetve az USB-s egérhez pedig a &gui.no; gombot, majd
nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="mouse-protocol">
<title>Az egér által használt protokoll
típusának
beállítása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mouse1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A nyílbillentyűk használatával
keressük ki a <guimenuitem>Type</guimenuitem>
(Típus) menüpontot és nyomjuk le az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="set-mouse-protocol">
<title>Az egér protokolljának
beállítása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mouse2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A példában használt egér
típusa PS/2, ezért itt a
alapértelmezés szerint felkínált
<guimenuitem>Auto</guimenuitem> megfelelő. A protokoll
megváltoztatásához a nyilakkal
válasszunk ki egy másikat. Ezután
gondoskodjunk róla, hogy az &gui.ok; gombot
választottuk ki és a kilépéshez
nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="config-mouse-port">
<title>Az egér portjának
beállítása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mouse3"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A nyílbillentyűkkel válasszuk ki a
<guimenuitem>Port</guimenuitem> menüpontot és
nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<figure id="set-mouse-port">
<title>Az egér portjának
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mouse4"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Mivel a példában szereplő rendszerhez egy
PS/2 egér csatlakozik, ezért az
alapértelmezett <guimenuitem>PS/2</guimenuitem>
menüpont megfelelőnek tűnik. A port
megváltoztatásához használjuk a
nyilakat, majd nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<figure id="test-daemon">
<title>Az egérdémon
engedélyezése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mouse5"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Befejezésül a egérhez tartozó
démon aktiválásához és
kipróbálásához válasszuk ki a
nyilakkal az <guimenuitem>Enable</guimenuitem>
(Engedélyezés) menüpontot.</para>
<figure id="test-mouse-daemon">
<title>Az egérdémon
kipróbálása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mouse6"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Próbáljuk mozgatni a képernyőn
megjelenő egérkurzort, és
ellenőrizzük, hogy a kurzor a mozdulatainknak
megfelelően reagál-e. Ha mindent rendben
találunk, akkor válasszuk a &gui.yes; gombot
és nyomjuk le az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.
Ellenkező esetben az egeret nem jól
állítottuk be &mdash; válasszuk a &gui.no;
gombot és kísérletezzünk tovább
más beállításokkal.</para>
<para>Az utólagos beállítások
folytatásához válasszuk először
az <guimenuitem>Exit</guimenuitem> (Kilépés)
menüpontot, majd nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
</sect2>
<sect2 id="packages">
<title>Csomagok telepítése</title>
<para>A csomagok előre lefordított binárisokat
tartalmaznak, és használatukkal igen
kényelmesen tudunk szoftvereket telepíteni.</para>
<para>Szemléltetés céljából
most bemutatjuk az egyik ilyen csomag
telepítését. Természetesen
igény szerint más csomagokat is
hozzávehetünk. A telepítés
után a <command>sysinstall</command> parancs
használható további csomagok
telepítésére.</para>
<screen> User Confirmation Requested
The FreeBSD package collection is a collection of hundreds of
ready-to-run applications, from text editors to games to WEB servers
and more. Would you like to browse the collection now?
[ Yes ] No</screen>
<para>Az üzenet fordítása:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
A FreeBSD csomaggyűjteménye többezernyi azonnal használható
alkalmazást tartalmaz, a szövegszerkesztőktől a játékokon keresztül a
WEBszervereken át szinte mindent. Át kívánja lapozni most ezt a
gyűjteményt?
[ Igen ] Nem</screen>
<para>A &gui.yes; kiválasztása és az
<keycap>Enter</keycap> lenyomása után a
csomagválasztó képernyő
következik:</para>
<figure id="package-category">
<title>A csomagok kategóriájának
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/pkg-cat"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ekkor csak az adott telepítőeszközön
elérhető csomagok fognak megjelenni.</para>
<para>Az összes csomagot az <guimenuitem>All</guimenuitem>
(Mind) menüpont kiválasztásával
láthatjuk, vagy leszűkíthetjük ezt egy
adott kategóriára is. Álljunk a
kiválasztott kategóriához tartozó
menüpontra és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<para>Ezután egy menü fogja felsorolni az adott
kategórián belül telepíthető
csomagokat:</para>
<figure id="package-select">
<title>Csomag kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/pkg-sel"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A példában a <application>bash</application>
parancsértelmezőt választottuk ki.
Válogassunk kedvünkre a csomagok között,
és álljunk a telepíteni
kívántakra, majd a
<keycap>Szóköz</keycap> billentyű
lenyomásával jelöljük be ezeket. Minden
egyes csomag rövid leírása a
képernyő bal alsó sarkában
olvasható.</para>
<para>A <keycap>Tab</keycap> billentyű
segítségével mozoghatunk az utoljára
kiválasztott csomag, az &gui.ok; és &gui.cancel;
gombok között.</para>
<para>Miután bejelöltük az összes
telepítésre szánt csomagot, a
csomagválasztó menübe úgy tudunk
visszatérni, ha a <keycap>Tab</keycap> billentyűvel
átváltunk az &gui.ok; gombra és nyomjuk meg
az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<para>Ezeken felül a bal és jobb nyilak
használhatóak az &gui.ok; és &gui.cancel;
gombok közti váltásra. Ugyanezzel a
módszerrel választható ki az &gui.ok; gomb
is, ami után az <keycap>Enter</keycap> billentyű
megnyomásával visszajutunk a
csomagválasztó menübe.</para>
<figure id="package-install">
<title>Csomagok telepítése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/pkg-install"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A nyilakkal és a <keycap>Tab</keycap>
billentyűvel válasszuk ki az
<guibutton>[&nbsp;Install&nbsp;]</guibutton>
(Telepítés) gombot és nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt. Ekkor meg kell
erősítenünk a csomagok
telepítését:</para>
<figure id="package-install-confirm">
<title>Csomagok telepítésének
megerősítése</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/pkg-confirm"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Az &gui.ok; kiválasztása majd az
<keycap>Enter</keycap> billentyű lenyomása
indítja el a csomagok telepítését.
A telepítés befejezéséig
különböző üzenetek fognak megjelenni.
Figyeljünk az ilyenkor felbukkanó
hibaüzenetekre!</para>
<para>A beállítások
véglegesítése a csomagok
telepítése után folytatódik.
Amennyiben egyetlen csomagot sem választottunk és
szeretnénk továbblépni, akkor is az
<guibutton>Install</guibutton> (Telepítés) gombot
válasszuk.</para>
</sect2>
<sect2 id="addusers">
<title>Felhasználók és csoportok
felvétele</title>
<para>A telepítés során legalább egy
felhasználót érdemes hozzáadnunk a
rendszerhez, mivel a rendszer használatához
így nem kell <username>root</username>
felhasználóként bejelentkezni.
Általánosságban véve ahhoz
egyébként is kicsi a
gyökérpartíció, hogy
<username>root</username> felhasználóként
(rendszeradminisztrátorként) futtassunk rajta
programokat, és gyorsan be is telik. A nagyobb
veszélyt azonban itt olvashatjuk:</para>
<screen> User Confirmation Requested
Would you like to add any initial user accounts to the system? Adding
at least one account for yourself at this stage is suggested since
working as the "root" user is dangerous (it is easy to do things which
adversely affect the entire system).
[ Yes ] No</screen>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Szeretnénk mosta rendszerbe felvenni felhasználói fiókokat? Ebben a
lépésben legalább egy felhasználó felvétele javasolt, hiszen "root"
felhasználóként veszélyes dolgozni (mivel így könnyen tehetünk olyan
dolgokat, amelyek káros hatással lehetnek rendszerünkre).
[ Igen ] Nem</screen>
<para>Ezért válasszuk a &gui.yes; gombot és
az <keycap>Enter</keycap> billentyű
lenyomásával lépjünk tovább a
felhasználók felvételéhez.</para>
<figure id="add-user2">
<title>Felhasználók
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/adduser1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>A nyílbillentyűkkel válasszuk ki a
<guimenuitem>User</guimenuitem> (Felhasználó)
menüpontot és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap>
billentyűt.</para>
<figure id="add-user3">
<title>A felhasználó adatainak
megadása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/adduser2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Amikor a <keycap>Tab</keycap> billentyűvel
lépkedünk a kitöltendő mezők
között, a képernyő alsó
részén az alábbi leírások
magyarázzák az egyes mezők
tartalmát:</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term>Login ID (Bejelentkezési
azonosító)</term>
<listitem>
<para>Az új felhasználó
bejelentkezési neve (kötelező).</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>UID (Felhasználói
azonosító)</term>
<listitem>
<para>A felhasználó számszerű
azonosítója (automatikusan
létrejön, ha üresen hagyjuk).</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Group (Csoport)</term>
<listitem>
<para>A felhasználó bejelentkezési
csoportjának neve (automatikusan
létrejön, ha üresen hagyjuk).</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Password (Jelszó)</term>
<listitem>
<para>A felhasználó jelszava (óvatosan
bánjunk ezzel a mezővel!)</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Full name (Teljes név)</term>
<listitem>
<para>A felhasználó teljes neve
(megjegyzés).</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Member groups (További csoportok)</term>
<listitem>
<para>A felhasználó ezen csoportoknak is tagja
(tehát rendelkezik az
engedélyeikkel).</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Home directory (Felhasználói
könyvtár)</term>
<listitem>
<para>A felhasználó saját
könyvtára (ha üresen hagyjuk, az
alapértelmezés szerint töltődik
ki).</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term>Login shell (Parancsértelmezől)</term>
<listitem>
<para>A felhasználó által
használt parancsértelmező (ha
üresen hagyjuk, az alapértelmezés
szerint töltődik, mint például
<filename>/bin/sh</filename>).</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para>Az ábrán a bejelentkezés után
használt parancsértelmezőt a
<filename>/bin/sh</filename>
parancsértelmezőről a
<filename>/usr/local/bin/bash</filename>
parancsértelmezőre változtattuk, így
most a korábban telepített
<application>bash</application> parancsértelmezőt
fogjuk használni. Itt ne is próbáljunk nem
létező parancsértelmezőt
kiválasztani, hiszen ekkor nem tudunk majd bejelentkezni.
A BSD világban egyébként a C shell a
leggyakrabban használt, amelyet a
<filename>/bin/tcsh</filename> megadásával
választhatjuk ki.</para>
<para>Az ábrán szereplő
felhasználót ezenkívül még a
<groupname>wheel</groupname> csoportba is felvettük, aminek
köszönhetően képes lesz a
rendszerünkben a <username>root</username>
felhasználói jogaival rendelkező
rendszeradminisztrátorrá válni.</para>
<para>Amikor mindent megfelelőnek találunk, nyomjunk
az &gui.ok; gombra és ekkor ismét a
felhasználók és csoportok
karbantartását tartalmazó menü jelenik
meg:</para>
<figure id="add-user4">
<title>Kilépés a felhasználók
és csoportok menüjéből</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/adduser3"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Csoportokat is létre tudunk hozni, amennyiben erre
szükségünk lenne. Ez a rész a
telepítés befejezése után
továbbra is elérhető a
<command>sysinstall</command> parancs
segítségével.</para>
<para>Amikor befejeztük a felhasználók
hozzáadását, a nyilakkal válasszuk
ki az <guimenuitem>Exit</guimenuitem> (Kilépés)
menüpontot és a telepítés
folytatásához nyomjuk meg az
<keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
</sect2>
<sect2 id="rootpass">
<title>A <username>root</username> felhasználó
jelszavának megadása</title>
<screen> Message
Now you must set the system manager's password.
This is the password you'll use to log in as "root".
[ OK ]
[ Press enter or space ]</screen>
<para>Fordítása:</para>
<screen> Üzenet
Most meg kell adnia a rendszergazda jelszavát. Ezt a jelszót
kell a "root" felhasználó bejelentkezésekor használni.
[ OK ]
[ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyűt ]</screen>
<para>A <username>root</username> felhasználó
jelszavának beállításához
nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.</para>
<para>A jelszót kétszer kell megadnunk. Felesleges
megemlíteni, hogy gondoskodjunk arról az
esetről is, ha véletlenül elfelejtenénk
ezt a jelszót. Megemlítjük, hogy az itt
begépelt jelszó nem lesz látható
és a betűk helyett sem jelennek meg
csillagok.</para>
<screen>New password:
Retype new password :</screen>
<para>A jelszó sikeres megadása után a
telepítés folytatódik.</para>
</sect2>
<sect2 id="exit-inst">
<title>Kilépés a
telepítőből</title>
<para>Ha be szeretnénk még állítani
<link linkend="network-services">egyéb
hálózati szolgáltatást</link> vagy
valamilyen más konfigurációs
lépést kívánunk még
elvégezni, ezen a ponton megtehetjük vagy a
telepítés után a
<command>sysinstall</command> parancs
kiadásával.</para>
<screen> User Confirmation Requested
Visit the general configuration menu for a chance to set any last
options?
Yes [ No ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Végignézi még utoljára a beállításokat arra az esetre, ha véletlenül
kihagytunk volna valamit?
Igen [ Nem ]</screen>
<para>Ha a nyilakkal a &gui.no; gombot választjuk, majd
megnyomjuk rajta az <keycap>Enter</keycap> billentyűt,
akkor visszatérünk a telepítő
főmenüjébe.</para>
<figure id="final-main">
<title>Kilépés a
telepítőből</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mainexit"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Válasszuk ki a nyílbillentyűkkel a
<guibutton>[X&nbsp;Exit&nbsp;Install]</guibutton>
(Kilépés a telepítőből) gombot
és nyomjuk meg az <keycap>Enter</keycap> billentyűt.
Ezután meg kell erősítenünk
kilépési szándékunkat:</para>
<screen> User Confirmation Requested
Are you sure you wish to exit? The system will reboot.
[ Yes ] No</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Felhasználói megerősítés szükséges
Valóban ki akar lépni? A rendszer ezt követően újra fog
indulni!
[ Igen ] Nem</screen>
<para>Válasszuk a &gui.yes; gombot. Ha
CD-meghajtóról indítottuk a
telepítést, akkor a következő
üzenet fog figyelmeztetni minket a lemez
kivételére:</para>
<screen> Message
Be sure to remove the media from the drive.
[ OK ]
[ Press enter or space ]</screen>
<para>Fordítás:</para>
<screen> Üzenet
Ne felejtsük el kivenni a CD-lemezt a meghajtóból.
[ OK ]
[ Nyomjunk Entert vagy szóközt ]</screen>
<para>A CD-meghajtó egészen az
újraindítás megkezdéséig
zárolt lesz, ezért csak ekkor tudjuk (gyorsan)
kivenni a meghajtóból a lemezt. Nyomjuk meg az
&gui.ok; gombot az újraindításhoz.</para>
<para>A rendszer újraindul, legyünk résen
és figyeljük a megjelenő hibaüzeneteket,
erről bővebben lásd a <xref
linkend="freebsdboot"/>ban.</para>
</sect2>
<sect2 id="network-services">
<sect2info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Tom</firstname>
<surname>Rhodes</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect2info>
<title>További hálózati
szolgálatások
beállítása</title>
<para>A hálózati szolgáltatások
terén csekély tapasztalattal rendelkező
kezdő felhasználók számára
ijesztő lehet ezek beállítása. A
hálózatok és többek közt az
internet kezelése napjaink modern operációs
rendszereink, így a &os;-nek is az egyik fontos
területe. Ezért nagyon hasznos ismernünk
valamennyire a &os; által felkínált
hálózati lehetőségeket. A
telepítés közben ezért a
felhasználónak tisztában kell lennie a
rendelkezésére álló
szolgáltatásokkal.</para>
<para>A hálózati szolgáltatások olyan
programok, amelyek a hálózat minden
részéről fogadnak adatokat. Mindent el kell
követnünk annak érdekében, hogy ezek a
programok ne tehessenek semmilyen <quote>kárt</quote>.
Sajnos a programozók sem tökéletesek,
és az idők során már előfordult
párszor, hogy a hálózati
szolgáltatásokban maradtak hibák, amelyek
kihasználásával a támadók
rossz dolgokat tudtak csinálni. Ezért fontos,
hogy csak is azokat a szolgáltatásokat
engedélyezzük, amelyekre ténylegesen
szükségünk van. Ha nem tudjuk eldönteni,
akkor az a legjobb, ha egészen addig egyiket sem
engedélyezzük, amíg valóban
szükségünk nem lesz rájuk. A
<application>sysinstall</application> újbóli
elindításával vagy az
<filename>/etc/rc.conf</filename> megfelelő
beállításával mindig tudunk
új szolgáltatásokat
aktiválni.</para>
<para>A <guimenuitem>Networking</guimenuitem>
(Hálózatok) menüpont
kiválasztása után valami ilyesmit
láthatunk:</para>
<figure id="network-configuration">
<title>A hálózati beállítások
menüjének felső szintje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/net-config-menu1"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ezek közül a <guimenuitem>Interfaces</guimenuitem>
(Csatolók), vagyis az első menüpontról
korábban már szó esett a <xref
linkend="inst-network-dev"/>ban, ezért ez most nyugodtan
kihagyható.</para>
<para>Az <guimenuitem>AMD</guimenuitem> menüpont
kiválasztásával engedélyezzük a
<acronym>BSD</acronym> automatikus
csatlakoztatásokért felelős
segédeszközét (AMD, az AutoMounter Daemon).
Ezt általában az <acronym>NFS</acronym>
protokollal (lásd lentebb) együtt szokás
használni a távoli
állományrendszerek automatikus
csatlakoztatásához. Itt nincs szükség
semmilyen különleges
beállításra.</para>
<para>A következő sorban az <guimenuitem>AMD
Flags</guimenuitem> (Az AMD beállításai)
menüpont szerepel. Kiválasztása után
az <acronym>AMD</acronym> beállításait
bekérő ablak fog felbukkani. Ez már
számos alapértelmezett
beállítást tartalmaz:</para>
<screen>-a /.amd_mnt -l syslog /host /etc/amd.map /net /etc/amd.map</screen>
<para>A <option>-a</option> kapcsolóval adjuk meg a
csatlakozási pontok alapértelmezett helyét,
amely ebben az esetben az <filename>/.amd_mnt</filename>. A
<option>-l</option> kapcsolóval adjuk meg az
alapértelmezett <filename>log</filename> (napló)
állományt, habár a
<literal>syslogd</literal> használata során az
összes naplózási tevékenység a
rendszer naplózó démonján fut majd
keresztül. A <filename class="directory">/host</filename>
könyvtárba fognak csatlakozni a távoli
gépek exportált állományrendszerei,
míg a <filename class="directory">/net</filename>
könyvtárba a különböző
<acronym>IP</acronym>-címekről exportált
állományrendszerek kerülnek
csatlakoztatásra. Az <filename>/etc/amd.map</filename>
állomány tartalmazza az <acronym>AMD</acronym>
exportjainak alapértelmezett
beállításait.</para>
<indexterm>
<primary>FTP</primary>
<secondary>anonim</secondary>
</indexterm>
<para>Az <guimenuitem>Anon FTP</guimenuitem> menüponton
keresztül engedélyezhetjük az anonim
<acronym>FTP</acronym> kapcsolatokat. A menüpont
kiválasztásával
számítógépünket egy anonim
<acronym>FTP</acronym> szerverré tehetjük, azonban
legyünk tekintettel a beállításhoz
tartozó biztonsági veszélyekre! A
kiválasztásakor egy ablak tájékoztat
minket a beállítás részleteiről
és felmerülő biztonsági
kockázatokról.</para>
<para>A <guimenuitem>Gateway</guimenuitem>
(Átjáró) menüpont
használatával a korábbiakban
tárgyaltak szerint állíthatjuk be
számítógépünket
hálózati átjárónak.
Ugyanekkor a <guimenuitem>Gateway</guimenuitem> menüben
nyílik lehetőségük kikapcsolni ezt a
beállítást, amennyiben a
telepítési folyamat korábbi
lépései során véletlenül
engedélyeztük volna.</para>
<para>Az <guimenuitem>Inetd</guimenuitem> menüpont
segítségével beállíthatjuk,
vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk a korábban
tárgyalt &man.inetd.8; démont.</para>
<para>A <guimenuitem>Mail</guimenuitem> (Levelezés)
menüpontban beállíthatjuk a rendszer
alapértelmezett <acronym>MTA</acronym> avagy
levéltovábbító
ügynökét (Mail Transfer Agent). Ennek
hatására a következő menü jelenik
meg:</para>
<figure id="mta-selection">
<title>Az alapértelmezett MTA
kiválasztása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/mta-main"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Itt válaszhatunk, hogy a
különböző levélküldő
rendszerek közül melyiket telepítsük
alapértelmezettként. Egy ilyen alkalmazás
lényegében nem több, mint egy
levélküldésre használt szerver, amely
továbbítja a rendszerben vagy az interneten
található felhasználók
számára a leveleket.</para>
<para>A <guimenuitem>Sendmail</guimenuitem>
választásával a &os; alapból
felkínált megoldását, a
népszerű <application>sendmail</application>
szervert telepíthetjük. A <guimenuitem>Sendmail
local</guimenuitem> (Helyi Sendmail) menüpont
kiválasztásával szintén a
<application>sendmail</application> lesz a
telepítendő levélküldő szerver,
azonban nem lesz képes az internetről
érkező leveleket fogadni. Az itt felsorolt
többi beállítás, tehát a
<guimenuitem>Postfix</guimenuitem> és
<guimenuitem>Exim</guimenuitem>, a
<guimenuitem>Sendmail</guimenuitem>
beállításához hasonlóan
zajlik. Mind a kettő elektronikus levelek
kézbesítésére
használható, azonban bizonyos
felhasználók a <application>sendmail</application>
helyett inkább ezek valamelyikét
használják.</para>
<para>Valamelyik vagy éppen semelyik
levéltovábbító szerver
kiválasztása után az <guimenuitem>NFS
client</guimenuitem> (NFS kliens)
beállítására vonatkozó
menü jelentkezik.</para>
<para>Az <guimenuitem>NFS client</guimenuitem>
beállításával a rendszerünk
<acronym>NFS</acronym> szerverekkel lesz képes
kapcsolatba lépni. Egy ilyen <acronym>NFS</acronym>
szerver az <acronym>NFS</acronym> protokoll
segítségével a hálózaton
keresztül elérhetővé tesz
állományrendszereket. Ha gépünk
független, akkor nem fontos kiválasztanunk ezt a
menüpontot. A rendszernek később
további beállításokra is
szüksége lehet, amelyekről az <xref
linkend="network-nfs"/>ban olvashatunk
részletesebben.</para>
<para>Az <guimenuitem>NFS server</guimenuitem> (NFS szerver)
menüpont kiválasztásával
hozzájárulunk, hogy rendszerünk
<acronym>NFS</acronym> szerverként üzemeljen. Ehhez
meg kell adnunk az <acronym>RPC</acronym>, vagyis a
távoli eljáráshívások
kiszolgálásának
elindításához szükséges
adatokat is. Az <acronym>RPC</acronym>
használatával a különböző
kiszolgálók és programok között
tudjuk vezérelni a kapcsolatot.</para>
<para>A sorban az <guimenuitem>Ntpdate</guimenuitem>
beállítása következik, ahol az
időszinkronizációhoz kapcsolódó
opciókat találjuk. Kiválasztásakor
az ábrán szereplőhöz hasonló
menü fog megjelenni:</para>
<figure id="Ntpdate-config">
<title>Az Ntpdate beállítása</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/ntp-config"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Ebből a menüből válasszuk ki a
hozzánk legközelebb levő szevert. Egy
közeli szerver megadásával az
időszinkronizáció sokkalta pontosabbá
válik, mivel a tőlünk távolabbi
szerverek kapcsolatának késleltetése
nagyobb lehet.</para>
<para>A következő beállítás az
<acronym>PCNFSD</acronym>. Ennek kiválasztása
során a Portgyűjteményből
telepítésre kerül a <filename
role="package">net/pcnfsd</filename> csomag. Ez
lényegében egy hasznos segédprogram,
amellyel olyan operációs rendszerek
számára tudunk hitelesítést
szolgáltatni az <acronym>NFS</acronym> használata
során, amelyek maguktól erre nem képesek,
mint például a &microsoft; &ms-dos;
rendszere.</para>
<para>A többi beállítás
megtekintéséhez egy kicsit lejjebb kell haladnunk
a listában:</para>
<figure id="Network-configuration-cont">
<title>A hálózati beállítások
menüjének alsó szintje</title>
<mediaobject>
<imageobject>
<imagedata fileref="install/net-config-menu2"/>
</imageobject>
</mediaobject>
</figure>
<para>Az &man.rpcbind.8; és &man.rpc.statd.8;, valamint az
&man.rpc.lockd.8; segédprogramok mind a távoli
eljáráshívásokhoz (Remote Procedure
Call, <acronym>RPC</acronym>) használhatóak. Az
<command>rpcbind</command> segédprogram az
<acronym>NFS</acronym> szerverei és kliensei
között felügyeli a kapcsolatot, ezért a
használata az <acronym>NFS</acronym> szerverek és
kliensek működéséhez elengedhetetlen.
Az állapot figyeléséhez az
<application>rpc.statd</application> démon felveszi a
kapcsolatot a többi gépen futó
<application>rpc.statd</application> démonokkal. A
jelentett állapotok általában a
<filename>/var/db/statd.status</filename>
állományban találhatóak. Itt a
következőként felsorolt elem az
<guimenuitem>rpc.lockd</guimenuitem>, amelynek
kiválasztásával
állományzárolási
szolgáltatásokat érhetünk el. Ezt
többnyire az <application>rpc.statd</application>
démonnal együtt alkalmazzák a
zárolásokat kérő gépek
és a kérések gyakoriságának
nyilvántartására. Míg ezekkel a
beállításokkal gyönyörűen
nyomon lehet követni a működést, az
<acronym>NFS</acronym> szerverek és kliensek
megfelelő működéséhez nem
kötelező a használatuk.</para>
<para>Ahogy haladunk tovább a listában, a
következő elem a <guimenuitem>Routed</guimenuitem>,
vagyis az útválasztásért
felelős démon lesz. A &man.routed.8;
segédprogram a hálózati
útválasztó táblázatokat
tartja karban, felderíti az elérhető
útválasztókat és
kérésre bármelyik hozzá fizikailag
csatlakozó gép számára átadja
az általa nyilvántartott
útválasztási adatokat. Ezt
leginkább a helyi hálózat
átjárójaként működő
számítógépek
használják. Kiválasztásakor egy
ablak fog rákérdezni a segédprogram
helyére. Az itt alapból felkínált
érték általában megfelelő,
ezért nyugtázhatjuk az <keycap>Enter</keycap>
billentyű lenyomásával. Ezt
követően egy másik menü jelenik meg, ahol
a <application>routed</application>
beállításait adhatjuk meg. Itt
alapértelmezés szerint a <option>-q</option>
kapcsoló szerepel.</para>
<para>A következő sor az
<guimenuitem>Rwhod</guimenuitem>
beállításé, aminek
kiválasztásával el tudjuk indíttatni
az &man.rwhod.8; démont a rendszer
elindítása során. Az
<command>rwhod</command> segédprogram a
rendszerüzeneteket a hálózaton
időközönként szétküldi vagy
<quote>figyelő</quote> (consumer) módban
összegyűjti ezeket. Ennek pontosabb részleteit
az &man.ruptime.1; és &man.rwho.1; man oldalakon
találhatjuk meg.</para>
<para>Az &man.sshd.8; démoné az utolsó
előtti beállítás. Ez az
<application>OpenSSH</application> biztonságos shell
szervere, melyet a szabványos
<application>telnet</application> és
<acronym>FTP</acronym> szerverek helyett ajánlanak. Az
<application>sshd</application> szerver tehát két
gép közti biztonságos, titkosított
kapcsolatok létrehozására
használható.</para>
<para>A lista végén a <guimenuitem>TCP
Extensions</guimenuitem> (TCP kiterjesztések)
menüpontot találhatjuk.
Segítségével a <acronym>TCP</acronym>
<acronym>RFC</acronym>&nbsp;1323 és
<acronym>RFC</acronym>&nbsp;1644 dokumentumokban leírt
kiterjesztéseinek használatát
engedélyezhetjük. Ezzel egyes gépek
esetén felgyorsulhat a kapcsolat, azonban más
esetekben pedig eldobódhat. Ez szerverek
használatánál nem ajánlott, viszont
független gépeknél kifizetődő
lehet.</para>
<para>Most, miután beállítottuk a
hálózati szolgáltatásokat,
lépjünk vissza a lista elején
található <guimenuitem>X&nbsp;Exit</guimenuitem>
(Kilépés) menüpontra és folytassuk a
beállítást a következő
opcióval, vagy egyszerűen az
<guimenuitem>X&nbsp;Exit</guimenuitem> kétszeri
kiválasztásával, majd a
<guibutton>[X&nbsp;Exit&nbsp;Install]</guibutton>
(Kilépés a telepítőből) gomb
lenyomásával lépjünk ki a
<application>sysinstall</application> programból.</para>
</sect2>
<sect2 id="freebsdboot">
<title>A &os; indulása</title>
<sect3 id="freebsdboot-i386">
<title>A &os;/&arch.i386; indulása</title>
<para>Ha minden remekült ment, a képernyőn
lentről felfelé gördülő
üzeneteket fogunk látni, majd a rendszer
várni fog tőlünk egy bejelentkezési
nevet. A kiírt üzeneteket között a
<keycap>Scroll Lock</keycap> lenyomása után a
<keycap>PgUp</keycap> és <keycap>PgDn</keycap>
billentyűk használatával tudunk lapozni. A
<keycap>Scroll Lock</keycap> ismételt
lenyomásával visszatérünk a
bejelentkezéshez.</para>
<para>Nem minden esetben lesz látható az
összes üzenet (a puffer végessége
miatt), de miután bejelentkeztünk, ezeket a
<command>dmesg</command> parancs kiadásával is
megnézhetjük.</para>
<para>Bejelentkezni a telepítéskor megadott
felhasználói név/jelszó
párossal tudunk (a példában ez most
<username>rpratt</username>). Lehetőleg ne
jelentkezzünk be <username>root</username>
felhasználóként!</para>
<para>A rendszer indításakor jellemzően
előforduló üzenetek (a verzióra
vonatkozó adatokat kihagytuk):</para>
<screen>Copyright (c) 1992-2002 The FreeBSD Project.
Copyright (c) 1979, 1980, 1983, 1986, 1988, 1989, 1991, 1992, 1993, 1994
The Regents of the University of California. All rights reserved.
Timecounter "i8254" frequency 1193182 Hz
CPU: AMD-K6(tm) 3D processor (300.68-MHz 586-class CPU)
Origin = "AuthenticAMD" Id = 0x580 Stepping = 0
Features=0x8001bf&lt;FPU,VME,DE,PSE,TSC,MSR,MCE,CX8,MMX&gt;
AMD Features=0x80000800&lt;SYSCALL,3DNow!&gt;
real memory = 268435456 (262144K bytes)
config&gt; di sn0
config&gt; di lnc0
config&gt; di le0
config&gt; di ie0
config&gt; di fe0
config&gt; di cs0
config&gt; di bt0
config&gt; di aic0
config&gt; di aha0
config&gt; di adv0
config&gt; q
avail memory = 256311296 (250304K bytes)
Preloaded elf kernel "kernel" at 0xc0491000.
Preloaded userconfig_script "/boot/kernel.conf" at 0xc049109c.
md0: Malloc disk
Using $PIR table, 4 entries at 0xc00fde60
npx0: &lt;math processor&gt; on motherboard
npx0: INT 16 interface
pcib0: &lt;Host to PCI bridge&gt; on motherboard
pci0: &lt;PCI bus&gt; on pcib0
pcib1: &lt;VIA 82C598MVP (Apollo MVP3) PCI-PCI (AGP) bridge&gt; at device 1.0 on pci0
pci1: &lt;PCI bus&gt; on pcib1
pci1: &lt;Matrox MGA G200 AGP graphics accelerator&gt; at 0.0 irq 11
isab0: &lt;VIA 82C586 PCI-ISA bridge&gt; at device 7.0 on pci0
isa0: &lt;ISA bus&gt; on isab0
atapci0: &lt;VIA 82C586 ATA33 controller&gt; port 0xe000-0xe00f at device 7.1 on pci0
ata0: at 0x1f0 irq 14 on atapci0
ata1: at 0x170 irq 15 on atapci0
uhci0: &lt;VIA 83C572 USB controller&gt; port 0xe400-0xe41f irq 10 at device 7.2 on pci0
usb0: &lt;VIA 83C572 USB controller&gt; on uhci0
usb0: USB revision 1.0
uhub0: VIA UHCI root hub, class 9/0, rev 1.00/1.00, addr 1
uhub0: 2 ports with 2 removable, self powered
chip1: &lt;VIA 82C586B ACPI interface&gt; at device 7.3 on pci0
ed0: &lt;NE2000 PCI Ethernet (RealTek 8029)&gt; port 0xe800-0xe81f irq 9 at
device 10.0 on pci0
ed0: address 52:54:05:de:73:1b, type NE2000 (16 bit)
isa0: too many dependant configs (8)
isa0: unexpected small tag 14
fdc0: &lt;NEC 72065B or clone&gt; at port 0x3f0-0x3f5,0x3f7 irq 6 drq 2 on isa0
fdc0: FIFO enabled, 8 bytes threshold
fd0: &lt;1440-KB 3.5" drive&gt; on fdc0 drive 0
atkbdc0: &lt;keyboard controller (i8042)&gt; at port 0x60-0x64 on isa0
atkbd0: &lt;AT Keyboard&gt; flags 0x1 irq 1 on atkbdc0
kbd0 at atkbd0
psm0: &lt;PS/2 Mouse&gt; irq 12 on atkbdc0
psm0: model Generic PS/2 mouse, device ID 0
vga0: &lt;Generic ISA VGA&gt; at port 0x3c0-0x3df iomem 0xa0000-0xbffff on isa0
sc0: &lt;System console&gt; at flags 0x1 on isa0
sc0: VGA &lt;16 virtual consoles, flags=0x300&gt;
sio0 at port 0x3f8-0x3ff irq 4 flags 0x10 on isa0
sio0: type 16550A
sio1 at port 0x2f8-0x2ff irq 3 on isa0
sio1: type 16550A
ppc0: &lt;Parallel port&gt; at port 0x378-0x37f irq 7 on isa0
ppc0: SMC-like chipset (ECP/EPP/PS2/NIBBLE) in COMPATIBLE mode
ppc0: FIFO with 16/16/15 bytes threshold
ppbus0: IEEE1284 device found /NIBBLE
Probing for PnP devices on ppbus0:
plip0: &lt;PLIP network interface&gt; on ppbus0
lpt0: &lt;Printer&gt; on ppbus0
lpt0: Interrupt-driven port
ppi0: &lt;Parallel I/O&gt; on ppbus0
ad0: 8063MB &lt;IBM-DHEA-38451&gt; [16383/16/63] at ata0-master using UDMA33
ad2: 8063MB &lt;IBM-DHEA-38451&gt; [16383/16/63] at ata1-master using UDMA33
acd0: CDROM &lt;DELTA OTC-H101/ST3 F/W by OIPD&gt; at ata0-slave using PIO4
Mounting root from ufs:/dev/ad0s1a
swapon: adding /dev/ad0s1b as swap device
Automatic boot in progress...
/dev/ad0s1a: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1a: clean, 48752 free (552 frags, 6025 blocks, 0.9% fragmentation)
/dev/ad0s1f: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1f: clean, 128997 free (21 frags, 16122 blocks, 0.0% fragmentation)
/dev/ad0s1g: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1g: clean, 3036299 free (43175 frags, 374073 blocks, 1.3% fragmentation)
/dev/ad0s1e: filesystem CLEAN; SKIPPING CHECKS
/dev/ad0s1e: clean, 128193 free (17 frags, 16022 blocks, 0.0% fragmentation)
Doing initial network setup: hostname.
ed0: flags=8843&lt;UP,BROADCAST,RUNNING,SIMPLEX,MULTICAST> mtu 1500
inet 192.168.0.1 netmask 0xffffff00 broadcast 192.168.0.255
inet6 fe80::5054::5ff::fede:731b%ed0 prefixlen 64 tentative scopeid 0x1
ether 52:54:05:de:73:1b
lo0: flags=8049&lt;UP,LOOPBACK,RUNNING,MULTICAST&gt; mtu 16384
inet6 fe80::1%lo0 prefixlen 64 scopeid 0x8
inet6 ::1 prefixlen 128
inet 127.0.0.1 netmask 0xff000000
Additional routing options: IP gateway=YES TCP keepalive=YES
routing daemons:.
additional daemons: syslogd.
Doing additional network setup:.
Starting final network daemons: creating ssh RSA host key
Generating public/private rsa1 key pair.
Your identification has been saved in /etc/ssh/ssh_host_key.
Your public key has been saved in /etc/ssh/ssh_host_key.pub.
The key fingerprint is:
cd:76:89:16:69:0e:d0:6e:f8:66:d0:07:26:3c:7e:2d root@k6-2.example.com
creating ssh DSA host key
Generating public/private dsa key pair.
Your identification has been saved in /etc/ssh/ssh_host_dsa_key.
Your public key has been saved in /etc/ssh/ssh_host_dsa_key.pub.
The key fingerprint is:
f9:a1:a9:47:c4:ad:f9:8d:52:b8:b8:ff:8c:ad:2d:e6 root@k6-2.example.com.
setting ELF ldconfig path: /usr/lib /usr/lib/compat /usr/X11R6/lib
/usr/local/lib
a.out ldconfig path: /usr/lib/aout /usr/lib/compat/aout /usr/X11R6/lib/aout
starting standard daemons: inetd cron sshd usbd sendmail.
Initial rc.i386 initialization:.
rc.i386 configuring syscons: blank_time screensaver moused.
Additional ABI support: linux.
Local package initialization:.
Additional TCP options:.
FreeBSD/i386 (k6-2.example.com) (ttyv0)
login: rpratt
Password:</screen>
<para>Az RSA és DSA kulcsok generálása a
lassabb gépeken sokág is eltarthat, habár
ez mindig csak a friss telepítések utáni
első indításkor történik meg.
A rendszer későbbi indulásai ettől
már gyorsabbak lesznek.</para>
<para>Ha X szervert is beállítottunk és
választottunk hozzá egy alapértelmezett
munkakörnyezetet, akkor ezt a parancssorból a
<command>startx</command> kiadásával
elindíthatjuk el.</para>
</sect3>
</sect2>
<sect2 id="shutdown">
<title>A &os; leállítása</title>
<para>Fontos, hogy mindig szabályosan
állítsuk le az operációs rendszert,
ne kapcsoljuk ki csak úgy egyszerűen a
számítógépünket! A
leállításhoz először a
<command>su</command> parancs kiadásával, majd itt
a <username>root</username> jelszavának
megadásával vegyük fel az ehhez
szükséges rendszeradminisztrátori
jogosultságokat. Ez viszont csak abban az esetben fog
működni, ha a felhasználónk tagja a
<groupname>wheel</groupname> csoportnak. Minden más
esetben egyszerűen jelentkezzünk be
<username>root</username> felhasználóként
és használjuk a <command>shutdown -h now</command>
parancsot.</para>
<screen>The operating system has halted.
Please press any key to reboot.</screen>
<para>A fenti üzenet jelzi, hogy a
leállító parancs kiadása után
már kikapcsolhatjuk a
számítógépet, vagy ha ehelyett egy
billentyűt nyomunk le, akkor a gép
újraindul.</para>
<para>A <keycombo action="simul"> <keycap>Ctrl</keycap>
<keycap>Alt</keycap> <keycap>Del</keycap> </keycombo>
billentyűkombináció
használatával is újra tudjuk
indítani a rendszert, azonban ez normál
működés közben nem ajánlott.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-trouble">
<title>Hibakeresés</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>hibakeresés</secondary>
</indexterm>
<para>A most következő szakaszban azokra a
telepítés során felmerülő
problémákra próbálunk meg
megoldásokat adni, amelyeket eddig már sokan
jeleztek nekünk. Ezek mellett szerepel néhány
kérdés és válasz is a &os; és
az &ms-dos; vagy &windows; közös
használatáról.</para>
<sect2>
<title>Mit tegyünk ha valami nem működik</title>
<para>A PC architektúra különféle
korlátozásai miatt szinte lehetetlen 100%-ban
megbízhatóvá tenni az eszközök
felderítését, azonban ennek hibája
kapcsán néhány dolgot még tenni
tudunk.</para>
<para>Ellenőrizzük a <ulink
url="http://www.FreeBSD.org/releases/index.html">Hardware
Notes</ulink> (Hardverjegyzék) című
dokumentumban, hogy az adott hardvert a &os; valóban
ismeri.</para>
<para>Amennyiben a hardvereszközünket a rendszer ismeri,
azonban még mindig jelentkeznek fagyások vagy
egyéb gondok, készítenünk kell egy
<link linkend="kernelconfig">saját rendszermag</link>ot.
Ezzel olyan eszközök támogatását
is beépíthetjük a rendszermagba, amelyek
eredetileg nem szerepelnek a <filename>GENERIC</filename>
rendszermagban. A telepítéshez
készített rendszerindító lemezeken
található rendszermag a legtöbb eszközt
a gyári IRQ, IO-cím és DMA csatorna
beállításaik mentén
próbálja felkutatni. Ha viszont a
hardverünket átállítottuk, ennek
megfelelően módosítanunk kell a rendszermag
beállításait és újra kell
fordítanunk, hogy a &os; tudja, hol is keresse az
eszközt.</para>
<para>Olyan is adódhat, hogy egy nem létező
eszköz keresése egy utána keresendő
másik, jelenlevő eszköz
felkutatását akadályozza meg. Ilyenkor az
ütköző meghajtókat le kell tiltani.</para>
<note>
<para>Egyes problémák elkerülhetőek vagy
csillapíthatóak a különböző
hardverösszetevők, különösen az
alaplapi firmware frissítésével. Az
alaplap firmware-jére sokszor csak
<acronym>BIOS</acronym>-ként hivatkoznak, és a
legtöbb alaplap- vagy
számítógépgyártó
honlapján találhatjuk meg ezeket, valamint a
rájuk vonatkozó
utasításokat.</para>
<para>A legtöbb gyártó azonban erősen
tiltakozik az alaplapi
<acronym>BIOS</acronym>-frissítések ellen,
és csak indokolt esetekben, például
kritikus javításoknál javasolják.
A frissítés kimenetele
<emphasis>lehet</emphasis> rossz is, aminek
következménye a <acronym>BIOS</acronym>
tartós károsodása.</para>
</note>
</sect2>
<sect2>
<title>Az &ms-dos; és &windows;
állományrendszereinek használata</title>
<para>A &os; jelenleg nem támogatja a <application>Double
Space&trade;</application> alkalmazással
tömörített állományrendszereket,
ezért a &os; csak úgy tud az adataihoz
hozzáférni, ha előtte
kitömörítjük ezeket. Ezt a
<guimenuitem>Start</guimenuitem> menü
<guimenuitem>Programs</guimenuitem> (Programok) &gt;
<guimenuitem>System Tools</guimenuitem>
(Rendszereszközök) menüjében
található <application>Compression
Agent</application> (Lemeztömörítés)
elindításával tehetjük meg.</para>
<para>A &os; támogatja az &ms-dos; alapú (gyakran
csak FAT típusúnak nevezett)
állományrendszereket. A &man.mount.msdosfs.8;
parancs segítségével az ilyen rendszerek
könnyedén becsatlakoztathatók a már
létező könyvtárszerkezetbe, amivel
így el tudjuk érni a tartalmát. A
&man.mount.msdosfs.8; programot általában nem
közvetlenül hívjuk meg, hanem az
<filename>/etc/fstab</filename> vagy a &man.mount.8;
segédprogram megfelelő
paraméterezésével.</para>
<para>Az <filename>/etc/fstab</filename> állományban
általában így néz ki egy ilyen
sor:</para>
<programlisting>/dev/ad0sN /dos msdosfs rw 0 0</programlisting>
<note>
<para>A művelet végrehajtásához a
<filename>/dos</filename> könyvtárnak már
léteznie kell. Az <filename>/etc/fstab</filename>
pontos formátumával kapcsolatban a &man.fstab.5;
man oldalt olvassuk el.</para>
</note>
<para>Az &ms-dos; állományrendszerek esetében
a &man.mount.8; parancsot többnyire így adjuk
ki:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount -t msdosfs /dev/ad0s1 /mnt</userinput></screen>
<para>Ebben a példában a &ms-dos;
állományrendszer az elsődleges merevlemez
első partícióján helyezkedik el. A mi
helyzetünk ettől eltérő lehet,
ezért ehhez vizsgáljuk meg a
<command>dmesg</command> és <command>mount</command>
parancsok kimeneteit. Segítségükkel
elegendő információt tudunk összeszedni
a gépünkön található
partíciók
kiosztásáról.</para>
<note>
<para>Előfordulhat, hogy a &os; a többi
operációs rendszertől eltérő
módon számozza a slice-okat (vagyis az &ms-dos;
partíciókat). Konkrétan: a kiterjesztett
&ms-dos; partíciók általában
nagyobb sorszámot kapnak, mint az elsődleges
&ms-dos; partíciók. Az &man.fdisk.8;
segédprogram segíthet
megállapítani, hogy mely slice-ok tartoznak a
&os;-hez és melyek más operációs
rendszerekhez.</para>
</note>
<para>A &man.mount.ntfs.8; parancs használatával az
NTFS partíciók hasonló módon
csatlakoztathatóak.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Kérdések és válaszok</title>
<qandaset>
<qandaentry>
<question>
<para>A rendszerem teljesen leáll amikor az
indítás során eszközöket
próbál megtalálni, vagy
furcsán viselkedik a telepítés
során, esetleg a floppy meghajtót nem is
keresi.</para>
</question>
<answer>
<para>A &os; az i386, amd64 és ia64 platformokon az
indítás közben az eszközök
felderítésében erősen
építkeznek a rendszeren elérhető
ACPI szolgáltatásra. Sajnos még
mindig vannak hibák az ACPI meghajtóban, az
alaplapokban és a BIOS-okban. A
rendszerbetöltő harmadik fokozatában
viszont az <literal>hint.acpi.0.disabled</literal>
megadásával kikapcsolható az ACPI
használata:</para>
<screen><userinput>set hint.acpi.0.disabled="1"</userinput></screen>
<para>Ez a beállítás a rendszer minden
egyes indításakor törlődik,
ezért a <literal>hint.acpi.0.disabled="1"</literal>
bejegyzést fel kell vennünk a
<filename>/boot/loader.conf</filename>
állományba. A rendszerbetöltő
működéséről
részletesebben a <xref linkend="boot-synopsis"/>ban
olvashatunk.</para>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry>
<question>
<para>A &os; telepítése után
először indítom el a merevlemezről a
rendszert, a rendszermag betöltődik és
nekilát felkutatni a hardvereszközöket,
azonban megáll a következő
üzenettel:</para>
<screen>changing root device to ad1s1a panic: cannot mount root</screen>
<para>Mi lehet a gond? Mit tegyek?</para>
<para>Mit jelent a
<literal>bios_drive:interface(unit,partition)kernel_name</literal>
a rendszerindítás során
megjelenő súgóban?</para>
</question>
<answer>
<para>Ez egy régóta fennálló
probléma olyan rendszerek esetén, ahol a
rendszerindításhoz használt lemez nem
az első. A BIOS a &os;-től eltérő
sorszámozást használ, és az
általa alkalmazott megfeleltetések
megfejtése nehézkes.</para>
<para>Amikor a rendszer indítására
használt lemez nem az első lemez a
rendszerünkben, segítenünk kell a
&os;-nek a megtalálásában.
Két gyakori helyzet alakulhat ki, és mind a
kettőben el kell árulnunk a &os;-nek, hogy hol
található a rendszer
indításához használható
gyökér állományrendszer. Ezt a
lemez BIOS-ban nyilvántartott
sorszámának, típusának
és a neki megfelelő &os; szerinti
lemezszám megadásával tehetjük
meg.</para>
<para>Az első szituációban két
IDE-lemezünk van, mind a kettőt
masterként állítottuk be a
hozzájuk tartozó IDE-buszokon, és a
közülük a másodikról akarjuk
indítani a &os;-t. A BIOS ezeket 0. és 1.
lemezként látja, miközben a &os; pedig
<devicename>ad0</devicename> és
<devicename>ad2</devicename>
eszközként.</para>
<para>A &os; 1. BIOS-számozású lemezen
van, amelynek a típusa <literal>ad</literal>
és a &os; szerinti a 2 sorszámot viseli.
Ezért ezt kell használnunk:</para>
<screen><userinput>1:ad(2,a)kernel</userinput></screen>
<para>Ha az elsődleges buszon van egy slave
meghajtónk, akkor mindez nem szükséges
(és valószínűleg rossz
is).</para>
<para>A második szituációban egy
SCSI-lemezről akarjuk indítani a rendszert,
miközben egy vagy több IDE-lemez is
található a gépünkben. Ebben az
esetben a &os; szerinti sorszám kisebb lesz, mint a
BIOS szerinti. Ha tehát a két
IDE-lemezünk mellett van még egy SCSI-lemez
is, akkor annak a BIOS szerinti sorszáma 2, a
típusa <literal>da</literal> és a &os;
szerinti sorszáma pedig 0. Ennek megfelelően
a</para>
<screen><userinput>2:da(0,a)kernel</userinput></screen>
<para>sorral tudjuk elárulni a &os;-nek, hogy a BIOS
szerint 2. lemezről akarjuk indítani, amely a
rendszerben található első
SCSI-lemeznek felel meg. Ha csak egy IDE-lemezünk
van, akkor a sort kezdjük az <literal>1:</literal>
beírásával.</para>
<para>Miután megtaláltuk a megfelelő
értékeket, a hozzá tartozó
sort egy szövegszerkesztő
segítségével tegyük
közvetlenül a <filename>/boot.config</filename>
állományba. A &os; ezen
állomány tartalmát fogja
alapból felhasználni a
<literal>boot:</literal>
bekérésénél, hacsak
másképpen nem utasítjuk.</para>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry>
<question>
<para>A telepítés után
először próbálom meg
elindítani a merevlemezről a &os;-t, azonban a
rendszerválasztó mindig csak
<literal>F?</literal> opciókat kínál
fel, és a rendszer indítása sem halad
tovább.</para>
</question>
<answer>
<para>A &os; telepítése során rosszul
adtunk meg a partíciószerkesztőben a
merevlemezhez tartozó geometriát.
Menjünk vissza a
partíciószerkesztőhöz és
adjuk meg újra a merevlemezünk helyes
geometriáját. Ennek
használatához pedig a &os;-t is újra
kell telepítenünk.</para>
<para>Ha egyáltalán képtelenek vagyunk
megállapítani a merevlemezhez tartozó
geometriát, akkor próbáljuk meg ezt:
a lemez elején hozzunk létre egy kis
méretű DOS partíciót és
rakjuk utána a &os;-t. Amikor a
telepítőprogram észreveszi a DOS
partíciót, megpróbálja
magától kikövetkeztetni belőle a
helyes geometriát, ami általában
működik is.</para>
<para>Ez a tanács ugyan már nem
érvényes, de álljon itt
felvilágosításként:</para>
<blockquote>
<para>Ha teljesen egy &os; alapú szerver vagy
munkaállomás
kialakítására szánjuk a
számítógépünket,
és nem törődünk a DOS-szal,
Linuxszal és a többi operációs
rendszerrel történő
(jövőbeli) kompatibilitással,
használhatjuk akár az egész lemezt
is (a partíciószerkesztőben ez az
<guimenuitem>A</guimenuitem> opció). Ezzel egy
olyan nem szabványos
beállítást
engedélyezünk, amivel a &os; elfoglalja a
lemezt annak legelső szektorától a
legutolsó szektoráig. Ilyenkor ugyan el
tudunk tekinteni a geometriával kapcsolatos
beállításoktól, azonban
így a &os;-n kívül semmilyen
más operációs rendszert nem tudunk
majd futtatni a gépen.</para>
</blockquote>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry>
<question>
<para>A rendszer megtalálja a &man.ed.4;
hálózati kártyámat, azonban
folyamatosan hibát ad
időtúllépésre hivatkozva.</para>
</question>
<answer>
<para>Az említett kártya
valószínűleg a
<filename>/boot/device.hints</filename>
állományban
beállítottaktól eltérő
IRQ-t használ. A &man.ed.4; meghajtó
alapértelmezés szerint nem használ
<quote>szoftveres</quote>
beállításokat (amiket DOS-ban az
EZSETUP használatával adunk meg), viszont
engedélyezhetjük, ha a
kártyánál megadjuk az
<literal>-l</literal>
beállítást.</para>
<para>Hardveresen ezt a kártyán levő
jumperek segítségével
állíthatjuk be (ehhez változtassuk
meg a rendszermag beállításait is,
amennyiben szükséges), vagy a
<literal>-l</literal> kapcsolón keresztül a
<literal>hint.ed.0.irq="-l"</literal>
megadásával utasíthatjuk a
rendszermagot az IRQ szoftveres
beállítására.</para>
<para>Másik lehetőség, amikor a
kártyánk a 9-es IRQ-t használja,
amelyet általában megosztanak a 2-es
IRQ-val, ami gyakori problémák
forrása (különösen abban az esetben,
amikor a VGA kártya a 2-es IRQ-t használja!)
lehet. Lehetőleg ne használjuk a 2-es
és 9-es IRQ-kat.</para>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry>
<question>
<indexterm>
<primary>színek</primary>
<secondary>kontraszt</secondary>
</indexterm>
<para>Amikor a <application>sysinstall</application>
programot egy X11 terminálban futtatom, a
sárga színű betűket viszonylag
nehéz olvasni a világosszürke
háttérrel. Esetleg lehet valahogy
növelni a kontrasztot az alkalmazás
használatakor?</para>
</question>
<answer>
<para>Ha az X11 telepítése után a
<application>sysinstall</application> által
választott színekkel nem olvasható a
szöveg &man.xterm.1; vagy &man.rxvt.1;
terminálokban, akkor vegyük fel a
következő sort a felhasználói
könyvtárunkban levő
<filename>.Xdefaults</filename>
konfigurációs állományunkba:
<literal>XTerm*color7:#c0c0c0</literal>. Ezzel majd egy
sötétebb szürke hátteret
kapunk.</para>
</answer>
</qandaentry>
</qandaset>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-advanced">
<sect1info>
<authorgroup>
<author>
<firstname>Valentino</firstname>
<surname>Vaschetto</surname>
<contrib>Írta: </contrib>
</author>
<author>
<firstname>Marc</firstname>
<surname>Fonvieille</surname>
<contrib>Frissítette: </contrib>
</author>
</authorgroup>
</sect1info>
<title>Telepítési útmutató
haladóknak</title>
<para>Ebben a szakaszban megtudhatjuk, hogyan telepítsük
a &os;-t speciális esetekben.</para>
<sect2 id="headless-install">
<title>A &os; telepítése billentyűzet vagy
monitor nélkül</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>fej nélküli (soros konzol)</secondary>
</indexterm>
<indexterm><primary>soros konzol</primary></indexterm>
<para>A telepítés ezen fajtáját
<quote>fej nélküli
telepítésnek</quote> (headless install)
hívják, mivel a gép, amire a &os;-t
telepíteni akarjuk, nem rendelkezik monitorral vagy
éppen még VGA kimenettel sem. Felmerülhet a
kérdés: hogyan lehetséges mindez? A soros
vonali konzol használatával! A soros konzol
segítségével lényegében egy
másik számítógép
monitorját és billentyűzetét
használjuk. Ennek
megvalósításához
elsőként kövessük a
rendszerindító pendrive
készítésének <xref
linkend="install-boot-media"/>ban leírt
lépéseit, vagy töltsük le a
megfelelő ISO image-et a telepítéshez,
lásd <xref linkend="install-cdrom"/>.</para>
<para>A következő lépésekkel tehetjük
képessé a soros konzolon keresztüli
rendszerindításra: (CD-lemez használata
esetén az első lépésre nincs
szükség)</para>
<procedure>
<step>
<title>A rendszerindító pendrive
átállítása soros
konzolra</title>
<indexterm><primary><command>mount</command></primary></indexterm>
<para>Ha a korábban előkészített
pendrive-val most csak egyszerűen
elindítanánk a &os;-t, akkor a megszokott
telepítési módban indulna el. Mi
viszont azt akarjuk, hogy a telepítéshez a
&os; a soros konzolon keresztül induljon el. Ehhez
csatlakoztassuk az eszközt a
számítógéphez, valamint a
&man.mount.8; paranccsal &os; rendszerünkhöz
pedig a hozzátartozó
állományrendszert.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount /dev/<replaceable>da0a</replaceable> <replaceable>/mnt</replaceable></userinput></screen>
<note>
<para>A konkrét eszköznevet és
csatlakozási pontot módosítsuk a
saját környezetünknek
megfelelően.</para>
</note>
<para>Most, miután már fizikailag és
logikailag is csatlakoztattuk a pendrive-ot, be kell
állítanunk a soros konzol
használatára rendszerindítás
közben. Ehhez egy <filename>loader.conf</filename>
nevű állományt kell elhelyeznünk a
pendrive állományrendszerén a soros
konzolra (mint rendszerkonzolra) vonatkozó
beállítással:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>echo 'console="comconsole"' &gt;&gt; <replaceable>/mnt/</replaceable>/boot/loader.conf</userinput></screen>
<para>Miután a pendrive-on sikeresen
elvégeztük a szükséges
beállítást, válasszuk le a
&man.umount.8; parancs kiadásával:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>umount <replaceable>/mnt</replaceable></userinput></screen>
<para>Most már leválaszthatjuk a pendrive-ot,
és ugorjunk közvetlenül a harmadik
lépésre.</para>
</step>
<step>
<title>A null-modem kábel
csatlakoztatása</title>
<indexterm><primary>null-modem
kábel</primary></indexterm>
<para>Össze kell kötnünk a két
számítógépet egy <link
linkend="term-cables-null">null-modem
kábel</link>lel. Nincs más teendőnk,
mit összekapcsolni a két gép soros
portjait. <emphasis>Itt a szokásos soros
kábel nem működik</emphasis>,
konkrétan null-modem kábelre van
szükség, mivel benne néhány
vezetéket máshogy kötöttek
be.</para>
</step>
<step>
<title>A telepítő CD
beállítása soros konzolra</title>
<indexterm>
<primary><command>mount</command></primary>
</indexterm>
<para>Ha a telepítésre szánt ISO
image-ből készített lemezzel (lásd
<xref linkend="install-cdrom"/>) a &os; normál
módban indul el. A soros konzol
használatához viszont kibontani,
módosítani és
újragenerálni kell az adott image-et
mielőtt lemezre írnánk.</para>
<para>A korábban, például a
<filename>&os;-<replaceable>8.1</replaceable>-RELEASE-<replaceable>i386</replaceable>-disc1.iso</filename>
néven letöltött image-ből a &man.tar.1;
segédprogrammal tudjuk kinyerni a benne tárolt
összes állományt:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mkdir <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable></userinput>
&prompt.root; <userinput>tar -C <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable> -pxvf &os;-<replaceable>8.1</replaceable>-RELEASE-<replaceable>i386</replaceable>-disc1.iso</userinput></screen>
<para>Ezt követően módosítanunk kell
a telepítőlemezt a soros konzol
használatára. Ehhez egy
<filename>loader.conf</filename> állományt
kell hozzáadnunk a kibontott ISO image
tartalmához. Ebben állítjuk be a
soros konzolt rendszerkonzolnak:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>echo 'console="comconsole"' &gt;&gt; <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable>/boot/loader.conf</userinput></screen>
<para>Ezután készítsünk egy
új ISO image-et a módosított tartalom
alapján. Ehhez a <filename
role="package">sysutils/cdrtools</filename> port
részeként elérhető
&man.mkisofs.8; segédprogramot
használjuk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mkisofs -v -b boot/cdboot -no-emul-boot -r -J -V "<replaceable>soroskonzolos</replaceable>" -o <replaceable>soroskonzolos</replaceable>-&os;-<replaceable>8.1</replaceable>-RELEASE-<replaceable>i386</replaceable>-disc1.iso <replaceable>/a/hasznalt/iso/helye</replaceable></userinput></screen>
<para>Most már van egy megfelelően
összeállított ISO image-ünk, amelyet
CD-lemezre tudunk írni a kedvenc
CD-író alkalmazásunkkal.</para>
</step>
<step>
<title>A telepítés
indítása</title>
<para>Most már ideje elkezdeni a
telepítést. Tegyük a
<filename>boot.flp</filename> image-et tartalmazó
lemezt a fej nélkül telepítendő
gép meghajtójába és kapcsoljuk
be.</para>
</step>
<step>
<title>Kapcsolódás a fej nélküli
gépre</title>
<indexterm><primary><command>cu</command></primary></indexterm>
<para>Ezután a &man.cu.1; parancs
felhasználásával kapcsolódjunk
rá a gépre:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cu -l /dev/cuau0</userinput></screen>
<para>Ezt &os;&nbsp;7.<replaceable>X</replaceable>
esetén így kell használnunk:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cu -l /dev/cuad0</userinput></screen>
</step>
</procedure>
<para>Ezzel készen is vagyunk! Innentől a
<command>cu</command> által megnyitott kapcsolaton
keresztül tudjuk vezérelni a fej nélküli
számítógépet. Hamarosan
betölti a rendszermagot, majd megkérdezi a
használt terminál típusát. Itt
válasszuk ki a színes &os; konzolt (&os; color
console) és folytassuk a telepítést a
megszokott módon.</para>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="install-diff-media">
<title>Saját telepítőeszköz
elkészítése</title>
<note>
<para>Az ismétlések elkerülése
végett a továbbiakban a <quote>&os; lemez</quote>
a megvásárolható vagy a magunk által
készített &os; CD-re vagy DVD-re
vonatkozik.</para>
</note>
<para>Adódhatnak olyan esetek, amikor létre kell
hoznunk a &os; telepítésére használt
saját eszközünket és/vagy
forrásunkat. Ez lehet egy tetszőleges fizikai
eszköz, például szalag, vagy bármilyen
olyan forrás, ahonnan a
<application>sysinstall</application> képes
állományokat elérni, például
egy FTP oldal vagy egy &ms-dos; partíció.</para>
<para>Például:</para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para>Egy &os; lemezünk van és több
hálózaton kapcsolódó
számítógépünk.
Készíteni akarunk egy helyi FTP oldalt a &os;
lemez felhasználásával, és
így a hálózaton levő gépre az
internet helyett innen telepítjük a
rendszert.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Van egy &os; lemezünk, azonban a &os;-nek nem
sikerült felismernie a CD/DVD-meghajtónkat,
viszont az &ms-dos;/&windows;-nak igen. Felmásoljuk a
&os; telepítéséhez használt
állományokat ugyanazon a
számítógépen
található egyik DOS partícióra,
majd a &os;-t ezekkel telepítjük.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>A gépben, amelyre telepíteni akarunk, nincs
CD/DVD-meghajtó vagy hálózati
kártya, viszont <quote>Laplink
stílusú</quote> soros vagy párhuzamos
kábellel hozzá tudunk kapcsolódni egy
olyan számítógépről, amelyben
viszont van.</para>
</listitem>
<listitem>
<para>Készíteni akarunk a &os;
telepítésére használható
szalagot.</para>
</listitem>
</itemizedlist>
<sect2 id="install-cdrom">
<title>Telepítő CD
készítése</title>
<para>A &os; Projekt minden kiadás részeként
architektúránként
elérhetővé tesz legalább két CD
image-et (<quote>ISO image-et</quote>). Ha rendelkezünk
CD-íróval, ezeket az image-eket fel-, illetve ki
tudjuk írni (<quote>égetni</quote>) CD-re,
és a &os; telepítésére tudjuk
használni. Tehát ha van a kezünk
ügyében CD-író és olcsón
jutunk nagyobb sebességű
interneteléréshez, akkor a &os;
telepítésének ez a legkönnyebb
módja.</para>
<procedure>
<step>
<title>A megfelelő ISO image-ek
letöltése</title>
<para>Az egyes kiadások ISO image-ei
letölthetőek a
<filename>ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/ISO-IMAGES-<replaceable>architektúra</replaceable>/<replaceable>változat</replaceable></filename>
címről vagy annak legközelebbi
tükrözéséről. Az
<replaceable>architektúra</replaceable> és
<replaceable>változat</replaceable> részeket
igényeinknek megfelelően
helyettesítsük.</para>
<para>Az említett könyvtár
általában a következő lemezek
image-eit tartalmazza:</para>
<table frame="none">
<title>FreeBSD 7.<replaceable>X</replaceable> és
8.<replaceable>X</replaceable> ISO image-ek nevei
és jelentései</title>
<tgroup cols="2">
<thead>
<row>
<entry>Állománynév</entry>
<entry>Tartalom</entry>
</row>
</thead>
<tbody>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-bootonly.iso</filename></entry>
<entry>Ezzel a CD image-dzsel tudjuk a &os;
CD-meghajtóról
indításával elkezdeni a
telepítést. Fontos tudnunk azonban,
hogy ez az image nem tartalmazza a &os;
telepítéséhez
szükséges komponenseket. Ezt a rendszer
indítása után
hálózaton keresztül
(például egy FTP szerver
segítségével) tudjuk
megtenni.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-dvd1.iso.gz</filename></entry>
<entry>Ez a DVD image minden, az alap &os; rendszer
telepítéséhez
szükséges komponenst tartalmaz,
bináris csomagokkal és
dokumentációval együtt.
Ezenkívül még
<quote>élő</quote> rendszert is tudunk
indítani vele, közvetlenül a
lemezről.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-memstick.img</filename></entry>
<entry>Ez az image egy USB pendrive-ra
írható, és minden olyan
számítógépen
használható, amely képes ilyen
eszközről elindulni. Támogatja az
<quote>élő</quote> módot is,
amellyel rendszerünket
állíthatjuk helyre. Ez az image nem
érhető el &os;&nbsp;7.3 vagy
korábbi rendszerek esetén.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-disc1.iso</filename></entry>
<entry>Ez az image tartalmazza az alap &os;
operációs rendszert és a
hozzá tartozó
dokumentációt, de semmilyen más
további csomagot nem.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-disc2.iso</filename></entry>
<entry>Ezen az image-en bináris csomagok
találhatóak. Ilyen a &os;&nbsp;8.0
és az utána következő
változatoknál már
nincs.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-disc3.iso</filename></entry>
<entry>Ez egy másik image, amelyen
szintén bináris csomagok
találhatóak. Ilyen a &os;&nbsp;8.0
és az utána következő
változatoknál már
nincs.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-docs.iso</filename></entry>
<entry>A &os; dokumentációja.</entry>
</row>
<row>
<entry><filename>&os;-<replaceable>változat</replaceable>-RELEASE-<replaceable>architektúra</replaceable>-livefs.iso</filename></entry>
<entry>Ez az image a
rendszerhelyreállításhoz
használt <quote>élő</quote>
indítási módot
támogatja, telepítést
alapvetően nem lehet vele
végezni.</entry>
</row>
</tbody>
</tgroup>
</table>
<note>
<para>A &os;&nbsp;7.3 és a &os;&nbsp;8.1 előtti
7.<replaceable>X</replaceable>, illetve
8.<replaceable>X</replaceable> kiadások egy
ettől eltérő elnevezési
sémát követnek: a hozzájuk
tartozó ISO image-ek neveiben nem szerepel a
<literal>&os;-</literal> előtag.</para>
</note>
<para>Le <emphasis>kell</emphasis> töltenünk az
első lemez vagy (ha elérhető) a
<literal>bootonly</literal> lemez ISO image-einek
egyikét. A kettőt egyszerre viszont ne
töltsük le, mivel a <literal>disc1</literal> image
tartalmaz mindent, ami a <literal>bootonly</literal>
image-en megtalálható.</para>
<para>Akkor használjuk a <literal>bootonly</literal>
jelzésű image-et, ha
szélessávú
interneteléréssel rendelkezünk.
Segítségével el tudjuk kezdeni a &os;
telepítését, és
szükség szerint a port/csomagrendszer
(lásd <xref linkend="ports"/>)
használatával csomagokat tudunk letölteni
és telepíteni.</para>
<para>A DVD image-ét (<literal>dvd1</literal>) akkor
érdemes használni, ha a &os; adott
kiadásának telepítése mellett
igényt tartunk valamennyi csomagra is.</para>
<para>A további lemezek image-ei is hasznosak lehetnek,
de nem feltétlenül kellenek a
telepítéshez, főleg abban az esetben,
amikor gyors interneteléréssel
rendelkezünk.</para>
</step>
<step>
<title>A CD-k írása</title>
<para>Ezután lemezekre kell írnunk a
letöltött image-eket. Amennyiben ezt egy
másik &os; rendszeren végezzük, ennek
részleteiről a <xref linkend="creating-cds"/>
számol be (különösen a <xref
linkend="burncd"/> és a <xref linkend="cdrecord"/>
leírása).</para>
<para>Ha másik platformon végezzük ezt a
műveletet, akkor az adott platformon
felkínált CD-író szoftverekkel
kell dolgoznunk. Az image-ek szabványos ISO
formátumúak, amelyet szinte az összes
CD-író alkalmazás ismer.</para>
</step>
</procedure>
<note>
<para>Ha kíváncsiak vagyunk egy saját &os;
kiadás elkészítésére,
olvassuk el a <ulink
url="&url.articles.releng.en;">kiadások
szervezéséről szóló cikket
(angolul)</ulink>.</para>
</note>
</sect2>
<sect2 id="install-ftp">
<title>Helyi FTP oldal létrehozása &os;
lemezzel</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>hálózat</secondary>
<tertiary>FTP</tertiary>
</indexterm>
<para>A &os; lemezeken az FTP oldalakéhoz hasonló
elrendezést találunk. Ez megkönnyíti
a hálózatunkban található
számítógépekhez a &os;
telepítésére használható
helyi FTP oldal létrehozását.</para>
<procedure>
<step>
<para>Az FTP oldalnak otthont adó &os;
számítógépen tegyük a CD-t
a meghajtóba, majd csatlakoztassuk a
<filename>/cdrom</filename> könyvtárba.</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>mount /cdrom</userinput></screen>
</step>
<step>
<para>Hozzunk létre egy anonim FTP
hozzáférést az
<filename>/etc/passwd</filename> állományban.
A &man.vipw.8; segítségével
tehát illesszük be a következő sort az
<filename>/etc/passwd</filename>
állományba:</para>
<programlisting>ftp:*:99:99::0:0:FTP:/cdrom:/nonexistent</programlisting>
</step>
<step>
<para>Gondoskodjuk róla, hogy az FTP
szolgáltatás engedélyezve legyen az
<filename>/etc/inetd.conf</filename>
állományban.</para>
</step>
</procedure>
<para>Most már bárki, aki képes csatlakozni
ehhez a számítógéphez, a
telepítés típusának ki tudja
választani az FTP-t. Az FTP oldalak
menüjében válassza az <quote>Other</quote>
(Egyéb) pontot, majd adja meg az
<userinput>ftp://<replaceable>gépnév</replaceable></userinput>
címet.</para>
<note>
<para>Ha az FTP-n csatlakozó kliensek
rendszerindításhoz használt eszköze
(általában a floppy) verziója nem egyezik
meg tökéletesen a helyi FTP oldalon
találhatóval, akkor a
<application>sysinstall</application> nem engedi a
telepítést. Ha a változatok nem
hasonlóak és ezt felül akarjuk
bírálni, akkor be kell lépnünk az
<guimenu>Options</guimenu> (Beállítások)
menübe, ahol át kell állítanunk a
terjesztés nevét (distribution name)
<guimenuitem>any</guimenuitem> (bármelyik)-re.</para>
</note>
<warning>
<para>A fenti megközelítés
kizárólag csak egy tűzfallal védett
helyi hálózaton javasolt. FTP
szolgáltatás létrehozása az
interneten (és nem a helyi hálózatunkban)
levő számítógépek
számára különböző
támadásoknak és egyéb
kellemetlenségeknek teszi ki a
számítógépünket.
Határozottan javasoljuk, hogy ebben az esetben
különösen ügyeljünk a
biztonságra.</para>
</warning>
</sect2>
<sect2>
<title>Telepítőfloppyk
létrehozása</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>floppy</secondary>
</indexterm>
<para>Ha floppylemezről kellene telepítenünk
(amit viszont <emphasis>semmiképpen sem</emphasis>
ajánlanánk) egy nem támogatott
hardvereszköz miatt, vagy mert egyszerűen
szeretjük a dolgok nehezebbik oldalát megfogni,
akkor ehhez először elő kell
készítenünk pár lemezt.</para>
<para>Legalább annyi 1,44&nbsp;MB-os lemezre van
szükségünk, mint amennyire
ráférnek a <filename>base</filename>
(alapterjesztés) könyvtárban
található állományok. Ha DOS-ban
hozzuk létre ezeket a lemezeket, akkor a
használatukhoz meg <emphasis>kell</emphasis>
formázni ezeket az &ms-dos; <command>FORMAT</command>
parancsával. &windows; használata esetén
az Windows Explorerben (Intézőben) tudjuk
megformázni a lemezeket (kattintsunk a jobb gombbal az
<devicename>A:</devicename> meghajtóra, majd
válasszuk a <quote>Format</quote>
(Formázás) menüpontot).</para>
<para><emphasis>Ne</emphasis> bízzunk a gyárilag
formázott (<quote>pre-formatted</quote>
jelzésű) lemezekben! Menjünk biztosra
és formázzuk meg mi magunk is lemezeket. A
felhasználóinktól régebben
számtalan olyan panasz érkezett, amely a
helytelenül megformázott lemezből fakadt,
ezért erre most kiemelten felhívjuk a
figyelmet.</para>
<para>A formázás abban az esetben sem bizonyul
rossz ötletnek, ha egy másik &os; gépen
gyártjuk le a lemezeket, habár nem kell
mindegyik lemezre DOS állományrendszert
tennünk. Helyette a <command>bsdlabel</command>
és <command>newfs</command> parancsok
használatával UFS
állományrendszert is tehetünk rájuk,
ahogy (1,44&nbsp;MB méretű lemezek esetén)
ezt az alábbi parancsok mutatják:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>fdformat -f 1440 fd0.1440</userinput>
&prompt.root; <userinput>bsdlabel -w fd0.1440 floppy3</userinput>
&prompt.root; <userinput>newfs -t 2 -u 18 -l 1 -i 65536 /dev/fd0</userinput></screen>
<para>Ezután a többi
állományrendszerhez hasonlóan a lemezeket
tudjuk csatlakoztatni és írni.</para>
<para>Miután megformáztuk a lemezeket,
rájuk kell másolnunk az
állományokat. A terjesztésekhez
tartozó állományokat adott
méretű darabokra szeleteltük, így
kényelmesen ráférnek egy
hagyományos 1,44&nbsp;MB méretű floppyra.
Menjünk végig az összes floppyn és
mindegyikre pakoljuk fel a lehető legtöbb
állományt egészen addig, amíg
így az összes szükséges
terjesztést össze nem szedtük. A floppykon
minden terjesztés kerüljön egy
hozzá tartozó alkönyvtárba,
például: <filename>a:\base\base.aa</filename>,
<filename>a:\base\base.ab</filename> és így
tovább.</para>
<important>
<para>Az első lemezre rá kell másolnunk a
<filename>base.inf</filename> nevű
állományt is, mivel ennek
beolvasásával lesz képes
kitalálni a telepítő, hogy a
terjesztések összeszedése és
összefűzése során mennyi darabot
keressen.</para>
</important>
<para>Ahogy elérkezünk a
telepítőeszköz
kiválasztásához a telepítés
folyamatában, ott válasszuk a
<guimenuitem>Floppy</guimenuitem> menüpontot, majd
utána kövessük a felbukkanó
üzeneteket.</para>
</sect2>
<sect2 id="install-msdos">
<title>Telepítés &ms-dos;
partícióról</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>MS-DOS partícióról</secondary>
</indexterm>
<para>Amikor egy &ms-dos; partícióról
akarunk telepíteni,
előkészítés gyanánt
másoljuk a terjesztésekhez tartozó
állományokat a partícióra egy
<filename>freebsd</filename> könyvtárba. Ez lesz
például a <filename>c:\freebsd</filename>.
Ebben a könyvtárban igyekezzük minél
jobban megtartani a CD vagy az FTP oldal
könyvtárszerkezetét, ezért erre a
CD-ről történő
átmásolásra a DOS
<command>xcopy</command> parancsát javasoljuk.
Például így tudjuk
előkészíteni a &os; legegyszerűbb
változatának
telepítését:</para>
<screen><prompt>C:\&gt;</prompt> <userinput>md c:\freebsd</userinput>
<prompt>C:\&gt;</prompt> <userinput>xcopy e:\bin c:\freebsd\bin\ /s</userinput>
<prompt>C:\&gt;</prompt> <userinput>xcopy e:\manpages c:\freebsd\manpages\ /s</userinput></screen>
<para>A fentiekben feltételeztük, hogy ehhez a
<devicename>C:</devicename> meghajtón elég
szabad helyünk van, valamint az
<devicename>E:</devicename> meghajtón érjük
el a CD-t.</para>
<para>Ha nincs CD-meghajtónk, az <ulink
url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/&rel.current;-RELEASE/">ftp.FreeBSD.org</ulink>
címről letölthetjük a
terjesztésket. Minden egyes terjesztés
külön könyvtárban
található, tehát például a
<emphasis>base</emphasis> (alap) terjesztés az <ulink
url="ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/&rel.current;-RELEASE/base/">&rel.current;/base/</ulink>
könyvtárban található.</para>
<para>Mindegyik telepítendő terjesztést (ami
még elfér) másoljuk át az &ms-dos;
partíció <filename>c:\freebsd</filename>
könyvtárába &mdash; a
telepítéshez egyébként
egyedül a <literal>BIN</literal> terjesztés
szükséges.</para>
</sect2>
<sect2>
<title>Telepítőszalag
létrehozása</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>QIC/SCSI-szalagról</secondary>
</indexterm>
<para>Valószínűleg a szalagos módszer
a legegyszerűbb, egyfajta élő FTP-s vagy CD-s
telepítés. A telepítőprogram arra
számít, hogy a szalagon az
állományok egymás után
helyezkednek el. Tehát miután beszereztük
a nekünk kellő terjesztésekhez tartozó
összes állományt, egyszerűen
vegyük fel ezeket a szalagra:</para>
<screen>&prompt.root; <userinput>cd /freebsd/distdir</userinput>
&prompt.root; <userinput>tar cvf /dev/rwt0 dist1 ... dist2</userinput></screen>
<para>Mielőtt telepítenénk,
ellenőrizzük, hogy legyen elég helyünk
valamelyik (a telepítés során majd
kiválasztható átmeneti)
könyvtárban ahhoz, hogy az itt létrehozott
szalag <emphasis>teljes</emphasis> tartalma elférjen
benne. Mivel a szalagok csak szekvenciálisan
érhetőek el, ezért ennél a
módszernél jó sok ideiglenes
tárhelyre lesz szükségünk.</para>
<note>
<para>A telepítés megkezdése után
a szalagnak már <emphasis>azelőtt</emphasis> a
meghajtóban kell lennie, hogy
rendszerindító floppyról
elindítanánk a rendszert,
máskülönben nem találja meg.</para>
</note>
</sect2>
<sect2>
<title>Mielőtt hálózatról
telepítenénk</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>hálózat</secondary>
<tertiary>soros (PPP)</tertiary>
</indexterm>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>hálózat</secondary>
<tertiary>párhuzamos (PLIP)</tertiary>
</indexterm>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>hálózat</secondary>
<tertiary>Ethernet</tertiary>
</indexterm>
<para>Háromféle hálózati
telepítési mód létezik: Ethernet
(szabványos Ethernet-vezérlővel), soros
port (PPP) vagy párhuzamos port (PLIP
(laplink kábel)).</para>
<para>Valószínűleg az
Ethernet-csatlakozó választásával
érjük el a leggyorsabb hálózati
telepítést. A &os; ismeri a legtöbb PC-s
Ethernet kártyát. Az ismert
kártyák (és a hozzájuk
tartozó beállítások) a &os; egyes
kiadásának hardverjegyzékében
(Hardware Notes) találhatóak meg. Amennyiben
egy támogatott PCMCIA Ethernet kártyát
használunk, mindig a laptop bekapcsolása
<emphasis>előtt</emphasis> helyezzük be! A &os;
telepítés közben sajnos nem
támogatja a PCMCIA kártyák
menetközbeni behelyezését.</para>
<para>Ezenkívül még ismernünk kell a
hálózaton kapott IP-címünket, az
általa használt címosztály
hálózati maszkját, a gépünk
nevét. Ha PPP kapcsolaton keresztül
telepítünk és nincs statikus
IP-címünk, akkor minden bizonnyal az
internet-szolgáltatónktól kaptunk egyet
dinamikusan. A konkrét hálózati
beállításokat a hálózatunk
rendszergazdájától is érdemes
megkérdezni. Ha a hálózaton levő
többi gépre névvel és nem
IP-címmel hivatkozunk, akkor
szükségünk lesz még egy
név(feloldó) szerverre és az internet
eléréséhez egy
átjáró címére is (ha PPP-t
használunk, ez a szolgáltatónk
IP-címe lesz). Ha FTP-ről HTTP proxy
használatával telepítünk, akkor a
proxy címe is kelleni fog. Ha magunktól nem
vagyunk képesek ezekre a kérdésekre
válaszolni, akkor az ilyen típusú
telepítés megkezdése
<emphasis>előtt</emphasis> tényleg
segítséget kell kérnünk egy
rendszergazdától vagy az
internet-szolgáltatónktól.</para>
<para>Ha modemet használunk, akkor a PPP szinte biztosan
megfelel nekünk. Gondoskodjunk róla, hogy
már a telepítés korai szakaszában
rendelkezésünkre áll az
internet-szolgáltatónkkal kapcsolatosan minden
hasznos információ.</para>
<para>Ha PAP vagy CHAP használatával
kapcsolódunk a szolgáltatónkhoz
(másképp szólva &windows;-ban így
tudunk szkriptek nélkül csatlakozni),
mindössze a <command>dial</command> parancsot kell
kiadnunk a <application>ppp</application>
parancssorában. Minden más esetben tudnunk kell
a modemünk saját <quote>AT parancsaival</quote>
tárcsázni az
internet-szolgáltatónkat, hiszen ehhez a PPP
tárcsázó csak egy nagyon kezdetleges
terminálemulációt nyújt. Ezzel
kapcsolatban olvassuk el <link linkend="userppp">a
kézikönyv</link> és a <ulink
url="&url.books.faq.en;/ppp.html">GYIK</ulink>
idevágó részeit. Ha gondjaink
akadnának, a naplózás a <command>set log
local ...</command> parancs kiadásával
átirányítható
közvetlenül a képernyőre.</para>
<para>Ha kötött módon tudunk csatlakozni egy
másik (2.0-R vagy későbbi
verziójú) &os; géphez, akkor
megpróbálkozhatunk a párhuzamos
<quote>laplink</quote> kábellel. A párhuzamos
porton keresztüli adatátvitel sebessége a
soros vonalénál jóval nagyobb
(egészen 50&nbsp;kbyte/mp), ezért vele a
telepítés is gyorsabb.</para>
<sect3>
<title>Mielőtt NFS-ről
telepítenénk</title>
<indexterm>
<primary>telepítés</primary>
<secondary>hálózat</secondary>
<tertiary>NFS</tertiary>
</indexterm>
<para>A telepítés NFS-en keresztül szinte
magától értetődik.
Egyszerűen csak másoljuk a &os;
terjesztéseihez tartozó
állományokat az NFS szerverre és
állítsuk be rá az NFS
telepítőeszközt.</para>
<para>Ha a szerver csak <quote>privilegizált
portokat</quote> ismer (ami általában
alapértelmezett a Sun
munkaállomásoknál), a
telepítés megkezdése előtt az
<guimenu>Options</guimenu>
(Beállítások) menüben be kell
állítani az <literal>NFS Secure</literal>
(Biztonságos NFS) opciót.</para>
<para>Ha egy gyenge minőségű és kis
adatátviteli sebességű Ethernet
kártyánk van, akkor emellett még
hasznos lehet beállítani az <literal>NFS
Slow</literal> (Lassú NFS) opciót is.</para>
<para>Az NFS-en keresztüli telepítés
működéséhez a szervernek
támogatnia kell az alkönyvtárak
csatlakoztatását is, tehát
például ha a &os;&nbsp;&rel.current;
terjesztésünk a
<filename>ziggy:/usr/archive/stuff/FreeBSD</filename>
könyvtárban található, akkor
<hostid>ziggy</hostid> nevű gépnek
lehetővé kell tennie a
<filename>/usr/archive/stuff/FreeBSD</filename>
könyvtár közvetlen
csatlakoztatását is, nem csak a
<filename>/usr</filename> vagy
<filename>/usr/archive/stuff</filename>
könyvtárakét.</para>
<para>A &os; <filename>/etc/exports</filename>
állományában ezt az
<option>-alldirs</option> beállítással
vezérelhetjük. Más NFS szervereken
esetleg más megszokásokat kell
követnünk. Amennyiben a szervertől
<errorname>permission denied</errorname>
(hozzáférés megtagadva) üzeneteket
kapjuk, valószínű, hogy ezt nem
állítottuk be megfelelően.</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
</chapter>